Terhek és fölösleges megpróbáltatások nélkül…

Hagyd a vágyaid utáni görcsös kapaszkodást és engedd meg magadnak, a folyamatot. Ma már megszoktuk az instant megoldásokat és a gyorsaságot, de nem kaphatunk meg mindent azonnal akkor sem, ha belekapaszkodunk és megerőszakoljuk az élet folyamatát.

Engedd meg magadnak azt a türelmet, ami erőszakmentes életet nyújt neked és a szeretteidnek is.

Megértem egyébként azt, hogy „most rögtön, de már”, igyekezz és ne maradj le, de ha rohansz, besavasodik az izmod is és görcsökkel tele rogysz össze, ha viszont a saját tempódban, odafigyelve haladsz az utadon, egészen biztos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg fogsz érkezni.

A görcsös kapaszkodás olyan mankó, ami gátolja a dolgaid szabad folyását és megnehezíti nem csak pszichésen az életedet, hanem önmagad gátjává válsz általa.

Talán túl sok a hiány az életedbe és azon aggódsz az élet nevezetű sivatagban, hogy mikor jutsz vízhez, de ne engedd, hogy az aggódás déli bábbá változtassa a valóságot.

Ne legyél együttműködő abban a szerepben, ami gúzst köt a lábadra és elvakítva „habzsolni” akar, hanem tanuld meg letenni ezt a szerepet.

A habzsolás mindig azt feltételezi, hogy nincs, de ez is egy olyan tanult szerepkör, aminek a szemlélete leterhel és nem enged szabadon járni a saját utadon.

Nem tudod használni a saját lábadat és a saját eredeti énedet sem akkor, mikor a lelki terheidet szaporítod a hiánnyal való hadakozás közben.

Nem látod a fától az erdőt a görcsös akarással, ezért kicsit lazulj le, még akkor is, ha az élet azt üzeni neked, hogy minden perc drága és nem lazíthatsz.

Ne agyalj a lelked terhein, inkább öleld meg magad finomabban, hogy érezd saját magad szeretetét. Csendesedj el és a gondolati terheket félre téve, foglalkozz többet az élet csodáival.

Nyisd ki a szemed és lásd magad terhek és fölösleges megpróbáltatások nélkül, mert a megpróbáltatások is olyan hálás pillanatok amiknek tanulságai a könnyedséget és az ellazult tudatos életet támogatják.

Amikor szembesülsz azzal a ténnyel, hogy mindenhol ott hagytad a kezed nyomát és mindenbe belenyúlik a kezed, akkor meg fogsz könnyebbülni.
Hogy miért? Mert érezni fogod, hogy tehetsz önmagadért, mert van beleszólásod az életed alakulásában. A görcseid ellazulnak, nincs miért aggódnod, de még türelmesnek sem kell lenned, mert tudod, hogy mindennek helye és ideje van az életedben.

Ilyen állapotban, nem tudod és talán nem is akarod elrejteni a szíved háláját és felpezseg benned az életerő, majd kiáramlik mindenki és minden máshoz is.

Ez egy olyan örömteli és hálás állapot, ami abban a kegyben részesít, hogy a szereteted mindenre és mindenkire hatni fog. Örömmel és boldogan lesznek a társaságodban és az életed minősége is ilyen szeretetteljes emelkedésbe kezd.

A nyitottság annyit jelent, hogy fogékony vagy. Rengeteg élet adta leckét kapunk, ha azonban nem ismered fel azokat, és nem vagy nyitott a belső értékükre, egyikük sem fog a hasznodra válni. Ezek a leckék életed minden napján felmerülnek, és némelyikük olyan kemény diónak bizonyulhat, hogy kénytelen leszel megváltoztatni a felfogásodat, és adománynak vagy iránymutatóknak tekinteni azokat.

Ha elfogadod a leckéket, amelyeket az élet hoz számodra, bármilyen kellemetlenek legyenek, vagy bármilyen nagy kihívást jelentsenek is, megteszed a döntő első lépést önmagad megismerése, feltárása felé és a megoldásaid megtalálása felé. El kell kezdened gyakorolni a nyitottság nélkülözhetetlen hozzáállását.

Nagyon fontos kérdés, már milliószor feltették nekem is: Hogyan ismerhetem fel a nekem szánt leckéket? A leckék mindig egyértelműek, magától értetődőek. A dolog csak azon múlik vagy csúszik el, hogy mennyire vagy fogékony és együttműködő.

Ha ellenállsz, nem akarsz róla tudomást venni, harcolsz ellene, akkor ez az egész dühössé vagy keserűvé fog tenni és a makacsságod akadályozza a fejlődésed. Ha viszont a nyitottság és a világos ítélőképességet használod, mélyebben át fogod látni, bele fogsz menni és meg fog tanítani az a helyzet, amiben talán most is benne vagy.

Ne félj a fájdalomtól, az csak egy érzés és semmi több, ugyanolyan, mint bármelyik másik érzés… csak Te kialakítottál egy ellenállást, mert úgy ítélted meg, hogy ez neked kellemetlen. Még ha kellemetlen és fáj, az attól még lehet eredményes, pont olyan eredményes, mint amire számítottál. Könnyű kiszúrnod azokat a leckéket, amelyek lehetőségekként élhetsz meg, mivel ezek tetszenek, vonzóak számodra.

Egy munkahelyi előreléptetés is részesít bizonyos leckékben, nevezetesen a felelősség és a hajlandóság leckéiben. Egy új szerelmi élet bonyodalmai olyan leckékkel szolgálnak, mint a bizalomé és tiszteleté. Egy gyermek születése a türelem és a fegyelem leckéjére taníthat meg. Ezeket könnyű felismerni, mivel vonzó csomagolásban érkeznek. Nem nagy dolog nyitottnak lenni rájuk.

Azoknak a leckéknek a felismerése már keményebb dió amelyek úgy festenek, mintha ki akarnának veled tolni, mintha az élet elbánt volna veled. Én is sokszor éltem meg úgy egy tanítást az életemben, mintha minden és mindenki át akart volna verni. Elveszítettem több munkahelyet, olyat is, amit nagyon szerettem volna megtartani. Volt mikor erőszakkal vették el tőlem és a pokolba kívántam volna őket. Ezek a csomagolások, nekem sem voltak kedvesek, cseppet sem volt vonzó számomra.

Úgy gondolom, neked is voltak hasonló szituációid. Hajlamosak vagyunk ösztönösen ellenállással reagálni ezekre helyzetekre és elfelejteni, hogy most sem elvenni szeretnének tőlünk, hanem kapni fogunk valamit… egy olyan leckét, amit nyitottság nélkül, nem fogunk meglátni.

Mindig súg nekünk az élet, viszont a tagadással, befogjuk a fülünket és nem vagyunk hajlandóak meglátni a támogatást. Ha nem vagy nyitott a leckéid felismerésére, az állásod elvesztése inkább katasztrófának látszik, mintsem alkalomnak a megbocsájtás vagy a rugalmasság leckéinek elsajátítására.

A szívfájdalom válságnak tűnhet, nem pedig intésnek, hogy megtanuld a jóság vagy a függetlenség leckéjét. Ha pedig a gyermeked nem egészségesen jön a világra, azt inkább büntetésnek veszik sokan, mint esélynek, hogy gyógyításról vagy támogatásról tanulj. Igaz!

Ezek nem épp vonzóak és kevésbé élvezetes leckék, valójában ezek jelentik a legnagyobb adományt az életedben, amit kapsz. Nagyon sokszor, mikor „önfeledten vagyunk boldogok” elfelejtkezünk magunkról. A mindenkinek jól esik. Viszont van az a pont, amikor leesünk és puffanunk egy jó nagyot a földön. Ez fájdalommal jár.

A fájdalom, viszont önmagadra ébreszt. Valamiért hitelesebb a fájdalom, mint a boldogság. Talán, mert komolyabban vesszük. Sokan, köztük én is, akkor kapunk észbe, akkor kezdünk el odafigyelni, ha valami jól odacsap. Nem követelmény, de a védelmi rendszerünk, a fájdalommal párhuzamosan bekapcsol és az önfeledtségből, öntudatosakká válunk, mert vigyázunk magunkra. Nem követelmény az önismeret útján, valami törést megélni, de azt kell, hogy mondjam, vagyunk olyan buták, hogy megvárjuk ezt a fájdalmat.

Tudtam mindig is, hogy ezeket a leckéket meg kell tanulnom valamit. Az egyik legnagyobb kihívás volt számomra a türelem. Nem folyamatban gondolkodtam, hanem „egyből, de már, mostban”. Állandóan olyan helyzetekben találtam magam, amelyekben szorongatottam, ingerültnek és idegesnek éreztem magam.
El kellett sajátítanom ezt a leckét, de valahányszor részem volt benne, mintha már akkor ellenálltam volna neki, mielőtt megtörtént volna.

Meg voltam róla győződve, hogy gyorsan túl kell lennem rajta, így nem érhet csalódás vagy a kudarc is kisebb lesz. Azzal a csatakiáltással mentem bele a dolgaimba, hogy nincs nekem szükségem a türelemre, hip hop elérem én és nem kell szarakodnom. Ellenállásom, maximálisan elkendőzte előlem a türelem leckéjét. Hányszor csaptam már be magam… túl sokszor és hidd el, egyre nagyobb lett a lecke. Igen, nagy kérdés volt bennem is mindig az, hogyan juthatok el az ellenállásból a nyitottságig.

Először is fel kell ismerned azt az érzést, ami az ellenálláshoz kapcsolódik. Sokan rágják a kezüket, csikorgatják a fogukat, tördelik az ujjaikat, sóhajtoznak. A fejükben olyan gondolatok vannak: Miért kell nekem ezzel az egésszel foglalkoznom? Gyűlölöm az egészet! Hagyjanak már engem békén! Mit szekálnak! Érdemes ezekre odafigyelned és megtalálni, hogy tudj is velük mit kezdeni, sokkal jobban megkönnyíted a dolgaidat.

A következő lépésben, emlékeztetned kell magadat rá, hogy van választási lehetőséged. Soha nem csak egy utad van, mindig van választásod, ha nem állsz ellent. Persze folytathatod az ellenállást, érezheted magad továbbra is rosszul, nem akarom ezt elvenni tőled…. megteheted. Vagy megtanulod, amire az az egész tanítani akar.

Ajándékozd meg magad a választás lehetőségeivel, képes leszel felismerni, hogy hatalmad van az életed fölött, az ellenállásod fölött, és magad döntöd el, hogy érzed magad és milyen lehetőségek kínálkoznak számodra.
Minden azon múlik, hogy mennyire vagy nyitott, mennyire vagy befogadó. Ha kapsz egy ajánlatot, akkor azt könyökből visszautasítod, vagy élsz vele és a javadra fordítod?