Ha van mit elengedned, ez neked szól!

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Van mikor csak akkor lehet valami újat megkapni, felépíteni, ha előzőleg a régit elutasítod, elengeded megszünteted. Sokan vallják azt, hogy a tagadás ellenállás nem igazán a megfelelő út, ezért állj valami mellé és az lesz az igazi, viszont vannak élethelyzetek amikor szükséges az ellenállás és a megtagadás, másképp nem tudsz kilépni abból, amiből keresed a kifelé vezető utat.

Valaminek a tagadása ebben az esetben azt jelenti, hogy valamit nem akarunk igaznak elfogadni és távol akarjuk magunkat tőle tartani.

A tagadás és ellenállás ezen tudatos felhasználása építő jellegű, mert ahhoz hogy felismerjük valaminek a hamis voltát, tudnunk kell, hogy mi a helyes és mi az igaz. Azaz mi az aminek most „nincs helye” az életünkben és mi az aminek helye van.

Nagyon komoly feladat elismerni, hogy amiben mondjuk 5 éve benne vagyunk, annak lejárt a szavatossága, már keserű, megromlott és büdös.

Sokszor a megszokott dolgaink kezdeti illatát érezzük, kialakult róla egy erős hitrendszer, ezért nem érezzük a jelen elkeserítő mivoltát. Vagyis érezzük, de nem akarunk vagy nem tudunk szembesülni azzal, hogy „ez már nem az”.

Szenvedünk, de öntudatlanul, hiszen a fejünkben a régi szép múlt van meg, a jelen valóságát pedig eltoljuk, nem veszünk róla tudomást.

Talán a félelmeink vagy a megszokásaink azok amik benne tartanak a valóság látása helyett abban, amit gondolunk arról a valóságról.

A gondolatinkat nem nehéz kiszínezni, nem nehéz szépet és jót gondolni, de a valóságot olyannak látni, mint amilyen és nem csak gondolkodni a valóságról az igazi kihívás.

De azért van az a pont, mikor már annyira csípi az orrodat a jelen, hogyha nem nézel szembe vele, akkor az élet vág oda egy jó nagyot.

Az elhalasztott igazság is előbb vagy utóbb, de szembe jön az utcán, ami olyan horderejű lesz, hogy nem tudod kikerülni, beleszól az életed alakulásába!

A tagadás akkor nyeri el méltó jutalmát, ha úgy válsz meg valamitől, hogy tudod mire van szükséged. Szükséged van az ellenállásból, valami más felé tartani.

Ha nincs meg benned a „hova tovább” akkor csak tagadó vagy, ellenzék, de nem alkotó. Ki ne szeretne alkotó lenni az életében?
Ki ne szeretne kreatívan tovább lépni? Úgy hiszem mindenkiben ott van az ellenálló és az alkotó is! A megfelelő helyet és időt kell felismerned és úgy nemet mondani, hogy ismered az igent is.

Tehát látnod kell tisztán azt ami történik veled és kell legalább egy olyan jövőkép, ami felé indulhatsz tovább. Az ellenállás egy felismerés, egy lényeges felismerés, ami megtagadja a múltat, de figyelj oda, a jelenre ne használd. A jelen alkotói szava, az igen!

Amiről le akar mindenki tudatosan vagy tudatlanul is válni, az a múlt és ahová szeretne megérkezni, az a jelen és ahová szeretne tartani, az a tiszta jövőkép.
A tagadás akkor szuper, ha a nemlétezőt utasítja el, az az azt a nemlétezőt, amin már túl van.

Azzal, hogy valamit megtagadsz és nemet mondasz rá, azzal egyébként növekszik az önértékelésed is, hiszen azonnali eredményt kapsz egy képességedről.
Sokszor jól esik kimondani, mert az ember letesz a válláról egy puttonyt, ez megkönnyebbüléssel jár.

Ha csak az igen és csak a nem oldalra állsz, azaz mindenre nemet és mindenre igent mondasz, azzal nem jutsz előrébb!
Egyik szó sem annyira bűvös, hogy megoldaná az életed, csak abban az esetben, ha azokat tudatosan és átláthatóan használod!

Az aki mindenre nemet mond, elutasítja a világot, kirekeszti magát és nem együttműködő. Az aki mindenre igent mond, megalkuvóvá lesz, elveszti céljait, áldozattá válik és hagyja magát ide-oda sodortatni.

Tehát fel kell tudnod ismerni, mikor minek van itt az ideje! Tisztán kell és tudatosan látni, miben vagy benne és mit akarsz elérni a válaszokkal!

A másokra való hagyatkozás ezen igenlő formájának semmi köze a bizalomhoz. Azaz fogadj el mindenkit olyannak amilyen, de nem kell mindenkit beleengedned az életedbe és még ha szörnyen is hangzik, nem kell mindenkiben megbíznod.

Van egy belső erős hangod, a megérzés hangja, ami egyébként nagyon szépen súg neked mindenkivel kapcsolatban… hallgass rá, okosabb nálunk! Ugyanakkor mindennél fontosabbnak tartom, hogy tudj bízni.

Nem kell mindenkitől megvédened magad, mert akkor elzárod magad a közösség erejétől és egyébként az öntudatosságodtól is.

A végletes dolgot, a bigott hozzáállás soha nem nyerő, szükséged van az „idegen” dolgok, emberek megismerésére és ez bizalom nélkül nem megy.

Fontosnak találom, hogy mindenki tudja mit akar és bízzon abban, hogy az elképzelései nem csak úgy megtörténnek, hanem alkotója legyen az elképzeléseinek… azaz létrehozza azt, amit szeretne, ő saját maga!

Ez úgy tud megvalósulni, ha van iránya a nemnek és az igennek is. Irány alatt egy konstruktív és tudatos döntést értek! Tudnod kell, hogy miért bólogatsz vagy miért állsz ellent!

Ha állandóan nemet mondasz, de igen gondolsz, vagy pont fordítva, azzal a saját akaratod szabadságát vétózod meg és egyébként a rendszeres Ön akarat megtagadása vezet szépen a depresszióhoz meg az agresszióhoz is.

Vállald be azt, hogy súrlódsz, összeütközöl és e félj attól, hogy bajod esik.
Az Ön akaratod semmibe vétele az, ami a tragédiákhoz vezet és nem, hogy esetleg szétesik valami olyan, ami miatt megtagadod önmagadat. Semmi baj nincs a konfliktusokkal!

A baj akkor születik meg, ha elnyomod rendszeresen az akaratodat, mert minél nagyobb benned a nyomás, annál nagyobbat fog szólni mikor előbújik.

És amúgy is állandóan hazudni és ferdíteni azért, hogy hallja a másik amit hallani szeretne, elsőre kegyesnek tűnik, másodszorra viszont pont hogy hamissága miatt, szétlöki a legszebb kapcsolatot is.

Pont azért, mert hiteltelenné válik a kegyes magatartással minden szavad. Ha ezt rendszeresen csinálod, őszintén mondod el „hogyan látod”, megelőző elfojtások nélkül, akkor veled könnyű lesz, akkor már nem lesz olyan az őszinteséged, mint egy puskaporos hordó.

Ha őszintén és egyenesen fejezed ki magad, akkor a többiek is nagyobbra fognak tartani… tudom, nem divat ma már a megfelelés, de jól esik azért, ha odafigyelnek ránk. És akkor figyelnek oda rád, ha őszintén és teljes szívedből mondod. Akkor van súlya az igennek vagy a nemnek is, ha Önmagadat fejezed ki velük!
De a véleményednek, súlya lesz! Vigyázz, hogy ezzel a súllyal mit teszel! Elnyomod a másik akaratát, vagy csak úgy kifejezed!

Szeretettel véleményezd az élet helyzeteket, mert másképp a másik lábára kötsz súlyt és ezzel a súllyal kényszeríted futásra.

Szerintem egy véleményen vagyunk azzal, hogy szeretettel felemelőbb érzés élni és a többiekkel is jobb együtt lenni egy szeretetteljes, bizalmi légkörben. Utóbbit erősítsd! Mert azzal segítesz!

Amúgy is túl sok terhe van mindenkinek, nem kell még többet rájuk rakni. Az igazi és szeretetteljes vélemény, amúgy felszabadító és hozzátesz az élethez, nem elvesz.