Amikor a játszmák megjelennek a kapcsolatban!

Vajon mit tudsz kezdeni a játszmákkal? Hogy viseled az agressziót? Agresszió alatt itt most a duzzogást, zsarolást, sértődöttséget, megbántást értem. Persze nem jogtalanul, hanem megmagyarázva és bizonyítékokkal alátámasztva. Mert ugye okot és magyarázatot, egy kis kreativitással, mi is képesek vagyunk generálni.

Az igazság és a tény viszont csak akkor képes a felszínre jönni, ha mi saját magunkat is képesek vagyunk épp úgy őszintén kezelni, mint ahogy megítéljük a másikat!

Az agressziót, nagyon nehéz felismerni önmagunkban. A másikban a legegyszerűbb. Mindenki látja és érzi, amikor a másik el akarja nyomni, ki akar zsarolni belőle, duzzog mint egy kisgyerek, ha nem kapott meg valamit.

De vajon képesek vagyunk ilyen tisztán látni saját magunkat is? Szembe merünk nézni a saját hátborzongató oldalunkkal is? Vagy belebújunk farkasként az ártatlan bárányka bőrébe?

Az önismeret mélysége akkor tükröződik a szemünkbe, ha az igazságot és saját magunk viselkedését is épp olyan tisztán képesek vagyunk látni és a látványt elfogadni, mint ahogy megmérjük a másik viselkedését velünk szembe.

A másik viselkedését olyan egyszerűen megy mindenkinek felismerni. Teljesen nyilvánvaló mindenki számára milyen mintát követ a párja, mi az amit nap mint nap csinál, ugyanúgy, változatlanul. Az akaratod talán az, hogy ez változzon és könnyebb legyen neked vele, de már közhelyesen is kifejezve, neked kell felismerni a saját mintáidat ahhoz, hogy valami változást el tudj kezdeni.

Bizony, ha a másikban látsz agressziót, az a saját ellenállásod generálja. Nagyon egyszerű fizika az egész. Ha nekidőlsz a falnak, a fal ellenállását érzed. Érzed, ahogyan az visszanyom.

Mondhatod, hogy a fal milyen erős, valójában a saját súlyodat, erődet érzed. Ha a kapcsolatodban agressziót tapasztalsz, legjobb módja felismerni azt, ahogyan ezt generálod, pont úgy mint a falnál. Nyomod és ellenállsz a kapcsolatban, mindegy hogy a szenvedő vagy az agresszor szerepébe is bújtál.

Nem az a kérésem, hogy húzd be, füled farkad és hajolj meg a másik akarata előtt, feladva magad. Ne mondj le semmiről egy kapcsolat kedvéért sem. Tudom a családban élők, ezért meg fognak kövezni és a kompromisszum előnyeiről próbálnak győzködni. De hozzátok csak egy kérdésem van. A gyerekeiteknek a szárnyaló jövőt szeretnétek adni, vagy a lemondásokkal teli kompromisszumot… mert valamiről le kell mondani, hogy legyen kompromisszum és ott ahol szeretet van, ott semmiről sem kell lemondani akkor sem.

A szeretet hiányából és az abból létrejött a szeretet hiányos állapotból keletkezik két ember között az agresszió. Mert bizony a legtöbb vita abból keletkezik, „hogy a másik rá akar venni olyanra, amit nem akarsz” Ezt vajon miért csinálja? Ha csinálod, vajon miért csinálod? Mert egyszer már sikerült neki rávenni és talán neked is van sikerélményed abból, hogy elnyomtad a másikat és megkaptad az akaratodat.

A saját mintád lehet akár a határozottság is. Egy határozott, kiszámítható ember mellett mindenki jobban érzi magát, mert ebbe a képbe nem illik az agresszió. Hihető vagy és egyenes. Veled lehet beszélni, de az agresszióval semmire nem lehet rávenni. Hogy miért? Csak! Nem kell megmagyarázni… a határozottság ennyi: Csak!

Csúnya példa tudom, de Afrikában azért nem adnak a koldusnak az utcán, mert azzal ott tartják az utcán, megélhetést adnak neki. Az agresszió benned is ott van, ha enni adsz neki, rákapsz az ízére.

Ha tudsz vele érvényesülni, mert elérsz vele valamit, elfelejted mint eszközt a szeretetet és az agresszió lesz az, amihez hozzájutsz valamihez. Nagyon nehéz felismerni ezt magunkban, mert mindenki szereti magát fényezni. Az álszentek korát éljük!

Nem nem… nem a többiekről van szó most, hanem rólad. Ha másra szeretnéd húzni ezt az egészet, akkor még mindig nem vagy elég fontos magadnak ahhoz, hogyha esetleg egy agresszív emberrel kerülj bármilyen kapcsolatba is, akkor meg tudd húzni a határt, hogy meddig jöhet és meddig nem.

Meddig komfortos számodra és hol van az a határ, ahová már nem engeded be az életedbe.
Nekem van egy kedvenc jelszavam. A szeretettel engem bármire rá lehet venni! Tanítható a környezeted, de csak akkor, ha semmit nem ér el nálad agresszív viselkedéssel.

Csak akkor, ha Te is tiszteled magad annyira, hogy nem akarod a másikat a nyugalomra rávenni vagy nem különülsz el tőle. Az én elhatározásom úgy szól, az én mintám az volt valamikor, hogyha a másik erőszakos volt velem, akkor én is azzá váltam. Mindegy, hogy ki kezdte… de legtöbbször a másikat hittem agresszívnak. Ez az őszinteség, hogy én is az tudok lenni, megkönnyebüléshez vezetett.

Megkönnyebbültem, mert már nem kellett bujkálnom sem önmagam, sem a másik elöl. Nyíltan felvállaltam, nem dugdostam, viszont arra is rájöttem ezzel a nyíltsággal, hogy nincs szükségem erre.

Nincs szükségem a harcokra, hogy valamit elérjek, így a párom is egészen másképp kezdett el viselkedni velem. Tudod miért? Azért mert a párom is az én életem része ezért ha valamire rá akart venni, ahhoz harcolni is kellett.

Volt, hogy ő győzött, akkor lógattam az orrom és volt, hogy én győztem, ekkor a siker mámorában fürödtem. Ez utóbbi adja az agresszióhoz a töltetet. Olyan mint a szerencsejátékos élete, függ a sikertől, attól az örömtől, ami a függőségét nyújtotta, ezért képes mindenét és még többet is a kaszinóban hagyni.

Ha az agresszió élményeket ad neked, még ha öntudatlanul is, de generálod a másik viselkedésében ugyanezt. Megtagadod, mert már vágysz a nyugalomra, jól esne… de a másikban felfedezed a saját eszközöd. El kell döntened, hogy az igazsággal foglalkozol, mert nem a fal nyom téged, vagy továbbra is öntudatlan agresszióban éled a kapcsolataidat.

Adni és elfogadni! Ha adsz, mindig kapsz, mert az élet egyensúlyban van, bármit is gondolsz erről. Az életet azzal tagadod meg, azzal borítod fel az egyensúlyod, hogy adsz, de nem fogadsz el. Ez a magyarázata annak, hogy valami hiányzik az életedből.

Ha azt érzed, hogy méltatlan hozzád az élet, akkor meg kell tanulnod nem csak adni, hanem elfogadni is. Nem csak elengedni a bevásárló szatyrodat, hanem megfogni és haza is vinni a tartalmát. Könnyű adni, elfogadni talán a legnagyobb kihívás mindenki, az én életemben is.

Baromira nehéz megtartani, mert súlya van és következménye. Nem fog mindenkinek tetszeni, de őket nem bánthatjuk ezért, magadat se bántsd, örülnöd kell ennek a súlynak, mert értéket képvisel. Szükséged van az értékes dolgokra neked is és nem csak a többieknek.

Megtanulni tudatosan Igen-t és Nem-et is mondani. Az elfogadásra Igen-t, a kérésre, Nem-et. Azt hiszem ez a jóság mércéje. Odaadni azt, amit tudsz, nem többet vagy kevesebbet, csak amennyi nem fog hiányozni és elfogadni azt, ami jár.

Lesz, hogy Nem.-et fogsz mondani, mert kell, hogy megtagadj olyat, amitől nem szívesen válsz meg, de attól még jó ember leszel és nem vagy gonosz. Ha persze, a másik mércéjével méred ezt a jelenséget, már veszítettél a jóságodból, de soha ne a másik szemével vizsgáld magad, mert pokolra jutsz.

Erős tudom a pokol, de meg kell értened, az életed önmagadról szól és soha nem a másikról. Ha fordított életet élsz, a másik szemszögéből próbálsz élni, akkor jönnek létre olyan tragédiák, amikor elmondhatod, hogy kihasználtak, elvettek tőled mindent, semmid nem maradt és már nincs mit adnod.

A fordított élet, egyenes út a pokolra, mert mindenképp eljutsz arra a pontra, ahol már nem lesz mit adnod. Így a másik, aki kér tőled, el fog ítélni, azt fogja mondani, „ne dugd el előle”. Mindegy mennyit adsz fájdalommal, soha nem lesz elég, mert nem lehet megvásárolni a jóságot.

Kicsit olyan ez, mint amikor a maffia zsarol valakit valamivel. Először csak kicsit kérnek cserébe, csak egyszer, majd rendszeressé válik a kérés és mindened oda kell adnod. A maffia szemében jó ember vagy, a sajátodéból nézve pedig lúzer, mert bizony áldozattá válsz. Áldozat akkor is, ha kicsit is adsz olyat, amit nem szívesen adsz. Vannak akik azt állítják 30 éve csak adnak és adnak és adnak. 30 éve csak becsaptad magad azzal, hogy szívből nyújtasz bármit is.

Tudod miért állítom ezt, azért, mert elfogyott a türelmed. Ott ahol nincs szív, ott elfogy a türelem és szép lassan, de leamortizálódtál, elfogytál. Tudod a kicsi még nem fáj eléggé, szinte észre sem veszed.

De 30 évnyi sok kicsi szívtelenség, egyenlő a pokollal. Csak hitegetted magad a jósággal, valójában áldozattá váltál és észrevétlenül csináltál magadból lúzert. Meddig csinálod még?

Tudom, a lelkiismeret, hogyha már eléggé régóta adsz és többet nem adsz, akkor mi lesz a másikkal, mi lesz a maffiával. De mi lesz veled, ha ezt folytatod? Nem csodálom, hogy már jó lenne végre valamit kapni és eleged van az egészből.

Semmi baj nincs azzal, ha vannak elvárásaid. Legyenek is! Nagyon sokan beszélnek a célok fontosságáról, számomra is fontosak a céljaim. Mi ez ha nem elvárás? Szeretettel lehetnek elvárásaid?

Persze, hogy lehet. Fontos, hogy beletedd a szeretet, mert a gyűlölettel, keserűséggel elvárt dolgok vajon tudnak érvényesülni? Az elvárásoknak két érzelmi oldala van. Az egyik gyűlöletre és hiányra épül, a másik szeretetre és bőségre. A gyűlölet, bosszú nem tesz jóvá. A gyűlölet, mindig arra az áldozatra gondol, aki 30 évig csak adott, de nem kapott semmit, igazi bosszú azok ellen, akiknek adtál.

Követelőzés és egy bazi nagy butaság. Így csinálsz poklot a saját életedből, a saját múltadból, mert elhiszed, csak azok tudnak érvényesülni az életben, akik kihasználnak másokat, ledózerolnak, tönkre tesznek.

Csak azért, mert ezt élted meg, neked lett semmid, a többiek akik szerinted elvettek tőled mindent, pedig tele vannak. Becsapod magad, mert Te adtad… senki nem vehet el tőled semmi olyat, amit ne adtál volna eddig oda magadtól.

Ne takarózz a többiekkel, hiába magyarázod, hogy ők mennyi mindent tettek veled, becsapod magad és erősíted magadban a lúzerséget. Szerintem nem ezt akarod. Tudod mit akarsz? Végre egész életet élni és abbahagyni az áldozat életét. Az életünk kettős, a múltunk is kettős. Ránézhetsz a múltra, mint befektetésre, ami most térül meg.

Mert bizony, megtérül, ha 30 évig csak adtál. Meg kell tanulnod elfogadni, de nem lesz egyszerű, mert most gyűlölöd azokat, akik eddig elfogadtak tőled. Meg kell szeretned az elfogadó oldalt is, le kell küzdened sok sok évnyi gyűlöletet. Ezen múlik, hogy lesz-e a jövőben valamid vagy maradsz a nincstelenek sorában. De ezt, csak szeretettel tudod megoldani, szeretni azt önmagadban, akit eddig elítéltél.

Én a szeretetben hiszek, én a jó ember mellett állok ki. Az áldozatoknak bármit is mondok, közülük nagyon kevesen hallják meg a szeretet nyelvét, mert a gyűlöletben hisznek, számukra a siker azonos a kifosztással. Hagyd abba, ha elszenvedtél már valamit a többiektől, kicsit figyelj oda magadra. A jövőd kulcsa, a bőséged kulcsa a szeretetben van. Legyél jó ember, legyél kedves a többiekkel, figyelj oda rájuk, de úgy tedd, hogy tudsz arról, Te csinálsz mindent az életedben.

Figyelj oda magadra, mert nagyon sok van benned. Ha 30 évre visszanézel, lásd meg az értékeket, mert ha nem kaptál volna semmit, nem lett volna semmid, ma már nem élnél. Ezzel nem túloztam, mert most is van egy csomó mindened, amit értékelned kell, mert ez az életed minőségének a zálloga.

Fontos a nem, fontos, hogy meg tudd állni azt, hogy odaadj olyat, amit nem szívből tudsz nyújtani. Ez fel fog szabadítani, meg fogsz tőle könnyebbülni, mert lesz végre tudatosan valami olyan a kezedben, ami bizonyítottan ott is van.

Ne félj attól, hogy önzőnek fognak nevezni. Kell, hogy legyen benned önzőség, minden NEM az önzőségről szól, mert megtagadsz valamit. De tudd, mindig a másik szemében leszel önző.

Azok akik úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy eltávolítják az életükből azokat, akik eddig kértek tőlük, azok bizony csak ráültek a problémájukra, de nem oldották meg. Azért, mert elnyomsz, eltüntetsz egy helyzetet, azzal tetőzted a bajt. Azért likvidálod a többieket, mert még mindig áldozat vagy és nem akarsz konfliktusba kerülni.

Igen a másik, a maffia, mindent el fog követni, hogy hozzájusson a megszokott adományaidhoz és picit azt fogod érezni, jár is neki, mert megszoktad, szokásoddá lett ennyi év alatt. De könyörgöm, tudj újra kezdeni és állj ki magadért. Tudj szeretettel érvelni és ne gyűlölködj.

Nem a konfliktust utálod, hanem a gyűlöletet önmagadban, amikor konfliktusba kerülsz. Nem a másik gyűlölete zavar, hanem a sajátod. Ha szeretettel kezeled a gyűlöletet, mondjuk kedvességgel, odafigyeléssel, egészen más eredményt kapsz és meg fogod szeretni az ilyen „megbeszélős” helyzeteket.

Te már tudod, hogy másról lehet kígyót békát mondani, de a meghatározó, hogy Te tényleg milyen ember is vagy, az a saját önértékelésedben van. Lehetsz jó ember, nem vagy lúzer. Tudom, hogy mindenkiben ott a jóság, én minden emberben látom. Lássuk együtt benned és hagyd, hogy érvényesüljön. Engedd meg neki, hogy ki tudjon nyílni, mert szükséged van rá, neki pedig rá.

Drukkolok neked és szorítok, hogyha eddig a kihasznált oldalon álltál, tudj elfogadni és legyen bőséggel és szeretettel teli az életed!