Tudatváltásra van szükséged!

Amire szükségünk van, az mindig ott van velünk! Ha valami nagyon erőteljesen rád telepszik és nyom, azaz bicskanyitogató hangulattal siettet, akkor lassítanod kell.

Nem azért, hogy ellenállj dacos gyerek módjára és ilyen…. „csak azért is üzemmódra kapcsolj,” hanem azért, hogy megtaláld a saját tempód lelki világát.

Arra gondolok, mikor lelkileg kerülsz ugyanabba az érzelmi állapotba, újra és újra úgy, hogy nem tudsz beleszólni a lelki állapotodba.

Ez az érzelmi tudatosságod hiányára utal. Amivel nem minősíteni szeretnék, hanem felhívni a fegyelmet arra, hogy „lépj túl a robot üzemmódon” és a helyzetre reagálj, ne a megszokásaidat ismételd. A stressz és az idegesség nem más, mint az öntudatlanságban kifakul szabad akarat.

A lelki életedről van most szó, ami a bőrödön belül történik… a lelked lassuljon le, de attól még a kezed max fokozatra kapcsolhat.

Pontosan olyan nehéz ez, mint amennyire tiszteletet követelő. Biztos érezted már azt a nyugtalanító hangulatot, amikor belülről zakatolsz mint egy gyorsvonat és kapkodni kezdesz a tennivalók között is.

Pont ilyenkor kell belülről nyugton ülnöd és normál, kezelhető állapotba kerülnöd. Ne azt kérdezd, hogy hogyan lehet lenyugodni egy stresszel teli, pörgős élethelyzetben.

Csak egyszerűen és nem bonyolultan, nézz önmagadba bele, mint egy forró kávéval teli pohárba és a lelked kanalával, ne őrült módjára kavard ki a kávét, hanem figyelj arra, hogy az a tett hatékonyan felkavaró, de ne kiömlő legyen.

A helyzetre figyelj, amit épp csinálsz és ne azon aggódj, mi lesz ha…. a helyzetre adott válaszok cselekedetek, mindig akkora sebességgel és pontossággal történnek, amik a megoldásra összpontosítanak és nem a felgyülemlett érzelmi feszültségek levezetésére.

Figyelj oda arra, mit miért csinálsz, mert mikor „fogalmad sincs”, akkor van az a nagy kapkodás és amire valójában szükséged lenne, azon átcsörtetsz, mint egy elefánt.

A sürgetés érzése csak egy trükk, egy kegyetlen illúzió, mellyel biztos vagyok benne, már sokszor találkoztál, mert a bőrödön belüli és a bőrödön kívüli élet nem működik együtt, nincs meg köztük a harmónia.

Amire szükségünk van, az mindig kínálja magát, van hogy szexin és van hogy harsányan, de mindenképp szépségesen, megbújva a leggyilkosabban sürgető vágyainkban.

Egyszerűen csak nem veszünk róla tudomást, mert olyan nehéznek tűnik szembe nézni vele.

Hatalmas fejlődést fogsz érezni akkor, ha nem sürgeted a „mostot”.
Most, mikor annyira sürgető, pont most kell elszakítani az események, történésektől való függőség láncát.

Most, mikor azt látod és tapasztalod, hogy a lábadra van csatolva egy hatalmas vasgolyó, pont most nem szabad rohannod, futnod, meg rúgkapálnod, mert ilyenkor szoktál sérülést okozni magadnak és másoknak is.

Most, mikor minden olyan végletes, pont most kell hinned abban, hogy elszakadsz, de erőteljesen újrakezdesz.

Most, mikor attól félsz, hogy az aki vagy, a fájdalom és szenvedés kardja a szeretteid húsában, pont most kell erősnek lenned ott a lelked mélyén, ahol senki nem látott még, mert csak az onnan jövő őszinte szeretet váltja meg a saját és szeretteid életét is.

Hogy miért? Mert akkor a tetteidben olyan ima keletkezik, ami által megteremted önmagad, egy egészen új és lélegzetelállító formában.

Korábban talán egy könyörgő hurrikán voltál, ami felkavart mindent és mindenkit… és azért könyörgő, mert úgy tetted mindezt, hogy nem akartad.

Csak csináltad öntudatlanul, mint akit pórázon rángatnak az érzelmei és gondolatai. Kitekintettél az életedből és nem bele néztél… csak ezen csúsztál el.

A nehézségek miatt nem bele folytál az életbe, hanem pont ellene mentél annak a pornak, amit kavartál.

Csak engedd meg magadnak most, hogy belefolyj az életbe és ne fohászkodj, hogy más legyen. Itt van dolgod, ezzel van dolgod, ezért menj bele, folyj bele a mai napba, legyél egy a holnappal és a döntéseid olyan tisztán állnak majd előtted, mint a tavasz olvadó jege.

Így ha hurrikán is vagy, a dolgodat teszed mint a szélvész, de a lelkeddel harmóniában, a tudatoddal egyensúlyban. Így a belső lendületed a külső világban is megmutatja építő erejét!

Ne félj a lendülettől, az csak akkor rombol, ha eszeveszett.
Maradj tudatodnál, maradj az eredetinél, így a válaszaid is a lényegre törő előre mutató, építő igazságokat tartalmazza.

Mit vársz az élettől? Mit kapsz az élettől? Milyen körülményeket, milyen társaságot? A legeslegjobbra számítasz? Vagy talán azok közé tartozol, akik mindig attól tartanak, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni?

Erre tudatosan rá kell nézned és meg kell világítanod önmagad előtt is azt, mi az ami nap mint nap foglalkoztat. Mi az ami most is megfogalmazódik benned!

Mert az lesz, amire készülsz! Vizsgáld ezt át magadban teljes tudatoddal és őszinteséggel! Állítsd magad falhoz és kérd magad számon, mi az amit tettél, mit kellett volna tenned és milyen mentalitással éled az életed.

Nem menekülhetsz el önmagad elöl! Másoktól talán sikerül, de szembe kell nézned azzal a lélekkel, egóval, elmével, érzelmi állapottal, amivel teremted az élettörténeteidet!

A tudatod a legnagyobb hatalmi eszközöd, mert olyan mint egy óriási mágnes, ami húzza magához az önigazolásokat. Mindig magát keresi akkor is, ha szerinted jó az életed, de akkor is ha rossznak éled meg.

Mindig megkapod önmagad belső életének a külső másolatát is. A hasonló a hasonlóval találkozik!

Amikor a belső lényedből a szeretetet emeled ki, amikor minden mozzanatodat a szeretet fűti fel, amikor szinte szétszakadsz az életörömtől és a szívedet a hála tölti fel mindenért és mindenkiért, látni fogod egyértelműen, hogy azokat a boldog, örömteli körülményeket és embereket fogod magadhoz húzni, akik szeretetet és örömöt sugároznak magukból, mindenhol ahol megfordulnak.

Tarts önvizsgálatot, de ne bántsd magad, mert korábban ez nem ment ilyen jól. Az csak az út volt, ami azokhoz a felismerésekhez vezet hozzá, amit most is megélsz.

Legyél hálás azokért, akik ezen az úton rávilágítottak valamire, mert minden fontos, minden és mindenki érted van.

Te is Önmagadért, bánj magaddal maximális szeretettel és akkor a többieket sem tudod kihagyni ebből.
Vannak helyzetek, mikor a tehetetlenség annyira úrrá lesz rajtunk, hogy a tetteinket nem valami építő munkába tesszük bele, hanem csapkodunk mint a partra vetett hal és ez a csapkodás általában csak egy feszültség levezetés.

A tehetetlenség érzete és az ebből fakadó feszültség abból keletkezik, hogy abban a tudatban, hogy nincs beleszólásunk az élet alakulásába!

Jelen esetben a fókusz lekerül a megoldás kereséséről és már csak megkönnyebbülni szeretnénk… na ezért a csapkodás, meg a feszültség levezetés.

Szóval már nem fontos a megoldás keresése, de annál lényegibbé válik az, hogy jobban legyünk és levezessük a feszültséget! De vajon, mikor levezetted, hova érkeztél?

Egyébként sehova! Ugyanott vagy! Megkönnyebűlve és kielégülve, mintha egy jót szerelmeskedtél volna a saját feszítő érzéseiddel.

Pedig, neked tenned kellett volna a dolgodat, vagy legalábbis, keresni, hogy mit tudsz tenni. A feszültség levezetése sokszor fontos és kell is, hogy ne maradjon bent, de vajon mennyi mindent érhetnél el ugyanebből a feszítő energiából?

Ha ettől az energiától nem megszabadulni akarnál, hanem felhasználni? Tudat váltásra van szükséged!

Látni tisztán azt, hogy a feszítő energiáidat a feladatod megtalálására és elvégzésére kell használnod azért, hogy építs és ne a hatalmas csapkodó energiáid után keletkezett romokban szörnyülködni, meg kétségbe esni.

Egyszerűen tudnod kell, hogy a sorsod a körülményeid alakulása a Te kezedben van! A kiszolgáltatottság gyerekes és csapkodó tudatából, át kell lépned a felnőtt és önálló független életbe!

Ha felnőttél tudatilag is, akkor te magad is rendbe tudod hozni a dolgaidat, de vagy annyira felnőtt, hogy bevallod és nem rejtegeted mások előtt, ha képtelennek érzed magad valaminek a megoldásában. Ismerd a határaidat és tudj segítséget kérni!

Meg kell találnod a középpontod, hogy egyensúlyba kerülj, mindegy, hogy ezt Te csinálod egyedül, vagy valaki hozzá értő rávezet!

De szükséged van az egyensúlyra, mindegy milyen úton jutsz hozzá! Amikor egyensúlyban vagy, akkor megnyílnak azok a kapuk is, amik a korábbi feszült és csapkodó éned nem volt képes meglátni és tehetetlennek érezte magát.

Ez a haladás! Ez hozza az életedbe a szeretetet és a boldogulást is! Legyél hálás, illetve lásd meg a hála csillogó előnyeit azért, hogy meg tudd áldani akár a feszültséget is, amiben megláthatod az építő erőt is!

Hálás leszel a feszítő érzetért akkor, ha abban nem csak a robbantást és a megszabadulást keresed, hanem az igazi és konstruktív válaszokat!

Amint megtanulsz megáldani mindent és meglátni „ugyanannak” az életnek az áldásos oldalát, valójában a bőség és a boldogulást helyezted át az elméletből a gyakorlatba!

Mert ezt a fajta élet szeretetet, mindig bőség kíséri! Csak gondolj abba bele, Te hogyan reagálsz arra, mikor valaki őszintén tiszta szívből és elvárások nélkül szeret! Extrán jóleső ugye?

És aki így tesz veled, ilyen érzései vannak és így néz rád, vele együtt akarsz lenni, a közelében akarsz maradni annyira jóleső.

Az életben bármire is szükséged van, bármire is keresed a megoldást, azt tedd ugyanilyen szeretetteljesen és akkor nem menekül előled semmilyen megoldás… akkor veled lesz minden helyzetben a tovább lépés is, a fejlődés is!

Most indulj el és tegyél mindenkivel így akivel kapcsolatba kerülsz, ne sajnáld le, ne spórold ki sehonnan! Látni fogod, hogy minél inkább ez a fajta hozzáállás jellemez téged, annál inkább egyszerűsödik a korábban túlbonyolított!

Erre mindenki képes! Te is! Ne feledd, az életet senki nem csinálhatja helyetted és senki nem gyakorolhatja helyetted!