Amilyen a lelked, olyan az életed!

A világtól vagy Önmagadtól szenvedsz? A világtól, vagy önmagadtól vagy boldog? Költőinek tűnik ez a két kérdés, de nagyon mély és radikálisan tágíthatod vele a tudatosságodat, ha ismered a válaszokat. Nem mindegy, hogy belülről, a lelkedből indulsz ki, kicsit prózaian vagy a környezetből, kicsit lelketlenül és tárgyilagosan közelíted meg az életed „milyenségét”.

Fogadd el a következőt: amilyen belül vagy, olyan az életed kívül is, azaz a lelked mindig visszaigazolást kap abban, amilyen minőséget képviselsz az életben! Fontos, hogy mit teszel, de hatványozottan számít az, aki teszi! Ebből lesz aztán a minőség vagy a selejt! A lelkes élet vagy a lelketlen.

Ezt annak mértékében fogadod el, hogy épp milyennek éled meg az életed. Ha csodálatos, akkor bólogatsz, ha borzasztó valószínű, hogy kételkedsz.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat csodálatosnak valljuk a világot és mindent ami és aki benne azt borzasztónak. Vajon miért utasítjuk el a világ egyik felét? Miért vágjuk legalább ketté a saját lelkünket?

De az igazság az, hogy Önmagadat vetíted a világ nagy fehér vásznára, amelyre aztán reflektálsz. Szinte semmit nem tudsz érzékelni a nagy világban a saját tartalmadon kívül. Minden személyes, rólad szól!

Belehelyezed magad az egész világba, egyszerűen nem tudsz elbújni vagy kitérni Önmagad elöl. Mindenhol ott vagy, hiszen Te látod valamilyennek! A világ „üres”, Te töltöd meg tartalommal és „milyenséggel”.

Ha mindenhol borzasztó dolgokat látsz és tapasztalsz, érdemes önmagadon kicsit elgondolkodni, de egyébként akkor is, ha minden csodálatos.

Megkönnyebülés meglátni a folyamatokat, azaz azokat a részfolyamatokat, amiből, ami lett. Viszont bármilyen újdonságot is tapasztalsz, saját magad tapasztalod újra és újra.

Az új ilyen formán nem létezik számunkra, igaz annál több a már meglévő, amit talán most is meghallasz tőlem. Lehet, hogy változatos az életed, az is lehet, hogy kopár mint a sivatag, a legnagyobb kaland az, amikor önmagadat állandóságát fedezed fel, különböző körülmények között is.

Amit keresel az életed során, az maga a kereső és nem az a történet, amit a kereső mesél magának. Sokan megrekedtek abban, hogy mit kell és hogyan kell csinálni.

És tudom meg is csináljátok és meg is teszitek, de semmi nem változik. Tudod miért nem? Mert az, aki „teszi a dolgát” , az aki olyan sokféleképpen próbálja „jól tenni a dolgát” ugyanazzal a tudattal, mentalitással, ugyanazzal a szemilyéggel…. semmit nem változik. Mert a lelke, a belső világa semmit sem változott. Ugyanaz a belső élet, nem tud más visszaigazolást kapni a külvilágból akkor sem, ha másképp csinálja.

De ez alatt a változás alatt, inkább a letisztulást értem.
Aki valóban Te vagy, az állandó, de a hitrendszerek olyan porréteggel borítanak be a sok próbálkozás során, hogy azonosnak véled Önmagad azzal, amit csinálsz.

Minél több a tapasztalat, annál jobban porosodsz és hiszed magad valamilyennek. Ha megkérdezlek, hogy ki is vagy, valószínű, hogy az életed során megtörtént dolgokat fogod sorolni és nem azt, aki a „csinálás” mögött van. Rengeteg zaj van körülöttünk!

Folyamatos hatások érnek minket, azaz végtelen sok információ folyamatos hatásai alatt vagyunk. De mit hallasz csak meg a zűrzavarból? Csak is azt, amilyen Te is vagy.

A szeretetnek is vannak nyelvezetei és a szenvedésnek is… a boldogság és a fájdalom is megmutatja magát mindenkinek, de mindenki csak azt hallja, amelyiket érti.

Biztos voltál már olyan közegben, ahol sok nyelven beszéltek. Képzelj el egy nagy tömeget és tíz nyelven megy a vita. Melyik vitába tudsz becsatlakozni? Amelyik nyelvet ismered.

A magyarokat élesen és tisztán fogod egészen biztos hallani, de a többi számodra amit nem értesz, halandzsa lesz, érthetetlen és értelmetlen.

Egy általad nem ismert nyelv számodra semmit nem fog jelenteni. Minden amit tapasztalsz a világodban, amilyennek megéled az életed, az a saját nyelvezeted alapján mutatja meg magát.

Ha szeretetre van szükséged, akkor ki kell élezni a füleidet a szeretetre… ha boldogságot szeretnéd, akkor a boldogság nyelvén kell megszólítanod a többieket, akik válaszolni fognak neked azok veled tartanak a boldogságban… tudom, hogy kicsit furcsán fog hangzani, de ha szerelmet akarsz, neked kell érteni a szerelem nyelvezetét.

Úgy egészen biztos, hogy meg fogod érteni magad azzal, akit majd szerelmednek hívhatsz.

A legnagyobb kihívás az egészben az, hogy ahogy pörög az életünk és történik benne egy csomó sztori, azt úgy éljük át, mintha „kívülről” köszöntött volna be a mi „belső” életünkbe, ezért elfedi a lényeget.

Nem vesszük észre azt, hogy a sajátunk a „történet” amibe épp látszólag belecsöppentünk „véletlenül”. Lehet, hogy égnek áll a hajad ettől a kijelentéstől, de mások negativitása amitől talán menekülsz és szenvedsz is tőle, az a sajátod.

Nem vennéd pl. a panaszkodást rossz néven és a vámpírok sem szívnák az energiádat, ha nem beszélnéd a vérszívás meg a panaszkodás nyelvét… csak azért, mert valakinek van egy véget nem érő „áldozat sztorija” önmagáról, abba egy öntudatos ember nem tudja magát belekeverni.

De képes meghallgatni abban a tudatban, hogy ez a másikról szól… ha személyes akkor az belőled indult ki és sikeresen beazonosítottad önmagad a másikban… ezért lett személyes. Eléggé kiborítóan hangzik ugye?

Ha nincs más kiindulópontja az életünknek, mint saját magunk, akkor mindaz, ami forma, eseményt vagy élettörténet, tapasztalat, csak is abból származhat, aki azt létrehozta.

Nincs olyan ember, aki olyat ad magából, amit nem ismer vagy nincs a tulajdonában. Így a feladatod nem túl bonyolúlt és talán hihetetlenül egyszerűnek is tűnik.

Meg kell tanulnod és használnod kell azt az „érzelmi” nyelvet, amit szeretnél hallani és tapasztalni a többiektől is.
A tanulás alatt most működtetést értek, mert nem hiányzik belőled semmi, csak van ami aktívabb és van ami passzívabb.

A figyelmed minden fókuszáltságával azt kell megkeresned, ami talán sok év óta porosodik benned. Hiszel róla pl. a szerelemről egy csomó mindent, mert befedte a sok „talán csalódásos élmény”. De az élmény, csak egy élmény.

Kezdetben a kapcsolat szó semmit nem jelentett, az idő folyamán aztán beletettél a kapcsolat ládába élményeket, amik talán csalódások voltak és most ezzel téveszted meg magad… helyette?

Ma tisztalap! Mindenre! A tisztalap olyan lehetőség, ami megengedi, hogy önmagad letisztult formáját megtalálhasd és működtethesd úgy, ahogyan szeretnéd. Elengedve, összetörve a régi megkövült hitrendszeredet és újra írva minden szempontodat, ami a belső életed minőségét jelenti… akkor esélyt adsz az új életnek, az új világnak is, a külső világnak is! Mert a kettő nincs külön, a kettő egy, a te életed!