Hogyan szabadulj meg a feszültségtől!?

Annak felismerése, hogy nem reakciók az érzelmeink, olyan szabályok alapján történik, ami teljesen felrúgja az eddigi okról és okozatról alkotott tudatlan reakciókat és tudatosan törekszünk így arra a nyugalomra, amit most is megélhetünk függetlenül a körülményeinktől.

A jogát annak, hogy dühöt és haragot érzel bármivel kapcsolatban is, azt vedd vissza magadtól… de ahhoz először is azt kell látnod, hogy tőled származik, belőled indult ki.

Ezzel jogtalanná válik a feszültség és a harag, és ami nem jogos, az eltűnik és elcsendesedik benned is. Amit korábban kontrollálni és elfojtani szerettél volna, annak a természetét változtatod meg, a jogot írod felül. A reakciókat megelőzheted tudatos hozzáállással, új szabályokat alkothatsz, amik nem a feszültséget támogatják, hanem a nyugalmadat.

Ha Te is rendszeresen vagy feszült, ne másra, ne a stresszes körülményekre, a híradóra, negatívan panaszkodó emberekre fogd a feszültséged, hanem változtass jogrendszert a királyságodban. Fordítsd meg az egészet, mert nem kell, hogy reagálj. Ha reagálsz is, nem kell jogosan úgy viselkedni, érezni, ahogy eddig kellemetlen volt, mert a kellemes fontosabb Neked is.

Vállald a felelősséget a saját életedért, mert nincs hatalma senki másnak sem a királyságodban. Te vagy a hatalom teteje, túlzások nélkül. Azért mert valaki esetleg provokál, nem kell vele tartani, nem kell a hatalmába kerülni. Amit tehetsz az az, hogy a nyugalmaddal foglalkozol és nem a provokációval. A figyelmed itt sem elhanyagolható, mert mindenre van magyarázat, a kellemesre és a kellemetlenre is.

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy felelős vagy azért amit teszel. Azért is felelősséget kell vállalnod, amiről úgy döntesz, hogy nem Te tetted. Mindig a döntéseid következményeiért vagy felelős és nem a tetteidért. A legjobb búvóhelynek tekinthető, ha valamit nem követsz el, de másra bízod a cselekményeket.

Olyan ez, mintha felfogadnál egy bérgyilkost. Mondanom sem kell, nem Te végzed a piszkos munkát. Tiéd az akarat és döntés, de a kéz, ami elvégzi a feladatot, az valaki másé.
A jog szerint, Te adtad ki a parancsot és hoztál ezzel egy döntést, így tiéd a felelősség és a következmény is.

A felelősség olyan ok és okozaton alapuló szabályrendszer, ami azt sugallja megint csak, hogy az életed miattad olyan, amilyen.

Persze ha jól érzed magad a bőrödben, akkor vígan vállalod a felelősséget és boldogan meséled a sikereidet mindenkinek. Ha nem egészen olyan, mint amilyennek elképzelted, hiba csúszott a rendszerbe, akkor kell egy magyarázat a hibára, ami tőled függetlenül került a gépezetbe.

A felelősség nem negatív és nem pozitív, így lehet bármelyik. Tudd, lehet pozitív eredményű, mert egészen biztos, hogy simogatták már meg a buksidat, mert ügyes voltál. Legutoljára akkor vállaltál fel valamit igazán, amikor így történt.

A többi csak látszólagos felelősség – sunnyogó felelősség – amit azért vállaltál fel, mert már muszáj volt valakinek. Milyen a sunnyogó felelősség? Teli van félelemmel és fájdalommal, a vonzata pedig ugyanilyen lesz.

Itt is dominánsak azok az érzelmek, amiket beleteszel a szabályaidba, amit érezned kötelező, ha „az” történt. A gyilkolást is tudod, hogy nem jó, ezért is nem vállalod fel szívesen, mert a következmények egyértelműen kellemetlenek, ezért jobb elbújni és félni a vonzattól, mint felvállalni. A gyilkolás a háborúban dicsőséggel és kitüntetéssel jár, a hétköznapi életben pedig komoly idejű szabadságvesztést von maga után.

A felelősség viszont, ha őszinte és nyílt, mindenféleképpen hasznos, mert olyan gerinces emberre vall, akit mások is elismernek és hitelesnek tartanak, minden hibájával együtt. A hitelesség mindig a felelősségen múlik. Ha vállalod és beleteszed magad, sokkal nagyobb valószínűséggel fognak elismerni és megjutalmazni, már csak azért is, mert lesz kit.

A felelősségből kapott jutalom valaki másé lesz, ha kibújsz alóla, valaki mást fognak megdicsérni helyetted, valaki más verheti a saját mellét a saját fel nem vállalt sikereidért.

Jól hallod, sikerről van szó, mert a fel nem vállalás egy olyan szokássá növi ki magát, ami nem csak menekülő és elkerülő út a hibák elől, hanem kerülő út is a siker elől is. A menekülő, bujkáló ember, minden elől menekül, még a saját értékei elöl is. Vannak azok a fanatikus hibakeresők, akik mindent ki akarnak javítani, ezzel szeretnének jót tenni és vannak azok, akiket kijavítanak kötelességérzetből.

Én magamat azok közé soroltam, akit valaki mindig figyelmeztet és javítgat. Könyveket írok, ennek ellenére érettségin a fogalmazásomra kegyelem kettest kaptam, a helyesírásom pedig annyira gyatra volt, hogy a fogalmazásom első lapján elkövettem az összes létező hibát és elértem a maximális hibapontot.

Tesztet kellett írnom, hogy átmenjek, amit segítséggel, de sikeresen megírtam 3asra. Mindezek ellenére, imádtam mindig is fogalmazni és örömmel tölt el az írás minden egyes perce.

A hibákat javítgató emberek szemében nagyon nagy szálka vagyok, mert engem lehet javítgatni. A lényeg, azért mert valami hibás és egyedi szabályokat követ, attól lesz különleges és attól lesz más, mint a többi.
Az én írásaimat minden hibám ellenére több ezren olvassák és jelzik vissza tartalmasságát.

A „normális” reakció sokaknál az, hogy „ha valami nem megy, nem kell erőltetni”. Azért mert valakinek nem tetszett valamid és fontos volt a véleménye, mint ahogy nekem is az érettségi, az még nem azt jelenti, hogy nem megy.

Téged is értékelhetnek „bénának” az még nem azt jelenti, hogy abba kell hagynod azt, amit szeretsz. A szeretet mindig jó eredménnyel jár. Én felelős vagyok azért, amit a könyveimben, írásaimban leírtam, Te pedig azért, amit a leírtakból hasznosítasz. Vannak, akiknek a hibák felismerései által lesznek hasznosak írásaim, és lesznek, akik a tartalmukat hasznosítják.

Sokféleképpen működünk és egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, de a hibák javítása és a hibák észre nem vétele is valamilyen haszonnal jár. Azok az éles helyzetek, amikor valakit számon kérnek a hibái miatt és komoly következményekkel járnak, mindig a félelmeket jelzik vissza.

Annak a félelemét, aki attól tart, hogy hibázik és nem lesz tökéletes az, amit kiadott a kezéből. Ez sem a főnökökről, a szülőkről, tanárokról szól, hanem a félelmekről és a megfelelési „kényszerekről”.

A kényszer egy olyan félelem, ami megköveteli a hibákat, rövidebben: a kényszer, a kötelezően elkövetendő hibákról szól. Persze nem a mások által felállított kötelező hibátlanság kényszeréről van szó, hanem a saját nézőpontjaidról. Azzal foglalkozol, amit el szeretnél kerülni, ezért olyan szabályt állítasz fel, ami az elkerülésről szól, így kötelező megjelennie a hibának is, amit elkerülhetsz.

A szabályrendszered a hibákat veszi célba, tudatlanul is, és amit célzol, azt találsz el.
Én rettegtem az érettségitől és rettegtem attól, hogy megbukok. Annyit foglalkoztam a félelmeimmel, hogy meg is kaptam őket ajándékba a tanáraimtól.

A hibátlanságot feltételezni magunkról, nagyon nagyképűen hangzik, pedig nem az. Egy olyan szabályt követni, ami tömegek elképzelésére épül és nem téged szolgál, eredménytelenséghez vezet.

Ha megvásárolnám a saját önképed árán az életedet és eladnám azon az áron, amennyit ténylegesen érsz, egészen biztos, hogy minden befektetésem többszörösen megtérülne. A valódi értéke egy olyan tárgynak, amiből nincs még egy a világon, mennyi lehet? Egy olyan tárgyon, amit nem lehet leutánozni, nem lehet belőle még egy. Szinte felbecsülhetetlen, csillagászati ára van.

Most gondolkozz el egy ugyanilyen ritkaságon, ami személyiséggel, gondolatokkal, érzelmekkel, képességekkel van felruházva. Legalább ezer csillagászati árat ér, legalább ennyire értékes vagy Te is, lehetetlen meghatározni az áradat, olyan nagy, ne add magad fillérekért.

A szabályaidat ezen értékek alapján állítsd fel, mert apró az a hiba, amit visszakapsz másoktól, mint amekkora az értéked.

A szabályaid az értékek körül mozogjanak, mutasd meg a főnöködnek, tanárodnak, anyukádnak, apukádnak, párodnak és ezeket az értékeket fogod visszakapni a hibáid helyett. Minden szabály tőled származik, még a hibás dolgok figyelme is téged érint, pedig úgy vagy tökéletes és különleges, hogy nem vagy még hasonló sem senkihez. Gratulálok önmagadhoz!