Bármi megtörténhet, ha hagyod!

Nagyon mély jelentése van ennek az egy mondatnak. Vagy félelemmel fordulsz hozzá vagy lelkesedéssel! Könyökből, úgy gondolkodás nélkül, reflekszből, mi jut az eszedbe erről a mondatról?

Tartasz tőle vagy szuper lehetőségek jelennek meg benned? Ami jön belőled, most az egy „őszinte” visszajelzés a saját jövődről is… ahogyan hozzá állsz, ahogy most is élsz. Arról is, hogy most negatív vagy pozitív irányba halad az életed!

Ha félelemmel látod, akkor nem tudod kivenni belőle azokat az előnyöket, amire szükséged lenne most, mert sokszor elég egy megdönthetetlen indok ahhoz, hogy ne engedjük megtörténni a legszebb dolgokat az életünkben.

Szóval, bármi megtörténhet, ha hagyod!

Nagyon egyszerűen hangzik ugye? De mégis ellenállunk és ez az ellenállás az, ami valójában tönkretesz mindent. Mi lenne, ha most úgy kapcsolódnál be az élettörténetebe, hogy engeded megtörténni azt, ami itt legbelül a lelkedből próbál kitörni és nem foglalkoznál annyit a körülményekkel.

A lelked a mozgatórugója annak, hogy mi történik veled… érdemes innen belülről keresni minden olyat, amit esetleg a körülményekben nem találsz.

Elsőre talán azt hiheted, hogy „passzivitásra, önmegadásra” hívom fel a figyelmedet, ami nem áll ellent a külső eseményeknek és irányítatlanul, meg felelőtlenül sodródnod kéne a nehezebbnél nehezebb problémákba, de ennél többről szól.

Olyan belső cselekvésre invitállak, ami a lelki lábaiddal történik meg először és amit a valódi fizikai lábad is követni fog. Ha fejben el tudod táncolni a lépéseket, akkor fizikailag is fog tudni sikerülni.

Nem a külső események sodrásáról van szó, hanem arról, hogy szabad utat engedsz a benned felbukkanó, szabadságot és lehetőségeket kínáló belső hangodnak, az intuíciódnak, a megérzéseidnek.

Akkor történik meg velünk bármi „jó”, ha kinyitod a belső füleidet,engedélyt adsz magadnak arra, hogy halld a megérzéseidet, ami a belső figyelés állapotából meghallott inspirációk, megvalósításra hívnak benned.

Bármi jó megtörténhet veled, ha rábízod magad a „belső sodrásra”, ha bízol annyira önmagad sugallataiban, hogy meg is teszed azt, amit a belső hangod suttog a füledbe. Adj szabad kezet a belső instrukcióidnak.

A nehéz az egészben az, hogy megszoktunk aggyal gondolkodni mindenről és racionálisan akarunk mindent megközelíteni.

De gondolj csak bele? Ami számodra változást jelenthet, ami eltér az eddigi megszokottságtól, az lehet a saját nézőpontjaid szerint racionális? Nem. És tudod miért nem?

Azért mert a régihez képest az új, ami eltér a régitől, az engedélyre vár tőled, mert első ránézésre a változás nem lesz racionális, csak azért nem mert szokatlan a régihez képest. De hát pont erre vágyhatsz Te is.

Változásra és a jó irányba való változásra. Ha csak felületesen a változás értelmét próbálod racionálisan megérteni, akkor csak gondolatokhoz, félelemekhez, statisztikai adatokhoz, meg a nagy átlag „sablonos” gondolatmeneteihez fogsz eljutni és nem fogsz előrébb jutni… nem fogsz a „változásra” engedélyt adni.

Mert az számodra ismeretlen és ami ismeretlen, azt általában félelemmel fogadsz. Akkor tudod tárt karokkal fogadni az ismeretlent, ha szabad kezet adsz a belső megérzéseidnek, a belső hangod alkotó erejének és önmagad egészen új perspektívában láthatod ez által.

Valaki olyat láthatsz meg, aki eddig pl. nem volt magabiztos, ma pedig teret adsz egy olyan önmagadnak is, aki képes bebizonyítani és racionalizálni olyat, aki igen is magabiztosan halad és nem fél változtatni, nem él újakat felfedezni.

A lelki inspiráció a változás forrása! Nem az „ész”, nem „agy munka” hanem lelki és szívügy ez. A szokatlan és előnyös dolgok mögött mindig „lelki” fejlődésről, új tágabb nézőpontokról beszélünk, elhagyva a változatlanság korrodálását és változatlannak tűnő „áll” biztonságát.

Kövesd a belső hangodat akkor is, ha ellent mond a józan észnek és a jól megszokott rutinjaidnak is, nem mérlegelsz és statisztikai adatokat olvasgatsz, hanem cselekszel és indulsz.

Nem a jól kitaposott utat követed, hanem újrataposod az utad, amit a még fel nem fedezetlenben teszel. Így bármi megtörténhet, ha teret adsz valami ismerős, rég elfeledett felemelkedett lelki állapotnak.

Így adsz lehetőséget annak, ami szeretne újjászületni benned. Amikor meghallod az elnyomott belső hangod dallamát, amit a kényelem és a rutin szürke hamuja fedett el előled. Itt az ideje tisztogatni nem így van?