Nincsenek negatív érzelmek! Az érzelmi világunk nem opciós, azaz minden egyes érzelem, amit érzel, érted van. Még akkor is, ha összefüggést találsz az épp aktuális lelki állapotod és eredményeid között.
A világ boldog és egész, nem hiányzik belőle semmi, mindig is az volt, viszont jött Ádám és Éva és megteremtették a választás szabadságát. Az alma leszakításával, megosztottságot teremtettek, létrejött a jó és a rossz. Ez most kicsit misztikusan hangzik, de neked is megadatott az a szabadság, hogyha már szabad vagy, hogy bármilyen legyen a hangulatod.
Az érzelmeink nagyon nagy hatással vannak az életünkre, de azokat nem elutasítani, hanem felhasználni kell. Tehát ha minden adott, adott a boldogságod, örömöd, akkor ettől csak egy választással tudsz eltérni, így választhatod a boldogtalanságod, depressziót, negatív érzelmeidet is.
Ádám és Éva is boldogok voltak, a gyerekek is boldogok, viszont nem tudtak erről, mert nem tudtak különbséget tenni. Nem volt viszonyítási alap.
A felnőttek, Te is, már tudod mi az a jó és mi az a rossz, de ezek tanult elképzelések. Csak emlékeznek kell arra, hogy viszonyítás nélkül egész és bőséges az életed. Negatívnak látsz valamit, arról bizony le akarsz mondani, így a világ egyik feléről lemaradsz.
Persze megértem, hogy nem tudatosan csinálod, senki nem akarja tudatosan a depressziót választani. Nagyon figyelj, mert a hangsúly a tudatosságban van. Eddig csak úgy megtörtént veled, csak úgy „véletlenül”, senki nem tudja miért, de „rossz” napod volt, eddig csak úgy megtörtént veled, csak úgy „véletlenül” és „jó” napod volt. Vajon mi a közös, mindkettőben?
A véletlen és ott ahol véletlenül történnek a dolgok, ott ahol nem használod a tudatosságod, mindegy milyen az eredmény. Illetve egyszer azt érzed, hogy jó volt, máskor meg rossz lesz. Egyszer fent, máskor lent. Az egész életedben kiszolgáltatott leszel és olyan életet fogsz élni, mint a hullámvasút. Persze nagyon sokan vallják és nagy divat lett „hiányban” gondolkodni, érezni és ez észrevétlenül mászott a tudatodba. Két részre szakadt a világ, jóra és rosszra.
Illetve a világ nem szakadt szét, Te szakítod darabjaira, ha valamit jónak és rossznak látsz az életedből. Látsz, tehát nem olyan, csak hiszed, hogy valami rossz történik meg veled, amikor azt mondod valami negatív történt veled, vagy negatívat érzel.
Ez nagyon filozófikusan hangzik, de ameddig nem veszed kezedbe az érzelmeidet, ameddig szétszakítod és ellentétekben gondolkodsz, mindig lesz egy olyan nap, amikor megtagadod a hálát és elkönyveled a napot, „hátrányos” napnak. Hálásnak lenni azért, mert érzel. Hálásnak lenni, mert az érzelmeid, nagyon sokat segíthetnek neked az életed során, ha neked dolgoznak. Persze, hogy neked, senki másért nincsenek, csak érted.
Tagadásból, elutasításból nem tudsz szívből hálás lenni a nehezebb napokon, mert azt a napot, negatívnak látod. Persze, hogy vagy olyan rafinált, mert megtanultad, hogy ez a negatív nap az, ami tanít és legyünk hálásak azért, mert megtörtént veled.
Biztos valamire tanított. Ez nem szívből jön, ez kő keményen agyból. Ez a háború! Elvesztetted a csatát, meghaltál félig, de van még remény a következő ütközetre, ahol aztán nyerni fogsz. Nagyon szépen hangzik, de vajon egy életen át szeretnél harcolni? Harcolni csak azok tudnak, akik negatívan látnak bármit is. Nekik tényleg szükségük van a harcra, mert ott ahol ellenség van, azt le kell győzni.
A béke egységre utal. Békével az élet sokkal szebb. Persze nem szeretném elvenni a küzdelmeidet, csináld csak, de nekem szimpatikusabb a béke. A megosztottság, az, hogy valamit nem akarsz, örökös harcban tart és reményben, mert a negatívtól szabadulni akarsz.
Ilyenkor megértem, hogy pozitívra szeretnél mindent változtatni. Na ez a küzdelem, ami nem esik jól. A háborúban szépek az eszmék, meg a feltuningolt csatakiáltások, de az ami történik közben, szörnyű. Ha csatázol, szörnyűségeket kell megélned.
Vajon az élet ellenünk van vagy velünk? Az élet egy adomány, amiért hálával tartozunk. Az életben semmi sincs véletlenül, nincs benne hiány, erre csak mi emberek vagyunk képesek, mert olyan kreatívak vagyunk a hülyeségben is, hogy a képzeletünkkel létrehoztuk a hiányt.
Légy hálás azért, amilyen életet élsz, lásd meg az értéket, az érzelmi értéket is, mert „fölöslegeset” ,negatívat nem tudsz érezni, Te teszed azzá, mert azt választod, vagy tudatosan vagy tudatlanul, de a tiéd lesz.
Te teszed hátrányoddá, mert a hátrányt keresed benne, csak azért, mert nem esik jól valami. Kell a magyarázat, miért érzed. De megmagyarázhatod azt is, miért támogató a napod! Tényleg mindenre van magyarázat!
Ezt lehet tovább fokozni, mert ha túl sokszor látsz a szívedben negatívat és „szerinted” nem támogató érzelmeket, előbb vagy utóbb, nem is akarsz semmit érezni. Szerinted miért tagadják meg olyan sokan pl. a szerelmet?
Pont azért, mert sokszor fájt, ezért sterilizálják öntudatlanul is a szívüket és megtanulják elnyomni, semlegesíteni az érzelmeiket. Megtanulnak, nem érezni és megvédik magukat olyantól, ami soha nem támadta meg őket.
A negatív hiány után, még egy hiányt készítenek magunknak egy közömbösséget.
Bőség! Hála! Ez a kettő, ha értelmet talál az életedben, akkor abbahagyod a pozitívra való vágyakozást és meglátod, hogy az életed egységben él a környezettel is. Mindig egyensúlyban éltél, csak épp nem láttad. Amit nem látunk és nem érzékelünk, azt hajlamosak vagyunk elítélni és tényleg rosszul lenni miatta.
Nézz rá az életedre, mint adományra, ami érted van. Ami előtt meghajolhatsz, tisztelhetsz. Ha tényleg volna jó és rossza, akkor a világ egyik végén élnének emberek, a másik végén pedig nem.
El kell tudnod fogadni, hogy a feszültség és az öröm is érted van. Meg kell látnod mindenben a támogatást, mert az élet támogat még akkor is, ha ezt eddig másképp láttad. Ezentúl, láthatod így is és érezhetsz úgy, ahogy az neked tetszik, ha tudatosan odafigyelsz a szívedre!