Állj fel és indulj el!

Van mikor piszok nehéz az élet és nem igazán tudsz mit kezdeni vele. Olyan mélyen érint az elkeseredés, hogy fogalmad sincs merre van az előre, sőt teljes a sötétség és a gps is lemerült. Nincs tájékozódási pont, ezért cél sincs, csak a kilátástalanságból adódó ijedelem.

Úgy érzed magad ilyenkor mint egy homokzsák, akit egyszerre 5en püfölnek, rúgnak, ütnek. Majd van egy pont, amikor kiszakadsz a falból, mert már nem bírod és puffansz a földön. Nincs energiád, erőtlenül fekszel, pedig tudod, hogy meg kéne ahhoz mozdulnod, hogy kikeveredj ebből az őrületből.

Tehetetlenül fekszel a földön és nincs ötleted mit tegyél, olyan erősen tart lent a gravitáció. De talán már olyan régóta fekszel ott, hogy elfelejtetted azt az ösztönös énedet, aki „fel képes állni”.

Olyan erősek a félelmeid, meg a fájdalmaid, hogy a legapróbb mozdulat után is a kínok kínját éled meg. A padló olyan közel van az arcodhoz, hogy nem találod a hited sem. Túl magasan vannak a felhők és túl közel a padló.

Pedig volt máskor is, hogy elcsúsztál, koppant a fejed a padlón, de a hited olyan magasra emelt, hogy olyan érzésed volt, hogy szárnyakat eresztettél, minden kudarc ellenére.

Ez a hit adta meg az erőt, a kitartást, a bátorságot és minden olyat, ami segítségével sugárhajtásos repülőként szárnyaltál túl a nehézségeiden. A rutin és a sok sok tapasztalat, mindig lábra állított.

Amikor ilyen közel a padló, hajlamosak vagyunk elfelejteni képességeiket, mintha egy kreativitást és ösztönöket lezáró burokba kerülnének és nem látnánk ki belőle.

Olyan erősen húz magához a „baj”, hogy inkább a kezük szakadna ki, minthogy kicsit is eltávolodjunk ettől az egész őrülettől.
Bárkit megkérdezek, mindenki azt fogja mondani, hogy nincs szüksége a nehézségekre, a problémákra. Sőtt ha azt feltételezzük, hogy maguknak csinálják, még fel is háborodnak, mert ugye mindig más, mindig a körülmények. Ha mindig más és mindig a körülmények, akkor teljesen megértem, hogy semmi beleszólásuk sincs a saját életükbe. Kicsit csúnyán kifejezve, eladták a külsőségek ördögének a saját lelküket. A lelketlen életben tényleg semmi sincs, csak sodródás és teljes passzivitás.

De kell az alibi, kell a magyarázat arra, miért jutnak mindig ugyanoda. Persze, csúszik a padló… Te ugye ezt a magyarázkodást, nem hiszed el?
Tudod miért nincs értelme még csak magyarázkodni sem? Mert a magyarázattal elvehetetlenné válnak a bajok! Most, hogy hideg fejjel gondolkodsz erről… kellenek a bajok? Persze, hogy nem… és nem természetes, hogy vannak.
Nem azért születtünk meg, hogy problémáink legyenek, de azért sem, hogy megoldandó feladatok címszó alatt keressük az alibit.

Csak figyeld meg! Amikor minden rendben van veled, legalábbis rendben érzed az életed, elmondanád fülig érő szájjal az életed mindenkinek.
A terveid, ha elég magasztosak és képesnek érzed magad nem csak megálmodni, hanem véghez is vinni, akkor beszélsz róluk. Tele vagy lendülettel, tervvel és pörögsz mint a búgócsiga. De ez már nem csak terv, ez már kapcsolódás a világgal. Megőrülnél, ha nem mondanád el a világnak is. Ott ahol öröm van, lelkesedés, szeretet és ambíció, ott ezek kapcsolódási pontok is az élettel. A kudarcainkat inkább el szeretnénk dugni… az örömünket megosztjuk másokkal.

Mert a boldog ember őszinte és felvállalja boldogságát. A félelmekkel teli embereknek mindig hazudniuk kell, nem lehetnek őszinték és persze, hogy van rá magyarázatuk mindig. Hitelesek az alibik, meggyőzőek, mert félnek… tele gátlással… gátakkal és akadályokkal!

Az aki kételkedik magában, az padlón van, általában nagyon óvatos és csak a „kiváltságosoknak” említi meg vagy fakad ki kreatívan a bajairól…
boldogtalanságáról. Mert félti magát. Megértem egyébként. Az öröm annál magasabb, minél gátlástalanabb! Tehát az öröm előtt, nincs akadály. Az örömmel teli ember menetel egészen a céljai felé és meg nem áll! Gyűjti az érmeket. Nem is tudna másképp, hiszen a boldog ember, mindig eléri azt amit akar.

Szóval az igaz élet, őszintén, vagy maradsz, a ferdítésekkel teli sötét oldalon? Mindenkivel élsz vagy senkivel! Mindenkivel őszinte vagy, vagy szelektálod az embereket?
Mert hiába tudja mi a kiút, hol vannak az értékek és az igazság, a hamis, hit nélküli világba menekülnek. Sokszor öntudatosan, mert tudják, hogy jobbra kell menni, ott nem fáj semmi, ott egyenes az élet, ott szépek a kapcsolatok, de mégis ellentétesen tesznek mindent.

Sokszor merül fel bennem a kérdés, ha senkinek nem kell a probléma, a fájdalom, a padló… akkor miért ölelik magunkhoz? Miért elemzik, vizsgálják? Miért akarnak róla mindent tudni?
Miért van náluk probléma és miért kopogtatnak a fejükkel a nehézségek padlóján?

Miért a problémával van kitömve a zsebük. Miért cipelik? Miért nem hagyják abba, teszik le? Könyörgöm, ha valami nehéz, jól pofán vág, miért nem térsz észhez?
Miért kell száz meg száz pofont kibírnod?

És ne mond nekem azt, hogy azért, mert minden kudarc és nehéz nap hozzásegít ahhoz, hogy megerősödj. Ez csak magyarázat lenne arra, hogy tovább bántsd magad!
Annyira nem lehetsz öntudatos, hogy szándékosan gáncsolod el magad és püfölteted magad. A bokszolók is ha eleget kapnak, nagyon komoly agyi problémáik lesznek. Ők is igyekeznek elkerülni ezt.
Miért bántod magad?

Láss ki ebből a burokból! Láss és ne csak nézz. Mert olyan sok lehetőséged van, mélyen belül Te is tudod. Ne nyomd el! Nem csak kettő, nem csak egy megoldás van a kezedbe arra, hogyan legyen más és kényelmesebb, szerethetőbb és boldogabb!

Az élet kreativitása végtelen, a lehetőségeid végtelenek. Ez tudom misztikus és szinte felfoghatatlan, de igen is az élet veled van és bármilyen életet élhetsz, ha van hited nem csak a nehézségeidre, hanem a szerethető életre is!

Egy olyan hit, ami túlhalad a régi életed sztorijain és megengeded magadnak, hogy aktivizáljon a lábad abba a jobb irányba, ahol nem a puffanásoktól lehetsz több, erősebb, nagyobb, hanem kényelmesen és értékesen élheted, mazohizmus nélkül a kapcsolataidat, a munkádat és bármit amit csinálsz.

Basszus, nem kell elhinni, hogy csak ennyi van és nem kell elítélni a többet. Mindenki fejlődni akar, mindenki lépni az életében és soha nem visszafelé, vagy toporogni kényelmetlenül…. hitevesztetten arccal a padlóra ragadva. Ne hidd, hogy csak ennyi jár… engedd meg magadnak a többet és értékesebbet! Jár neked is! Bármin is mentél keresztül, már túl vagy rajta, ha megengeded azt, hogy túl legyél rajta. Érkezz meg abba a világnézetbe, amiben az értéket öleled magadhoz és nem ragaszkodsz olyanhoz, amitől jobb lenne megválni.

Ne hidd, hogy azért mert sok éve nem halad az életed és a földön fekszel, akkor csak ennyire vagy képes. Ne hidd, hogy mert régóta csinálod ilyen vagy. Bármilyen őrült ideológiával is varrtad össze a szemilyéged, levállhatsz róla!
Ne hidd, ha még éretlen vagy az önállósághoz, nem érhetsz meg és nem tudsz elszakadni a függőségeidtől. Mindenki volt már gyerek, annak születünk, de felnőtté érik az ember személyisége és az életmódja is! A gyerek ki van szolgáltatva mindenkinek aki nagyobb tőle, de felnőttként lehetsz független, bármit is sugall ma a tévé, internet és bármit is állítanak a meggyőző, hitevesztett világvégét és ősszeomlást jósoló látnokok.

Te bármilyen lehetsz és erről meg is győződhetsz akkor, ha nem azt ismétled ami nem működik, hanem kipróbálsz olyat is, amiben ott vannak a titkok, az ismeretlenség és semmit sem tudsz róluk, mert nem élted még meg.

Hogy ehhez bátorság kell? Vagy kitartás? Mindenki ezt hiszi! Bátornak, kitartónak, magabiztosnak fogod érezni magad ha változtatsz és belemész abba a világba, ami ismeretlen számodra. De a változáshoz valójában csak egy döntés kell, egy miért és neki fogsz futni, dobbantasz egy nagyot és el fogsz rugaszkodni. Repülni fogsz a földhöz ragadt régi életedet nagy lendülettel fogod elhagyni!

Hidd el nekem, hogy a repülés feltölt, szeretettel és élménnyel teli… hasalva erőtlenül a padlóról is képes vagy összeszedni magad, mert a hited megemel és erőt ad! Magabiztosságot és olyan motivációt, ami a magasba emel és fenn tart félelmek nélkül. Csak a hason fekvő ember képes arra gondolni, hogy fentről lehet csak leesni. Ő fél, azért aggódik! Ne dőlj be neki! Tudsz repülni!

Felejtsd el a félelmeidet! Láss ki abból a bekorlátolt burokból amit sugallnak olyan sok helyről. Nem bátornak kell lenned ehhez, hanem egy picit használni az intelligenciádat.

Ez intelligencia kérdése. Ha nem működik a kenyérpiritó sok sok éve, minden reggel nem dugdosom bele a kenyeret, és nem csodálkozok el rajta, hogy megint nem pirult meg a kenyerem.

Oké, sok évig előtte működött, de Te is hülyének néznéd azt, aki tudja, hogy nem jó, mégis minden reggel ordít a piritóval, hogy „már megint nem sütöttél”.
Ez így kicsit megmosolyogtató tudom, de mégis rengetegen hiszik azt, hogy mennyire bátornak kell lenni hozzá, hogy lecseréld vagy csak ne használd. Nálad is ugyanez lehet! Nem változtatsz és csodálkozol, hogy minden ugyanolyan „nyers” és „nem élvezetes”.

Újra és újra ugyanaz a hiba és nehézség… mégis, olyan mintha kellene az a sok sok csalódás valamihez. De mihez? Ahhoz, hogy felébredj és lásd tisztán a következményeket.

Térj észhez, láss előre és higgy magadban, mert tiéd az életed és bármit képes vagy megvalósítani önmagaddal…. önmagad nélkül, nincs aki építsen. Ha továbbra is csak hasalsz és a bizalom apró szikráját sem vagy hajlandó használni, akkor nincs ami begyújtsa a hited rakétáit! Bízz és higgy Önmagad erejében és kreativitásában! Mindig megoldottál mindent, ha bele tetted magad! Most is ez a feladat! Tedd bele magad és indulj meg! Bármit elérhetsz és megkaphatsz!

Tudom a bármi túl sok és túl nagy, én mégis hiszek benned és hiszem, hogyha esetleg padlón vagy, nem hiszed el, hogy örökké ott kell hasalnod.
Hiszem, tudom, hogy képes vagy felállni és elindulni, újrakezdeni is. Mindenki bizonyított már legalább egyszer. De a valóság az, hogy olyan sokszor újrakezdtük és megszámlálhatatlanul sokszor poroltuk le magunkat és nyitottunk az új felé!

Erre a referenciára kell emlékezned és felvértezned olyan lehetséges értékekkel, ami pici irányváltoztatással, változással, tényleg a csoda fogalmát súrolja.
Kívánom, hogy fél lábban a felhők fölött, fél lábbal pedig a valóságban állj helyt!

Mert így az igazi élni! Reálisan a megfogható világban, ugyanakkor álmodozva a megfoghatatlan világban! A kettő egyensúlya hozza létre azt az életet, amit talán titkon mindig is reméltél. Sok sikert mindenkinek, én ebben a sikerben hiszek, mert az élet mindig változik, nem maradhatsz Te sem örökké ugyanolyan! Engedd a megoldást, vele a változást!

Ne állj ellent az életnek! Engedd ki a kéziféket!