Tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél?

Vajon ott van benned az a vágy, hogy úgy alakuljanak a dolgaid, ahogyan azt szeretnéd. Vajon képes vagy összerakni azokat a mondataidat, amik a „szeretemről” szólnak? Azaz tudatában vagy-e annak, hogy mit szeretnél?

Tehát a vágyunk az, hogy az elvárásaid találkozzanak a valósággal. Van, hogy jól vagyunk és van, hogy rosszul, de az érzelmi állapotunk, nem lehet hátránya annak, hogy eljussunk oda, ahová szeretnénk.

Az az, el kell érned azt, hogy neked dolgozzon minden érzelem, minden lelki állapot, mindegy hogy az negatív vagy pozitív. Képes vagy arra, hogy lásd mi mire jó? Vagy még mindig tévesen abban a hitben élsz, hogyha jól érzed magad, akkor haladsz, ha rosszul, akkor meg megállsz vagy hátra lépsz. Sokan hangulatemberek!

Ha annak tartod magad, akkor tudod, hogyha nem vagy jól, akkor olyan vagy mint egy időzített bomba és van az a pont, mikor robbansz. Ez azért van, mert az érzelmeid irányítanak, tesznek meg helyetted mindent, azaz átadtad a királyi koronádat olyannak, aki nem alkalmas a korlátozásra… hogy miért?

Csak azért, mert nem hitted volna soha azt, hogy lehet másképp is. A kiszolgáltatottság midig egy döntés… de ugyanakkor visszaveheted a koronádat is, az érzelmi világod valójában vágyik a hatalmadra.

Az a legszebb az egészben, hogy mindig is neked dolgozott minden hangulati és érzelmi elem, csak nem kezelted őket tudatosan és nem láttad meg bennük a barátot. Nem esett jól érezni és harcolni kezdtél olyan ellen, amit csak nem értettél. Nem tudtad értelmezni a jeleket, hogy mire jó és mit akar üzenni, értetlenségedben elmenekültél.

Pedig nem tudsz elfutni előlük, mert az érzelmeid mindig veled vannak, ott vannak benned, bármennyire gyorsan is szeded a lába, bárhová is száműzöd magad, mindenhová viszed magaddal azt a kis csomagot, amiben az érzelmeid nagyon nagy hatással vannak rád, függetlenül attól, hogy erről tudomást veszel vagy sem. Javaslom nézz most rájuk, mert nagyon nagy hatást gyakorolnak rád, üzennek ezzel, amivel törődnöd kell.

Nem lehet őket eldobni magadtól, de még kikapcsolni sem. Próbálkozni lehet a nagy falakkal, de soha nem lesznek eléggé magasak és erősek, mert az érzelmek olyan jelentések, amiket csak megérteni érdemes. Nem tudod figyelmen kívül hagyni azok jelentéseit, mert azért vannak, hogy támogassanak az érzelmi tartalmak. Meg kell tanulnod értelmezni azokat.

Azt sem engedheted, hogy ők irányítsanak téged. Sokan buzdítanak arra, hogy hallgass a szívedre. Én arra buzdítalak, értsd meg a szíved, de ne hallgass rá. Használd a szíved, de ne ő használjon téged. Ha ez fordítva van, akkor azt az egyszerű tényt nem veszed figyelembe, hogy a szíved benned dobog és nem fordítva. Nem a nyúl viszi a puskát. Nélküled semmik az érzelmek, viszont velük együtt válsz igazán valakivé.

Az érzelmek, még azok is, amelyek rövid távon fájdalmasnak látszanak, belső iránytűkét valójában olyan cselekvések felé mutatnak, amelyeket a céljaid elérése érdekében meg kell tenned. Ha nem tudod hogyan használd ezt az iránytűt, örökre ki leszel szolgáltatva az érzelmi gengszterek kényének és kedvének.

Mert a legerőteljesebb maffia érzelmekben utazik és háttérből, észrevétlenül irányít téged olyan tettekbe, amiket nem szeretnél elkövetni. Tipikusan olyan helyzetekbe, amikor téged használnak fel olyan elkövetésére, amiket nem szeretnél elkövetni, de mégis megteszed és utána főhet józanul a fejed.

Bármennyire tűnnek is a gengszterek ellenségnek, nem azok. Csak betöretlen vadlovak és a múltból erednek. A múltban felfedezhető sémák és ismétlődések vagy következtetések sem vezetnek el oda, hogy ma jól legyél és éld a nyugalmadat, egyensúlyodat.

Bármennyit is kutakodsz a régi dolgaidban és fedezel fel összefüggéseket a régi és most között, azok még mindig a feszültség és problémák okait vizsgálja, de nem a nyugalmat és az egyensúlyt.

Az igazság az, hogy egyik pillanatban tudsz sírni és egy másik pillanatban akár nevetni is. Felváltva, de akár egyszerre sem lehetetlen. Ha eléggé erőteljesen itt vagy és zokogásba kezdesz, bármikor áttérhetsz a nevetésbe is.

Ezek sémák és kialakult szokások, amik a környezetük megfigyeléséből táplálkoznak. Jelző értékük viszont megkérdőjelezhetetlenül fontosak.

Mindenkinek egyértelmű az a tény, hogyha valamit eléggé erőteljesen keresel, legyen az bármi, előbb vagy utóbb megtalálod. Ha kitartóan keresed annak az okát, hogy a múltad miért teszi tönkre a jelenedet, vagy hogy miért vagy szerencsétlen, a figyelmed előbb vagy utóbb olyan referenciákat kínál, amiket el fogsz fogadni.

Ezt azért teszi, mert ez a kívánságod, mert neked ezekre a kérdésekre kellenek a válaszok.
Ajánlok neked megint egy nagyon általános megfogalmazást, mi szerint: A múltad nem azonos a jövőddel, de a jeleneddel sem.

Érzelmeink hatékony felhasználásának egyetlen módja az, ha megértjük, hogy azok értünk vannak és nem ellenünk… minket szolgálnak és nem mi szolgáljuk őket. Ez a fajta hierarchia megkérdőjelezhetetlen.

Ha ezt tudatosan kezeled, akkor már nem szeretnél öntudatlanul becsapni magad. Tanulnod kell az érzelmeidből és felhasználni olyan eredmények létrehozásra, amelyek az elvárásaidban is szerepelnek, azért, hogy jobb legyen az életed. Engedd meg magadnak a változás lehetőségét, mert új érzelmekkel, illetve a régi érzelmi világod felhasználásával, új és mérvadóbb dolgokhoz juthatsz. Azok az érzelmek, amiket korábban negatívnak értékeltél, csupán felhívások arra, hogy el kéne indulni és nem csak tervezgetni az indulást.

Felhívás egy olyan keringőre, amit ha nem jársz el, mert azt hiszed, hogy nem tudsz táncolni, lemaradsz róla. Ha segíted magad abban, hogy felismerd ezeket az érzelmi jelrendszereket, mint amikor már tudsz írni, úgy olvasol belőlük, az érzelmeid az ellenségből, baráttá lesznek és támogatóddá lesznek.

Egy olyan súgó géppé alakulnak át, amikre tényleg érdemes lesz hallgatni, mert átkalauzolnak a leghevesebb pillanatokban is. A felismerések megszabadítanak a félelmeidtől és lehetővé teszik, hogy megtapasztald mind azt a bőséget, amelyre mindenki hivatott.

Ahhoz, hogy erre a pontra eljuss, meg kell változtatni minden eddigi elképzelésedet az érzelmeidről. A kellemetlenül negatív érzelmek nem kihasználnak és tönkretesznek téged és nem a logikai eszmefuttatás végtermékei, hanem csupán olyan jelek, amik egy bőséges élet irányába szeretnének irányítani.

Ha nem vagy önmagad ellensége és nem mész ellen az életnek sem, akkor ha nem is azonnal, de érezni fogod a belső üzeneteid tartalmát és a szerint kormányzod az életed is. A döntéseid teljesek lesznek és szabadok! Így szabadon haladsz abba az irányba, ahová szeretnél megérkezni!

Mély együttérzésre és mély közönyre is képes vagy. Megengedheted magadnak, hogy támogasd az együttérzést vagy levetkőzd a közömbösségedet.
Az együttérzés az a cselekedet, mely során megnyitod a szívedet, önmagad és mások irányába is, de azt hiszem a legmeghatározóbb, ha együtt érzel önmagaddal. Mert a másik érzései, gondolatai miatt, nem vállalhatod a felelősséget, csak is a sajátodra van felelősséged.

Az együttérzés állapotában élni annyit jelent, hogy érzelmi korlátaidat lejjebb szállítva, – tehát mersz érezni – és kapcsolatteremtési képességeidet használva közelítesz a világhoz, önmagadhoz, a többiekhez. Az együttérzés az az érzelmi kötőanyag, amely megszilárdítja gyökereidet, biztonságot teremt önmagad és a körülötted élők között.

Nem járunk mindenhol szélesre tárt szívvel; ha így tennénk, elárasztanának és veszélybe sodornának az érzelmek. Ha kitárva és védtelenül tartanám a szívemet, miközben esténként a híradót nézem, soha nem épülnék fel a tehetetlenség és reménytelenség érzésének rohamából, amelyeket az ott látott tragikus történetek előidéznének.

Sokszor szükséges, hogy az önvédelem egy módjaként magasan tartsd érzelmi korlátaidat és megőrizd közönyödet. Az együttérzés leckéjének megtanulásához az a felismerés jelenti a kulcsot, hogy hatalmadban áll felállítani és lerombolni a korlátokat, amelyek távolságot teremtenek közted és a többi ember között.

Amikor kapcsolatot akarsz teremteni egy másik emberrel vagy önmagaddal, választhatod azt, hogy ledöntöd az érzelmi korlátaidat és megengeded a kapcsolódást. Ám úgy is dönthetsz, hogy amikor szükséges, korlátozod mások hozzáférését szívedhez.

A biztonságodat az adja, hogy van választási lehetőséged. Sokszor éreztem már, hogy nincs választásom és muszáj vagy a közönyösség vagy az együttérzés. A kiszolgáltatottság, mindegy, hogy közönyös vagy együtt érző, kétségbeesést eredményez, mert nincs beleszólásod és megjelenik a „kell érezned vagy semmit sem érezned”.

Ha a közönyösséged együttérzésből fakad, akkor szabad vagy érzelmileg, biztonságban tudhatod a szívedet, van választásod. Bármikor nyithatsz és bármikor zárhatsz. Olyan ítéletekre vagy képes ilyenkor, amelyek elkülönítenek ítéleteid tárgyától.

Ez most furcsán hangzik, mert mindenhonnan az jön, hogy ne ítélkezz… ne verd át magad, mert az ítéletek sokszor támogatnak. Az ítéletek nem mindig negatívak és rombolóak. Ezek mentenek meg attól, hogy minden információ kénye kedvére rángasson érzelmileg. Szelektálunk!

Ez így van rendben. Viszont ha közönyösségből, érdektelenségből szelektálsz, akkor nem jut el hozzád sok sok olyan információ, ami akár építő is lehetne az életedben. Az együttérzés, elsősorban önmagunkkal, a rálátás, érdeklődés önmagunkról és igényeinkről képes olyan ítéleteket meghozni, ami tényleg képes kizárni a fölösleges dolgokat az életedből.

A védelem fontos, de ha nem önismeretből fakad, akkor a lehetőségeidtől is megtagadod a szívedet.
Ítéleted arra szolgál, hogy segítsenek eldönteni, milyen meggyőződéseket és gondolatokat kívánsz beengedni a külvilágból és segítenek felismerni, mi az ami támogat és mi az ami nem.

Ítélőképességeid hiányában, egymásnak ellentmondó gondolatok ezrei ostromolnának, és nem állna hatalmadban, hogy különbséget tegyél rombolás és támogatás között. Még azt sem tudnád, hogy szereted-e a fagyit, vagy gyűlölöd. Mindig meg kéne enned, ha kívánod, ha nem és pont annyit, amennyit a kezedbe adnak. Ez egy őrület lenne.

Sokszor viszont olyan ítéleteket alkotsz, amivel megakadályozhatják azt, hogy együttérzést tanúsíts és egy csodálatos kapcsolattól tartod magad távol.

Önmagaddal, soha ne csinálj ilyet, önmagadtól, soha ne védd meg magad, mert szükséged van a kapcsolatotokra, hogy az kiegyensúlyozottan tudd kezelni, megélni. Én nagyon sokáig gyűlöltem magam. Ítélkeztem, nem tetszettem magamnak, mert jobb volt távol tartani magamat, magamtól.

Elzárkóztam pont attól, aki a megváltást nyújtotta volna a magány és a kiszolgáltatottságtól. Magányos voltam és közömbös, közönyös, mert úgy nem éreztem semmit. Az érzéseim önmagammal fájdalmat okozott, de nem a kapcsolatot javítottam, hanem a fájdalmat szüntettem meg. Sokan félnek érezni, mert sokszor fáj.

Ha neked is fáj, engedd meg érezni és javíts a kapcsolaton… így valami más érzésnek adsz teret. A szeretet, együttérzés önmagaddal, már nem fog fájni. Együtt érezni önmagaddal, úgy gondolom a legmélyebb önismeret.

Nagyszerű hatással van, minden emberi kapcsolatodra. Próbáld ki!

Szíved megnyitásának titkát úgy tanulhatod meg, hogy hajlandó vagy összekapcsolódni önmagaddal és azokkal az emberekkel, akiket valamilyennek megítélsz. Innentől az együttérzés kapukat tár ki az emberi kapcsolataid előtt. Azt kell felismerned, mikor esel bele a gátló ítéleteid csapdájába.

Keresd a működést és ne a gátló tényezőkkel töltsd fölösleges az idődet.
Ha az együttérzést választod, akkor az ítéletedet az „fejedben” betöltött pozíciójából át kell helyezned a szívedbe. Itt tudsz csak próbát tenni, milyen érzés lenne a másik bőrébe bújnod, akit megítélsz, és beleképzelheted magad az ő valóságába. Érdemes ezt magaddal is megtenni.

Kicsit hátrébb lépni és magadat, mint egy idegent megvizsgálnod, elvonatkoztatva attól, hogy rólad van szó. Ezáltal kapcsolatot teremtesz magaddal és a többiekkel is, és eltűnik a szívedről az a kéreg, amivel az ítéleteidet hoztad.

Ha tettél valami olyat, amit hibának érzékelsz, ha úgy viselkedtél, amire nem vagy büszke, vagy nem sikerült megfelelned a saját elvárásaidnak. Kritizálod, bántod magad, mert valamikor rossz fát tettél a tűzre. Érkezz meg az időben, mert már túl vagy rajta. Együttérzésre van szükséged akkori önmagaddal, mert akkor annyira voltál csak képes. Ma már sokkal többre.

Ez a fajta korlát, a bűnhődés is épp annyira korlátozó, mintha valaki más embert választanál önmagad helyett. Ilyenkor tudatosan meg kell nyitni a szíved önmagad irányába és együttérzést kell tanúsítanod. Szükséged van önmagadra!

Az együttérzés kitárja a kapukat a megbocsájtás lehetősége előtt, amelyek önbántalmazásaid táplálják. Engedd meg magadnak azt a megbocsájtást, ami arról szól, hogy akkor „csak erre voltam képes, ma már másképp látom” Gondold át, milyen ítéleteid vannak, amin felül kell emelkedned, hogy megtanuld az együttérzés!