Vajon fontos-e, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé az életünkben? A cél kijelölése az indulás pillanatában fontos, később ha túl sokat foglalkozol vele teherré van válik.

Minél pontosabban határozod meg a célt, amelyet el szeretnél érni, annál könnyebb a hozzá vezető út, és minél merevebben ragaszkodsz a céljaidhoz, annál biztosabb, hogy nem fejlődsz. Hogyan lehet vajon feloldani ezt az ellentmondást?

A világos célok kijelölése nem jelent konkrét útvonaltervet, de segíti a haladást. Útközben minden elakadásnak és felmerülő új szempontnak kiemelt jelentősége lehet a folyamatban.

Bízz a folyamatban, merj módosítani a céljaidon, és engedd el a „legjobb és a leggyorsabb út” illúzióját. A kerülőknek, a látszólagos kitérőknek és a megállásoknak nagy jelentőségük lehet a fejlődésedben.

Soha nem felejtem el, mekkora álmokkal jöttem Budapestre és a kezdeti időszakban, nem igazán úgy alakult ahogy én megterveztem. Fél évnyi álmodozás és a céljaimhoz való ragaszkodás után, kaptam egy idegösszeomlást egy nagyon látványos 40 fokos lázzal és tüdőgyulladással.

Csak azért, mert az volt az álláspontom, hogy a „falon is átmegyek ha kell”. Meg kellett tanulnom rugalmasnak lenni. Rugalmasnak lenni a céljaimmal és a hozzá vezető úttal is.
Az én rugalmasságom akkor abban mutatkozott meg, hogy nem főállásban támogatom az embereket, hanem egy teljesen hétköznapi munkát fogok végezni.

Ez volt régen. A végcél, nagyon úgy néz ki, mégis csak sikerült, viszont a rugalmasság leckéjének az elsajátítása miatt, sokkal jobb és eredményesebb a hivatásom, mint amit valaha is meg tudtam volna álmodni. Ezért hálával tartozok nektek is, hiszen az álmaim szereplői vagytok.

Neked nem kell összeomlanod ahhoz, hogy valamit felépíts, de ha épp az összeomlásnál tartasz, tudd, hogy azért csinálod, mert nagyon ragaszkodsz valamilyen eredményhez. Az elképzeléseink, hogy hogyan lehetséges valami, sokszor téves. Túl nagy a felkiáltójel az út végén, amit foggal körömmel szeretnél megvalósítani.

Olyan ez, mint mikor egy nagy halom kakihoz ragaszkodsz az aranybányában. A kérdőjelek, még ha ingatagságot is érzel közben, rugalmasságot jelentenek és ott ahol rugalmas valami, az sokkal többet nyújt, mint amit el bírsz képzelni.

Bármennyire hisszük, hogy tudunk álmodozni, azok csak földhöz ragad kecskék. Pedig a kecskék nem csak járni, hanem jó nagyot is képesek ugrani. Legyél rugalmas és ne azt nézd, mire voltál eddig képes. A képzeleted, az álmod ne hidd hogy nagyobb mint amekkora lehetőséget kaptál az életedtől.

Tudom, hogy félelmetes megbillenni, viszont szükséges azért, hogy az eddigi sikertelen próbák, amik a tökéletességet szerették volna ábrázolni, másképp történjenek.

Az útirány megváltoztatása félelmetes, és tudom, hogy nagyon sokan akik hallgattok, olvastok, a teljes irányváltás helyett csak apró, puhatolozó módosításokat tesztek meg. Vagy pont megáll, nem megy tovább a saját útján.

Összehúzza, sajnáltatja magát mások vagy maga előtt és legszívesebben láthatatlanná válna és így próbálja meg csökkenteni a helyzettel kapcsolatos fájdalmait.

Vannak viszont akik kilépnek a helyzetből és új helyszínt, kapcsolatokat keresnek. Nagyon fontos, hogy nem a feladásról van most szó, hanem a változtatásról, a fejlődésről.
A helyzetből való kilépés, az irányváltoztatás, az úti cél teljes elengedése mindig a végső megoldás.

A tapasztalatom azt mondja, hogy sokan nem férnek hozzá a saját érzéseikhez, vagy nem mer egyszerűen érezni. Ezért földhözragadtan próbálják élni az életüket.

De kérdem én, ha ez olyan logikus és ésszerű, akkor vajon a telefonok okostelefonokká fejlődtek volna? Ha a régi életed, a tegnap tapasztalataira hagyatkozol, lesz fejlődés az életedben? Biztos, hogy nem.

Azért nem, mert az új statisztikát, az új referenciákat, most hozod létre. Te egy újító vagy, nap mint nap újraépítesz mindent és nem a régi eredményeidet fogod újraélni.