Milyen lenne az életed félelem nélkül?

Csak két dolog van a világon. A szeretet és a félelem. Csak ez a kettő. Csak egyetlen gonosz van a világon a félelem és egy Isteni a szeretet. Tehát egyetlen jó dolog van a világon, a szeretet, igaz olykor másnak nevezik, sok formája van. Időnként boldogságnak vagy szabadságnak, békének vagy örömnek vagy gondoskodásnak, Istennek bármi másnak is elnveztük.

De talán nem a nevük az ami számít, hanem az amilyen értelmet adsz eszeknek a szeretetet tükröző szavaknak. Ahogyan felfogod a jelentésüket. És valójában nincs olyan rossz vagy gonosz dolog a világon, amit ne lehetne visszavezetni a félelembe.

Tényleg egy sincs, előbb vagy utóbb, ahogy boncolgatod a nehezen megélt töréseket az életedben, el fogsz jutni a félelemhez.

Tudatlanság és a félelem, a félelem okozta tudatlanság, ez az ahonnan minden „tévedésed” származik.

Végső soron el tudsz jutni az erőszakhoz is, mert a félelemek bizony erőszakhoz vezetnek. És most nem másokról beszélek, hanem rólad. A többiekre olyan könnyű ráhúzni mindent. Ha már a többiekkel foglalkozol, akkor keresd a szeretetet.

Az az ember képes az igazi szeretetre, az igazi erőszakmentes életre, akiben nincs meg a félelem. Amikor félsz, csak akkor nő benned a harag.

Csak gondolj őszintén a legutolsó olyan eseményre, amikor dühös voltál… amikor jogosan érezted a haragodat, mert mindig van egy jó ok és magyarázat az érzéseinkre.

Folytasd a gondolatmenetet… Minek az elvesztésétől féltél? Mitől féltél, mit vesznek majd el tőled? Ez az a félelem, amiből a harag származik. Mindig valamilyen veszteségtől tartasz. Vagy tőled vagy valaki mástól vesznek el valamit, vagyis ott a félelem mindig. Különböző témák kerülnek elő tudom, de mindegyik téma vagy szeretet vagy félelem alapú.

Csak egyféleképpen tudod tudatosítani azt, amiben benne vagy és önvizsgálat nélkül, nem fogsz tudni kiesni a szerepedből. A félelem és a szeretet alapú viselkedésed is egy szerep, amit egyszer megtanultál, tehát bármikor újra tudod tanulni.

Mindegy hány éves vagy, férfi vagy nő, nem fontos az sem, hogy mekkora a pénztárcád. Figyelni kell mindenre, kívül és belül is és amikor valami történik veled, akkor azt is úgy látni, mintha valaki idegen mással történne.

Megjegyzések, ítéletek nélkül, cimkézés nélkül, attitűd nélkül, ítéletek és tanácsok nélkül, csupán megérteni, hogy a változásra kísérletet tettél.

Amint ezeket megteszed, kezded realizálni, hogy fokozatosan kezded megszüntetni az azonosulásodat a „magammal”. Ha valaki élete nagyon nehéz és én ezt látom és nincs személyes kapcsolatom vele, akkor egyáltalán nem vagyok érintett.

Ha volna bennem szeretet és fogékonyság mások iránt, akkor talán segítenék, de érzelmileg most azt játsszuk, hogy egyáltalán nem vagyok érintett.

Ha neked kell tenned valamilyen vizsgát, én egyáltalán nem vagyok érintett. Az a Te vizsgád lesz akkor is, ha azt nehezen élsz is meg. Képes vagyok teljesen tisztán látni, mi történik veled.

Adhatok „jó” tanácsot is, azt, hogy: „Minél jobban idegeskedsz, annál rosszabban fogsz tudni szerepelni”. De amikor nekem nehéz az életem, megvisel a kapcsolatom, a munkámat gyűlölöm, akkor ugye már más a helyzet.

Az oka az, hogy személyessé tettem, érzelmileg is érintett lettem, de az egész alapja az, hogy azonosultam a „magammal”. Mi lenne, ha engedélyt adnál most arra, hogy ne tekints semmire úgy, mintha az a tiéd lenne. Ha eltűnne a birtoklás az életedből és nem várnál arra, hogy elmenj az életből.

Tudom nem illik ilyenről beszélni, de a halálod pillanatában minden amit összeszedtél az életedben, el fog tűnni. Talán ez minden félelemed oka, ez az eltűnés és feltételezett veszteség.

Amiért nem vagy képes tisztán látni mi történik veled, az a félelem, ami végső soron a halálodhoz kapcsolódik és letérsz a szeretet útjáról, a tisztánlátásról.

De most mi lenne, ha megelőznénk a véget és elkezdenéd elhalványítani az önmagaddal való azonosulásod. Ez az amit a magam, az ego megtagadásával, tiszta önmagad maradsz.

Azonosulások, ítéletek és kitalált „ilyen olyan” vagyok eltűnésével, tiszta szeretetként tudsz működni. Csak gondolj abba bele, milyen lenne az életed, félelemek nélkül.
Amikor tiszta fejjel tudsz magadnak tanácsokat adni és nem úgy mint aki az érzelmi világától megrészegült, félelemmel mérgezett tanácsadó.

Nincs rajtad kívül olyan erő ami hozzásegíthet ahhoz, hogy szép és jó életed legyen. Senki nem segíthet rajtad, mert ugranod neked kell. Nem a közös érdeklődésű csoportok választják a tagokat, hanem az amivel foglalkozol, talál hozzá egy csoportot. Így, bármivel foglalkozhatsz.

A kényelmes kis csónakodat, ami léket kapott és süllyed éppen, hagyd el. Hiába ragaszkodsz, hiába próbálod megmenteni még a megmenthetetlent is, ugranod kell abba az ismeretlenbe, ahol találhatsz egy olyan óriási luxushajót, ahol te lehetsz a kapitány.

Sokan sok helyen nem érzik jól magukat. Beszálltak egy olyan hajóba, ami elviszi őket egy nagyobb és szebb hajóhoz, de elkezdenek ragaszkodni a kis lélekmentőhöz, mert biztonságot ad.

A lélekmentő intelligens annyira, hogy ha nem is mersz beleugrani a lehetőségek óceánjába, akkor elsüllyeszti saját magát. Az élet ilyen. Latolgatsz, döntésképtelennek érzed magad, húzod az időt és a biztos hajód fogja magát és belekényszerít a vízbe, ahol lehetőségek vannak. Amibe vagy belefulladsz, mert nem tudsz az úszási képességeidről, vagy kiúszol a partra, mert ismered a képességeidet.

A segítség csak egy határig vihet el. Onnantól kezdve neked kell tenned valamit. Nincs aki fogja a kezed. Megvan minden technikai tudásod. Tudsz úszni, megtanultad a szakmádat, most élned kell vele. Elég volt a tanulásból, próbáld ki magad.

De mit látsz? Óriási hullámokat, mennydörgést, villámlást és csak elméleteid vannak a part hollétéről. Elkezdesz kételkedni, a saját tudásodba és hiába süllyed a hajód, még mindig tanulni akarod saját magadat. Kézzel akarod fogni saját magadat, még mindig a vitorlák kezelését akarod tanulni. Hamarabb szeretnél az eredménnyel találkozni, mint, hogy úsznál egy jót.

Biztos akarsz lenni, hogy eljutsz a luxushajódig vagy a partig. Nem érdekel, hogy tönkre tetted a kis ladikodat, még mindig készülgetsz és körözöl körbe-körbe a saját csónakod határain belül. Keresel valamit, amiről csak fogalmaid vannak. Nem baj ha nem látod a célt, vesd bele magad a tengerbe.

Itt az ideje annak, hogy elindulj az ismeretlenbe. Az élet segít! Soha nem történnek olyan helyzetek, amik ne téged támogatnának. A süllyedő hajó is téged támogat. Sokan kudarcként élnek meg egy ilyen helyzetet, de valójában saját magadnak generálod a problémákat. A legszebb az egészben az, hogy nincs is probléma, csak megoldásra váró helyzet.

Amikor tehetetlennek érzed magad, az ezért van, mert nincs meg benned az a kép, ahová szeretnél eljutni. Az orrod előtt van, de a nagy érzelmi viharban nem látod. Kétségbe esel, kétség merül fel benned a jövődet illetően. Van egy szép jövőképed és mielőtt beteljesítenéd a vágyaidat, megállsz.

Gondolsz róla valamit, valami olyanról, amit még ki sem próbáltál. Lehet, hogy mások beszéltek óla, de Te még nem próbáltad ki.

Tedd meg, mert a lehetőségeid jönnek-mennek, csak el kell kapni egyet és vele tartani. Nincs olyan helyzet ami arra kötelezne, hogy érezd kötelezően rosszul magad. Történik valami és elkezded hasonlítani egy másik hasonló helyzethez.

Elkezdesz gondolkodni, elméleteket készíteni magadnak. Ez olyan, mint egy rögtön ítélő bíróság. Még annál is rosszabb. Még meg sem történt, de ítéletet hozol magad felett. Álmaid és vágyaid tárgyáról hozol egy olyan döntést, ami meggátol abban, hogy létrehozd.

Jönnek a kifogások. Olyan vagy mint egy gyár, ami gyártja a falat körülötted. A fal csak a fejedben létezik. Bár képes vagy arra is, ha eléggé kitartó vagy a hülyeségben, hogy fizikailag meg is tudd fogni.

Egyet tudnod kell. Ami a fejedben nem születik meg és nincs ott, azt megfogni sem tudod. Lehet, hogy nem tudatosan hozol létre magad elé egy akadályt, de valamire használod. Valamitől megvéd és valamilyen oltalmat ad neked.

Ez a védelem lényege. Megvéded az álmaidat, mert nagyon szeretsz álmodozni és vágyakozni olyan után, amiről azt gondolod, nincs meg az életedben. Ha azt mondom neked, hogy felejtsd el az álmaidat, ne vágyj többet semmire, akkor kétségbeesnél és foggal körömmel ragaszkodnál hozzá.

Milyen élet az, ahol nincs se álom se vágy? Kérdeznéd tőlem. Tudod milyen? Olyan, ahol minden megvalósul. Mert ameddig álmodozol, addig nincs jelen csak elméletben az, amit szeretnél a gyakorlatban megvalósítani.

Legyenek céljaid, mert azok beteljesülnek. Az álmok is szépek, de csak egy löketet adhatnak az életedhez. Ha beléjük kapaszkodsz, akkor előbb vagy utóbb akadállyá változnak. Van egy óriási álmod. Például: Szeretnél egy szép házban lakni. Haladsz is az utadon, megpillantod pont azt a kastélyt, amiről álmodtál. Eljutsz a kapuig, már majdnem megvalósult az óriási álmod, de még mindig kapaszkodsz az elméletedbe.

A kapu amin be kell menni, kisebb mint a vágyad, de még mindig fogod és elengedhetetlenül tartod a kezedben. A lábad bent van és a fél tested is, de nem vagy hajlandó elengedni. Pont így csinálod. Ha a vágyaidba, álmaidba kapaszkodsz és nem engeded el a megfelelő időben, akkor nem fogsz beférni a kapun.

Rakd le, mert most éppen a kapuban állsz. Mindig is ott álltál, de nem merted elengedni. Tudom, hogy képes vagy. A célod vár és akkor teljesül be, amikor eltűnik a cél is, mert akkor megérkeztél. Most is ott vagy, tüntesd el. Nem holnap és nem holnapután, mert az soha nem jön el. Pont ma, mert holnap is ma lesz. Ma megtehetsz bármit magadért, holnap semmit se.

Leteheted az üveget és azt mondod, „mától nem iszom”. Ha koccintasz a holnapi napért azért, hogy legyen erőd letenni az üveget, még mindig az ital rabja vagy. Ma lesz holnap is és koccintani fogsz egy olyan álomért, ami soha nem fog bekövetkezni. Vágd a földhöz az üveget és hagyd abba a vágyakozást, már eleget
álmodtál.

Jöhet az álomba illő valóság!