Hogyan őrízd meg a nyugalmadat, feszült helyzetben?

Na ki tud idegesebb lenni? Izgalmas verseny ugye? Mégha esztelen is, sokszor csináljuk így a valóságban. Már maga kérdés is őrültségre utal. De a gyakorlat azt mutatja, márpedig versengenek sokan. Sok ember feladja a „harcot” a nyugalomért és az idegességnek behódol.

Átáll az ellenséghez úgy, hogy a feszültség rabszolgát csinál belőle. A helyett, hogy meghallaná a pozitív üzeneteket, amelyeket az érzelmei próbálnak átadni neki, ő inkább felerősíti azokat magában. Egy rádió képes hangosan és halkan is ugyanazt mondani… de azért mert nagyon felerősíted, mert zavar az amit hallasz, az attól még ugyanazt mondja.

Próbálod feldobni vele a hangulatodat és már az „élvezet” irányába tolod a rádió mondanivalójának ritmusát és táncot faragsz olyanból, amitől szét akar robbanni a fejed. Ez a nagy nyomás amit érzel, átfordul a hősiességbe, mert ezt mindet képes vagy elviselni… és tekered tovább a hangerőt, de már a fájdalom, a feszültség és az adrenalin olyan mélységekbe hatol, amit nem tudsz a kezedben tartani. Csak sodródsz a nehézségek birodalmában és olyan mélyre hatolsz, amennyire csak lehetséges.

Párbajra hívsz mindenkit, aki legalább annyira feszült mint Te. Azt gondolod neked „szar”? Ezt hallgasd meg, velem mi történt, mert nekem sokkal rosszabb, mint bárki másnak. Ez a hozzáállás szinte a részeddé válik, ha hagyod. Igyekszik minél extrémebb és különlegesebben egyedibb lenni egy olyan feszültséggel teli világban, ahol nem nehéz űberelni a másikat a hülyeségben. Csak gondold át, mit teszel magaddal, ha a nehézségeket hatványozod. Teljesen őrültség, mégis csinálják sokan.

Elképzelheted, ez egy olyan csapda, amiből nem könnyű kimászni, mert sztorizásra épül, olyan tapasztalatokra, amibe tökéletesen beleéled magad, ha foglalkozol vele. Ezt a megközelítést, mindenféleképp el kell kerülni, mert könnyű elhinni azokat a jóslatokat, amiket a károgó varjúk írnak.

A negatív történetek jobban terjednek mindennél és valamiért hihetőbbek ezek a próféciák. Egy olyan befektetés ez, ami megköveteli a gödröket az utcán, amibe aztán joggal fogsz beleesni és elmondhatod, beigazolódott a féltésed. A fájdalmasnak feltételezett érzelmekkel való törődés sokkal erőteljesebb és természetesebb módja, ha megértjük, hogy milyen pozitív célokkal szolgálnak és tanulsz belőlük.

Sokszor utazunk olyan nem támogató körülmények között, ami húzza az időnket és esetleg nagyon nagyon dermesztően hideg, mindezek kellemetlenségek ellenére, ha tudjuk, hová szeretnénk elérni, nem akadályoz meg minket, így teljes nyugalommal is kezelheted azt, aminek elképzeled pozitív kimenetelét.

Azért mert most feszült vagy, nem jelenti azt, hogy ne lehetnél ezen körülmények között is akár nyugalommal.

Olyan gyakran csábít el sokakat az a meggyőződés, hogy az események tartják ellenőrzésük alatt az életüket, és hogy a szituációk formálják az érzelmeidet olyanra, amilyet megélsz.Emberi típusokhoz sorolják magukat és kijelentik, hogy nekik olyannak, meg ilyennek kell lenniük, mert nincs választásuk. Feszültnek kell lenniük, mert mindenki az körülöttük és amúgy semmi okuk sincs arra, hogy nyugodtak legyenek, mert semmi sincs rendben az életükben.

Nem az életfeltételeid és szituációid alakítanak téged sem, hanem a róluk alkotott azon elképzeléseid, hogy mit is jelentenek azok a szituációk neked a szívedben. Az a jelentés, amit csatolsz ezekhez a történetekhez, vagyis az, miképpen értelmezed azokat. Az elképzelések azok a kapuk, amik betekintést nyernek a nyugodt és kiegyensúlyozott, valamint a feszült és demotivált életbe.

Az általánosítások nagyon hasznosak lehetnek, leegyszerűsítik a helyzeteket beazonosítását, ugyanakkor annyira természetesen tudnak félrevezetni, hogy el sem gondolkodsz azok valóságtartalmáról sem. Az ajtót, ahová be szeretnél tekinteni, ki kell nyitni, de a józan paraszti ész, nem adja meg a megfelelő választ, csak nagyon ritka esetben. A nyugalom, nem mindig logikus, ugyanakkor sokkal hasznosabb, mint bármi más.

Az érzelmeidben, ne keresd soha a logikát, mert nem logikusak és józan paraszti ésszel felfoghatatlanok. Ránézel a kilincsre és bár biztos, hogy az ajtót még soha nem láttad, mégis biztosnak érzed, hogy akkor nyílik ki az ajtó, ha a kilincset lenyomod. Ez egy hiten alapuló, jövőbeli tuti elképzelés. Azért hiszed ennyire egyértelműnek, mert az ajtókkal való kapcsolatod megfelelő tapasztalatot adtak a biztonság érzéséhez, ami lehetővé teszi, hogy kinyisd az ajtót.

Ez abszolút nyugalommal tölt el, nincs okod az ajtóval kapcsolatban egy picit sem idegeskedni. Ez egy olyan biztonságot nyújt, ami gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlenül átenged az ajtón, kienged a házból az udvarba, vagy a lépcsőházba. Ez egy olyan általánosítás, ami egyszerűsíti az életedet és lehetővé teszi azt, hogyha ajtót látsz, rekflekszerűen nyugodt maradjál, mert tudod mi az ami vár rád.

Sajnos az élet sokkal komplexebb, mindezek ellenére, túlzott általánosításokba esnek sokan, akiknek egyértelmű az is, hogy van miért idegeskedni. Lehet, hogy az életed során többször is kudarcot vallottál, ezért ha hasonló helyzetbe kerülsz, leegyszerűsítve és egyértelműen feszültté válsz. Az is lehet, hogy hoztál több olyan döntést, ami nem vezetett jó utakra, így hezitálsz mára már tudatlanul is akkor, ha döntened kell fontos esetekben.

Ma már nem emlékszel honnan indult, nem is kell boncolgatni, csupán azt észrevenni, hogy van választási lehetőséged, mert egyik helyzet sem annyira általános, még akkor sem, ha ugyanolyannak értelmezed. A legtöbb ilyen korlátot a múltbéli általánosítások képzik, amelyekben nem volt örömöd vagy nem épp úgy sikerültek, amiben jól érezheted magad.

Ez alapján kezded el úgy kezelni a tapasztalataidat, mintha azok olyan megváltoztathatatlan törvények lennének, amiket nem lehetséges megváltoztatni. Te is tudod, én is tudom, mindenki tudja, hogy mindannyian mások vagyunk és ugyanazt a helyzetet, sokféleképpen képezzük le a szívünkben.

Ha sokféleképpen, akkor az azt jelenti, hogy a szentírásaidat, folyamatosan változtathatod, áthúzhatod, újra írhatod, ha nyakon csíped a működésképtelenségével vagy korlátozó érzelmeivel. A múlt soha nem azonos a jövővel. Még akkor sem, ha panelszerűen ismétlődnek hasonlónak tűnő szituációk, amitől jól vagy épp rosszul érzed magad. Az egyik legnagyobb kihívás talán az, hogyan kezeld azt, azokat a helyzeteket, amik szó szerint tönkre vágnak minden várt nagyszerű dolgot.

Előfordul, hogy annyi fájdalom és negativitás zúdul a nyakadba, hogy hajlamosnak érzed magad beleragadni. Igaznak képzeled azt, hogy esélyed nincs arra, hogy jobbra fordítsd a folyamatot. Többen arról kezdenek el ilyen esetben fantáziálni, hogy minden értelmetlen és nem múlik rajta semmi.

Akármit is tesz nincs hatása a dolgok kimeneteléhez, ettől a tudattól aztán szépen feszültté és idegessé válik. Lefordítva, öntudatlanul is a feszültséggel kezd el ügyeskedni. Ez egy olyan öntudatlan elképzelés, amit nem érdemes megengedned magadnak, ha valaha is szeretnéd azt, hogy jól alakuljanak a dolgaid. Azért, mert nem látod, hogyan alakulhatna jól ez az egész, attól még jól alakulhat, de a feszültséggel elveszíted a hitedet, erődet és lerombolják a megfelelő irányú fókuszáltságodt.

Nem a hogyannal van soha a baj, hanem amilyen érzelemmel megelőzöd annak létrejöttét. Ezzel a feszültséggel tanulod meg azt a tehetetlenséget, amit érzel a kilátástalansággal kapcsolatban. Tudod, azért mert éjszaka nem látod a napot, az még ott van.