Rutinszerűen él szinte mindenki és amikor bármi megváltozik körülötte, akkor derül ki igazán, hogy milyen ember, mennyire stabil, hogy megállja az életben a helyét vagy csak bukdácsol benne. Korszerűsödik vagy amortizálódik!

A világ pedig folyamatosan változik, ez nem kérdés, mert ami biztos az az, hogy tényleg minden változik. Te hogy csinálod?

Hogy reagálod le a változást? A régi építőkockákból akarsz építkezni vagy abból épülsz, amit nyújt lehetőségként a megváltozott környezet?

Ha szeretnél a jelen nyújtotta építőkockákból építeni… persze, hogy szeretnél, hiszen nincs más a kezedben, akkor meg kell tudnod törni a régi szokásaidat és ujjakat kell kialakítanod.

Számomra ez azt jelenti, hogy nem a megtanult viselkedési rutinjaim irányítanak, hanem átlényegülök az irányítás belső képességével…. és látom mim van vagy maradnak a vágyakozások valami másra mint amim van.

Kicsit érthetőbben ez azt jelenti, hogy az én saját kezembe veszem az értelmezését és én döntök arról, hogy mi a jó nekem és mi a rossz, és most nem külsőségekről, helyzetekről beszélek, hanem belső és lelki dolgokról. A lényeg mindig belülről jön, a külsőségek pedig csak értelmezésre vágynak, de annak is belülről adok értéket. Persze maradhatsz elégedetlen és vágyakozhatsz… de akkor lemaradsz az életről…. ami most történik veled.

Hogy miért nem kívülről keresek bármit is? Mert a vezérlés, mindig belső dolog, az hogy milyenné értelmezem az életem alakulását, annak a kapcsolója maradjon nálam.

Ha tudomásul veszed Te is azt, hogy az életed minősége belülről fakad, akkor azt is fogod látni, hogy nem lesz különbség… azaz amikor „érzelmileg, gondolatilag” a helyeden vagy, azt fogod tapasztalni, hogy az életed minden területe, a munkád, a kapcsolataid, a pénzügyeid is hozzá rendeződik a stabil önképedhez.

Egy olyan ember, aki „csak kint van” a tanult túlélési minták alapján „csúszkál” bizonytalanul előre. Valójában nem csak hogy „csak” csúszkál, de inkább csak túlél, de nem él igazán. És próbál profitálni a környezetéből, de amikor az megváltozik azt kétségbeesetten, összeomlásnak látja „csak” és nem lát ki a romok alól… menekülne valójában a saját bőréből.

Nem dönt, nem határoz el „belülről” valamit és nem viszi azt véghez, hanem válaszolgat az őt érő ingerekre a begyakorolt, nem tudatos reflexeivel. Régi reflexeivel, amik már elévültek, mert megváltozott minden… így ami régen bevált, ma már korszerűtlen és így eredménytelen is.

Úgy látja a világot, ahogyan azt megtanulta látni és fel sem merül benne az, hogy vannak helyzetek, amibe a régi reflex válaszok már nem állják meg a helyüket, azaz nem gyömöszölhetőek bele az értéket adó dobozos válaszokba.

Úgy működik, mint egy nagyon okos és szorgalmas diák, aki előre mindig tudja a helyes választ, folyamatosan jelentkezik az órán amikor a tanító néni kérdést tesz fel.

Felkészült és túl okoska, de látszólag minden stabil vele kapcsolatban. Viszont amikor valami váratlan történik, amire nem készült fel, akkor megijed és kétségbe esik, idegesen keresni kezdi a megtanultak között a válaszokat.

Nem szereti a kihívásokat, a lassú de kicsi lépésekben hisz, a realitás rideg valóságában. Nincsenek illúziói, de álmai sem, tudja, hogy minden megy a maga útján… de ebből az útból, hiányzik az akarata és önmaga is.

A változtatás, az igazi változtatás azt jelenti, hogy a belső válaszaimat keresem a problémás, idegtépő helyzetekben és nem a régen begyakorolt válaszaimat adom.

Felismerem az értelmetlen ismétléseimet és megujjulok, kipróbálok tőlem szokatlan megoldásokat is. Ez a legnagyobb kihívás, kipróbálni olyat, ami szokatlan.

Rutinok, reflexek és túlélési technikák alakultak ki bennünk, amiket először csak fel fogsz ismerni, majd meg szeretnél változtatni abban a reményben, hogy minden más is fejlődik majd veled együtt.

Amikor elakadsz és nem tudod, hogyan tovább, akkor új módon kell fókuszálnod… másképp nem lesz meg a hogyan tovább. Ne akarj mindent azonnal megoldani, nem kell egyből minden veszélyt elhárítanod.

Inkább állj le egy picit, mélyülj el, különülj el a probléma halmaztól és figyelj, de elsősorban önmagadra. A tested üzeneteire, a gondolataid minőségére, az érzelmeid sugallataira.

Általában amikor túl gyorsan cselekszünk stresszel teli időszakban, az mindig a feszültség oldásáról szól, a megkönnyebbülésről, de így nem jutunk el az igazi megoldáshoz és nem haladjuk meg a problémát.

Biztos láttál már olyat a filmekben, amikor támadás alatt, a kapitány még nem engedi lőni a katonáit. Kivár a legjobb pillanatra, de a feszültség csak nő és nő.

Az ellenség vágtat és egyre erőteljesebben közelednek, de még senki sem lő. A kihívás abban rejlik, hogy a belső feszültség nőttön nő és nem engedni az ösztönöket érvényesülni, hanem várni a feszültség ellenére is, de a legjobb és legeredményesebb pillanatban adja a parancsot a cselekvésre.

Ebben a helyzetben a legnehezebb benne maradni a feszültségben és nem előre lépni, vagyis ellenállni a cselekvés csábító erejének.

A csatád is azon múlik, mennyire nagy a stressz tűrő, a feszültség vagy a fájdalom tűrő képességed… ami egyébként szépen fejlődik, ha gyakorlod… mert ezen dől el, hogy nyersz vagy veszítesz. Gyakorold a szabad választási képességedet, mert megteheted szabad ember vagy, mégpedig úgy, hogy amikor régen mindent megoldottál, megindultál, támadtál vagy védekeztél, netalántán elszaladtál, most elszámolsz 10 ig.

Ha nem szeretnéd, hogy a környezeted kénye kedve szerint kelljen élned, akkor tárd ki a lelked és amikor elakadást, problémát, feladatot látsz magad előtt, akkor kitartasz néhány pillanatra és esélyt adsz a belső hangodnak is arra, hogy hallhasd a hangját.

Ez lesz az igazi válasz és a megoldás is problémákkal teli időszakaidban is.