Jelent Neked valamit a boldogság és az öröm?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Senki nem szeretne fájdalmat érezni, senki nem szeretne szomorú és feszült lenni. Ennek következtében a legtöbb ember igyekszik elkerülni minden olyan helyzetet, ami feltételezhetően olyan érzelmekhez vezethet, ami nem esik jól – vagy ami még inkább téves, nevezhetném rosszabbnak is, egyesek megpróbálják elérni, hogy egyáltalán semmiféle érzelmet ne érezzenek.

A semmiben nincs látszólag kockázat… de vajon ott ahol nincs mit érezni, jelent valamit a boldogság és az öröm? Ez a semmi érzés a legkomolyabb bajokat képes okozni.

Ha például félnek a csalódás fájdalmától, igyekeznek elkerülni minden olyan helyzetet, ami csalódáshoz vezethet.

Már a randikra sem mennek el, pedig vágynak párkapcsolatra, az érintkezésre és a közös boldog pillanatokra. Csak bogarásszák az álláshirdetéseket, de egyet sem pályáznak meg, pedig évek óta nincs állásuk. Az érzelmek ilyen fajt elnyomása a legnagyobb mókuskerék, amiből nagyon nehéz kiszállni, de megfelelő mértékű érzelmi tudatossággal, feloldható.

Azért teszik ezt, mert meg szeretnék védeni magukat a negatív kimenetelű élethelyzetektől, de az élet teljességétől is megvédik magukat és egy életen át úgy hiszem falak közé zárva szörnyű lehet. Az ember legnagyobb kincse a szabad akarata és az érzelmi szabadsága. Szabadok márpedig akkor vagyunk, ha nem megvédjük magunkat az élettől, hanem éljük az életünket.

A védekezés rövidtávon működhet, meg is védhetnek a kellemetlenségektől, de távol tartja tőled az igazi szerelmet, a „tökéletes” baráti kapcsolatokat, a karrier lehetőségét, de még a szeretetet is.

Hogy miért? Azért, mert az élet szépségeinek palántái csak is a szabadban képesek kifejlődni. Megértem, hogy kell néha a védelem, de a védelmet akkor tudod igazán kihasználni, ha elő is tudsz bújni mögülle.

Ha tudatosan figyeled az elkerülést, nem tudod elrejteni magad elöl azt, amit szeretnél. Mert még ha el sem mész a randira, annak hiánya azért bizsergeti a szíved… Az elkerülés tökéletes áldozatot csinál belőled akkor, ha nem opcióként kezeled, hanem végérvényesen.

Mondhatod, hogy őszintén örülsz mások örömének, de a menedéked gyomrából valójában csak emészted magad… a menedékben nincsenek érzelmek.

Ha meg vagy győződve, hogy egy átmeneti menedék képes az otthonodul szolgálni, akkor tévedsz. Illetve, olyanról vagy meggyőződve, amit ki sem próbáltál. Olyanról alkottál véleményt, amiről fogalmad sincs, mert nem tapasztaltad.

Ez a fajta hozzáállás, hogy: „örüljünk mások örömeinek, sikereinek, nyugalmának” csak is önsajnálathoz vezet, de kiegyensúlyozottsághoz nem. Vagyis az igazi öröm, amiről szólnak mások sikerei, akkor érint meg, ha szabad vagy. Nem tudsz olyannal azonosulni, amiben nem vagy benne. Hogy tudnál együtt érezni olyannal, amit nem éltél meg.

Amit tudsz tenni, sokkal erőteljesebb megközelítést igényel. Meg kell találnod az elkerülés helyett a szembe nézést. Kipróbálni a randikat és az állásinterjúkat is, mert rejtett pozitív dolgok vannak azokban a tettekben, ami első látásra megpróbáltatásnak néznek ki. Amint élni kezdesz, már nem lesz szükséged a menedékedre. Akkor szembe nézel azzal, belemész olyan ismeretlen helyzetekbe is, amitől korábban megvédted magad.

Újra kell élni azt az életet, amit előre negatívnak zongorázol le magadba. A visszautasításban nincs semmi rossz, viszont abban igen, ha az ál nyugalmad érdekében, kihagysz minden lehetőséget az életedből.

Vannak akik próbálnak elkülönülni az érzelmeiktől és úgy gondolják, hogy tudják kezelni az érzelmeiket. Úgy hiszik, hogy ezzel a módszerrel a kellemetlenségek kevésbé lesznek kellemetlenségek. Így olyan, mintha a rossz, nem lenne olyan rossz.

De mind e közben, belülről szét szeretnének robbanni a dühtől, haragtól és fortyognak magukban, hogy milyen szörnyűek a dolgok. Lázadnak és háborognak másokra, hogy mennyire kihasználják őket és tönkre teszik a többiek. Magukat kitüntetik, mert azt hiszik jól végzik a dolgukat, de a többiek mindent elrontanak.

A többiek a lúzerek, de ők mennyi áldozatot hoznak másokért. Nem értik, miért velük történnek a rossz dolgok. Nagyon röviden, semmit nem hajlandóak változtatni, de mindenki mástól változást várnak. Folyamatosan azon dolgoznak öntudatlanul, hogy tönkre menjenek a dolgok, de magukat soha nem vállalják fel. Elbújnak és elméleteket gyártanak arról, miért olyan sanyarú a sorsuk és ki a hibás a saját életük miatt.

Megtapasztalni az érzelmeket, de azokat soha fel nem vállalni, illetve úgy tenni, mintha az nem is veled történne, még nagyobb feszültséget okoz. Azért, mert szemet hunysz valami fölött, az attól még ott van.

Az érzelmek jelzések, amiket használni érdemes, de elkülönülni tőlük, nem. Azért vannak, hogy jelzésként működjenek és figyelmeztessenek. Felhívják a figyelmedet olyan „küszöbökre”, amit meg kell lépned, túl kell jutnod, be kell menned rajta.

Félelmetes, én megértem, de akkor is meg kell lépned. Azok a kellemetlen érzések, amik ezzel párosulnak csak addig tartanak, ameddig vissza lépsz, megfutamodsz és nem előre haladsz. Haladj tovább és ne visszafelé… az előre lépés az amire figyelmeztet a szíved és ordít érted a szíved.

Nem ellened vannak, hanem érted. Halld meg azt, amit mondanak neked, értsd az üzenetüket és ne utasítsd vissza. Ne állj ellent az életednek! Most kezdődik a küszöbön túl az, amire mindig is vágytál!

Olyanok, mint a jelzőlámpák az úton. Azért mert sietsz és nem veszel tudomást a piros lámpáról, az attól még veszélyt rejt magában, hiszen a forgalmat irányítja és a baleseteket előzi meg. Ha figyelmen kívül hagyod azokat az értesítéseket, amelyeket az érzelmeid igyekeznek a tudtodra adni, tovább fokozódik az erősségük; egyre intenzívebbek lesznek, egészen addig, ameddig fel nem fedezed magadban őket.

Nem tudod nem érezni az érzelmeidet, mert nincs akkora tűrőképességed, mint amekkora ambíciója azoknak az érzelmeknek, akik fel szeretnének törni abban a világban, ahol Te irányítasz mindent.

Ebben a világban Te vagy a tulajdonos, a cég vezére, de vannak olyan beosztottaid, akik bármit bevetnek azért, hogy feljebb kerüljenek és észrevedd őket. Olyan vészmadarak ezek az érzelmek, akik a céged jövőjét igyekeznek a legjobban befolyásolni.

Nem tudod kirúgni őket, mert annyira jól végzik a dolgukat, hogy hiba lenne megválni tőlük és a konkurenciához eljuttatni a tudását. Szükséged van rájuk, haladj velük, nem kell leválnod róluk. Nem megoldás tagadni az érzelmeid különleges világát. Meg kell értened őket és alkalmazni a legjobb menedzserezéssel és értelmi állapottal! Az élet teljes, minden van benne és minden érted van belőle!