Csak a fejedben létezik a hiány!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Csak a fejedben létezik a hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a „van”, maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve.

A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni és gondoskodni sem.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni.

Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd nem lesz ahhoz, amit éppen csinálsz.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a „talán”–ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de „baromi nagy” igényekkel indultam el.

A „baromi nagy” egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy „majd egyszer megtörténik”.

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a „kell”–re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen „segítséget” nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: „nem vagyok még kész”.

Toltam magam előtt a „tökéletesen kész”–t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. „Segíteni” csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

Légy kicsit kreatívabb, mert nem tudod mi a jó és a helyes. Csak feltételezed, hogy mi jó a másiknak, magadnak és mit kell tenni ahhoz, hogy úgy alakuljon minden, hogy a legjobbá váljon. Feltételezel valamit, valakiről és valamiről.

Elméleteket építesz fel azokról a dolgokról, amik körülvesznek. Valamilyennek elképzeled őket és meggyőződéssel vagy arról, hogy ilyen a világ.

Az elméleted, úgy gondolod az igazságot tükrözi. A megfigyeléseid alapján jogi alapot teremtesz ahhoz, hogy feltételezhess joggal valamit, mert megfigyelted, körbejártad azt a területet. Megvan a megfelelő szakértelmed és tapasztalatod.

A megfigyeléseid, az élettörténeteiden alapszik. Mindenkinek van megélt életútja, történelme.
Biztos vagyok benne, tudsz mesélni valamit az éledről. Ezeket használod fel a mostani életedben is. A régit viszonyítod az újhoz.

A rég történt sztorikat használod és rend szerint ugyanazt csinálod nap mint nap. Néha rendezkedsz és ugyanazokat a szokásokat, más sorrendbe teszed. Ugyanaz a körülmény, legyen az az északi sarkon vagy a sivatagban. Annyira ügyes vagy, hogy képes vagy ugyanúgy érezni magad, bárhol a világban és hasonló életszínvonalat felépíteni.

Mert az érzelmeid teremtenek, mindegy mit gondolsz róluk.
Az elméleteid a jóról arra következtetnek, hogy volt valamikor rossz is. Szeretnéd, ha a jövőben és főleg ma ne történne ilyen rossz és próbálod elkerülni, ha kell menekülsz előle. Elméleteket gyártasz annak érdekében, hogy aztán ki tudd kerülni a leendő fájdalmakat, zéró kockázattal.

Persze jót akarsz és nem akarod, hogy bárki is, hasonló kellemetlen helyzetbe kerüljön, ezért meg akarod óvni a szenvedéstől, kudarctól és fájdalmaktól. Feltételezésed szerint, ha neked rossz volt, akkor a másik se kerüljön ugyanebbe a hülye szituációba.
Nem kell senkit megmenteni, mert mindenki csak a saját életéből tud tanulni. Ha egyszer berekedtél, mert fagyit ettél és fájt utána a torkod, nem tilthatod meg az egész világnak a fagyi evést. Valaki elnyalogat naponta több 10 gombócot, de nem lesz tőle semmi baja.

Hagyd abba a múltadra alapozni a tudásod, mert nem a saját tapasztalataid gátolnak meg abban, hogy tovább tapasztalj. Legyél annyira intelligens, hogy tudd, az éremnek legalább két oldala van.

Azért, mert összekötögetted a múltadban történteket és konklúzióként azt raktad össze, hogy a fagyitól fájdult meg a torkod, ne hidd el, hogy mindig fájni fog. Sőt, legyél annyira okos, hogy nem dőlsz be a saját félelmeidnek. A tudásod itt van, nem a volton alapszik és akár élvezheted a fagyi ízeit most is. Ne mondj le a meggyőződésed alapján semmiről.

Az az igazság, hogy nagyobb ismeretanyaga van a kudarcokra épített embernek a fájdalomról, nélkülözésről, mint arról mit is szeretne. Én is rendszeresen csináltam, főleg gyerek koromba. Hisztiztem, toporzékoltam, elégedetlenkedtem, semmi nem volt jó, de fogalmam sem volt, mit akarok. Mindenkinek elmondtam, hogy ne csinálja tovább és azt tapasztaltam, mindenki beleesik abba a csapdába amit ki akar kerülni.

Nem tudsz elbújni a fejedre eső hatalmas kupac probléma elöl, mert csak rohangálsz az egyik saroktól a másikig, de ugyanabban a szobában. Nem veszel arról tudomást, hogy Te magad építed fel ezeket a nagy kupacokat a zárt szobádba. A lehetőség a határokon túl van, a szobádon kívül.

Szelektíven látod és figyeled, az életedben a szerepedet. Felépíted a jogrendszereidet, mit szabad és mit nem. A megfigyelésed és meggyőződésed a jóról, folyamatosan íródik a törvénykönyvedben. Mert el akarsz kerülni minden olyan helyzetet, amiben nem érezted jól magad.

A törvénykönyvben szerepelnek azok a paragrafusok, amelyek azt mondják: A stop táblánál meg kell állni, mert valakit elüthetsz. Jobbra kanyarodni tilos, mert valaki neked fog ütközni. Ne lépd túl a sebesség korlátozást, mert beborulsz az árokba.

Felállítasz olyan biztonsági tételeket, amelyekkel véded magadat. Ez rendben is van, ki szeretne a másiknak vagy magának fájdalmat. Tudom, hogy tudsz felsorolni olyan embereket akik rosszat akarnak neked vagy valaki másnak, de most nem ők a fontosak, hanem Te. Foglalkozz magaddal egy kicsit és azokkal, akiket szeretsz igazán.

Ezek azok a tiltások amik arról szólnak, hogyan „korlátozd be magad”. Igaz a legjobb szándékkal, de semmi köze a mostani életedhez. Mivel semmi nem történik még egyszer ugyanúgy. Soha még egyszer nem kerülsz ugyanabba az utcába, ugyanazokkal a feltételekkel. Az elméleteid, elképzeléseid a régiről íródtak, de be akarod valamiért helyettesíteni abba az életbe, amit most építesz.

Az éremnek két oldala van, de milyen sokan megrögzült „írás” fanatisták. Megrögzülten ragaszkodnak az egyik elképzeléshez és nem vesznek tudomást a többiről vagy egyszerűen utálják a másikat. „Minden más rossz, az enyém az igazi.” „Mindenki ellenség, aki nem mellém áll”

Nagy baklövést követnél el, ha lemondanál a „fejről”. Miért is tennéd? Miért mondanál le bármiről? Csak azért, mert valakitől hallottad, hogy nem sikerült neki vagy magadat is meggyőzöd arról, hogy neked is van egy ilyen emléked. Szerinted tényleg tönkre fog menni ezentúl minden fagyi árus? Ne legyél ennyire naiv és fanatista a múltaddal.

A fagyiból annyi mindent meg lehet tanulni. Azért, mert összefüggéseket látsz, azok még nem örök érvényűek. Tényleg azokat szeretnéd támogatni, akik lemondanak valamiről?

Tudom, hogy megtalálod azokat, akik ugyanígy gondolják. A fagyi, rossz és tönkreteszi az életedet. Egészen biztos, hogy találsz mindenre bizonyítékot. Legyél okos és olyanra keress bizonyítékot és megerősítést, ami érted van, ami felemel, ami nem korlátokat húz, hanem szabadságot ad.

A tiltás soha nem jó út. Ott sorompók vannak és szabályok. Olyan szabályok, amiket követned kell. Legközelebb ha fagyit eszel, fájnia kell a torkodnak. A törvényt Te hoztad, de te leszel az elszenvedője is.

Rá kell jönnöd, hogy nem a szabálykövetők emelkednek fel, nem ők lesznek a győztesek, hanem akik hozzák a szabályokat. Te is győztes vagy, Te is élhetsz jobb körülmények között, csak azért, mert tanulsz a múltból, de olyan törvényeket, szabályokat teszel bele az életedbe, ami téged szolgál és nem ellened van.