Üdvözlök mindenkit: Szikszay Csaba vagyok. Nagyon érdekekes témát hoztam arról, hogyan tudsz a legjobban profitálni az emberi kapcsolataidból, mert nincsenek ostoba kapcsolatok, csak ostobán felfogott kapcsolatok.
Senki, te és a többiek, én sem élünk elszigetelten. Mindannyian társas lények vagyunk, ha tudunk erről, ha nem. Ha tudatos, ha nem tudatos. Egész létezésünk a többiekkel folytatott kommunikáción, inetrakción alapszik.
Születésünktől kezdve egészen a halálunkig, mint a pók hálója olyan keszekusza, de mégis összefüggő kapcsolatokból merítkezünk. Interakciók hálózatában élünk. Társas elménk szerveződését mindezek a kapcsolatok, kommunikációiból levont következtetéseink formálják, alakítják, módosítják és ezen kommunikációkon keresztül fejlődünk is.
Ha belegondolsz, milyen nagy hatással vannak rád a szüleid, testvéreid, barátaid, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy azok vannak rád a legnagyobb hatással, tehát azok formálnak a legaktíveabban, akiket közel érzel magadhoz. Akiket pedig közel érzünk magunkhoz, azokat sokszor nem csak tiszta szívből szeretjük, hanem ugyanennyire gyűlölhetünk is.
A tudat, a gondolataink és az emberi kapcsolataink összefüggő pókháló szerű kapcsolatok megértése segít nekünk abban, hogyan is élünk olyan sok-sok ellentmondásban. Biztos fordult már veled elő az, hogy „nagyon akartál” valamit és „teljesen másképp sikerült”. Én sokszor nem értem miért megy félre az akaratom, de mindig igyekszem a félrement dolgaimban meglátni az egyenest és a támogató erőt. Tudod miért, mert tudom, hogy minden ami történik velem, az értem van. Viszont van mikor nem tudom elég jól azt, ami értem van, de az élet kisegít és ha meglátom az egyenest, akkor nem csak elméletben és szép szavakban kapom meg a válaszaimat, hanem a valódi kézzelfogható életben is.
A megfogható fizikai világhoz hasonlóan, van egy mentális világunk is. Az ami körülvesz minket, akikkel kapcsolatba kerülünk, akikkel érintkezünk, azokhoz fűződő reakcióink modellezik a mentális világunkat is. Tehát, ahogy viszonyulunk a többiekhez, abból tanuljuk meg saját magunk működését. Így nem az számít, hogy éppen mit láttunk, hanem az, ahogy lefordítjuk a látottakat a saját nyelvünkre, a saját értelmezéseinkre. Ez az értelmezés adja a saját működési modelljeinket.
Fontos azt megérteni, hogy nem a környezettel van soha a baj, pl. ha félre sikerült valami, hanem azzal, ahogyan reagálsz a környezetre. A reakcióidban ott vannak az érzelmek, a gondolatok, amik tudatlanul is modelleket készítenek a fejedben arról, hogyan is működik az élet. És ez a modell alapján olyan az életed, amilyen.
Az agyunk úgy működik, mint egy scannelő gépezet. Mindent papírra vet és ott marad benned, mint egy fénymásolat. De most nagyon figyelj, mert a nyomat ami készül, az nem a valóság, nem a történet amit megélsz, hanem a reakciód.
A saját érzelmeid és a történetről alkotott nézőpontjaid, konklúzióid ami scannelésre kerülnek. Az agyadban minden reakciód megmarad. Olyanná válsz, mint egy nagy könyvtár, amiben minden oldal megvan, viszont az számít, amelyik oldalt éppen olvasod.
Ezeket a könyveket, magyarul tapasztalatokat pedig a többiekhez fűződő viszonyaink írják át újra és újra. Most, hogy engem hallgatsz is íródik ez az óriási könyv és minden egyes mondatom után, újraíródnak a tapasztalataid is, ha hagyod, hogy újraíródjanak.
Ez is egy olyan tapasztalat, ami új gondolkodási modelleket épít fel benned, így szépen formálódsz belülről, mentális szinten elsősorban… utólag viszont az életed történeteit ezek a mentalitások alkotják meg. Ha nincs pénzed, kapcsolatod, vagy épp sokaknak tartozol, akkor azt kell meglátnod, mi az amiket mondogatsz magadban rendszeresen, mert ez az a szöveg, amit a fénymásolód valamikor bescannelt. Itt az ideje annak, hogy újraírj mindent. Tedd azt tudatosan és ne csak úgy sodródj az öntudatlan hiányokban. Az élet tele van minden értékkel, akkor ha az értékes lapokat olvasgatod és nem azokat, ami semmi jót nem képes neked adni.
A kapcsolatainkban látjuk, hogyan kezelik a többiek a kihívásokat, a problémákat, nehézségeket így automatikusan másoljuk is a többiek elméjének modelljeit, a tettek alapján. Ezt nevezném tanulásnak, amit egy életen át csinálunk, mert mindig látunk egy újabb és újabb modelt.
Egyedi valóságot építünk, amit nem neveznék kollektív valóságnak. Saját képet és modelleket alkotunk. Egy olyan valóságot, amelyet a világról építünk, hogy könnyebben eligazodjunk benne és ezt sajátos módon tesszük az alapján, amit „bent a lelkünkben” hordozunk.
Az elménk megalkotja és folyamatosan mindennap alkotja a valóságnak hitt világ modelljeinket. Minél precízebb ez a modell, annál jobban érezzük magunkat biztonságban. Most figyelj, mert mindannyian a túlélésünkért fejlődünk.
Bármi amit tapasztalunk, befolyásolja a gondolkodási modelljeidet így az nagyban meghatározza az életedet is.
Az elménk által megtanult reakciók így akár egy életen át ismétlődnek, ha nem tesszük tudatossá. Ha nem ismered fel, hogyan csinálod mindig, újra és újra ugyanolyanná.
Nem különülünk el teljesen soha a világtól, hiszen a világ egy része vagyunk mi is, viszont az, hogy a saját reakcióid milyenek, az fogja meghatározni az életed minőségét is. A reakciókból majd később proaktív akció lesz. Ez alatt azt értem, hogy fogod látni előre mi fog történni, így meg tudod előzni azokat az eseményeket, amiket esetleg nem találsz a jövőben megfelelőnek. Amikor az ember látja, miből mi lesz, már biztonsággal alakítja is a saját sorsát.
A reakcióid azok a tapasztalatok amik túlélési modelleket építenek fel benned. Mi következik ebből? Az, hogyha felismered azt a szabadságot, hogy bármilyen helyzetben lehetsz nyugodt is, feszült, ideges, kiegyensúlyozott, stabil, de egy hisztis kis tini is, akkor lesz érzelmi választási lehetőséged, hiszen bárhogyan érezheted magad, a környezettől, az emberek viselkedésétől függetlenül.
Ez a világ kérdéseire adott szabad válaszod fogja az életed minőségét is meghatározni és amilyen minőségben élsz, olyan vagy Te is, olyannyira vagy szabad is, amennyire őszinte vagy magaddal. Ahhoz, hogy átírd pl. a negatív tapasztalataid, ahhoz a jelenlegi reakcióidra kell tudnod odafigyelni és megválasztani újra, a régi helyett.
A jelszó: érzelmi szabadság. Ehhez nem kell sok minden. Elég pici figyelmesség önmagadra, egy pici érzelmi tudatosság. Elég ha képben maradsz akkor, amikor épp elveszítenéd a fejed és ha már látod magad, akkor tudsz is magadon változtatni.
A társas kapcsolataink, így segítenek akár a legnagyobb veszekedéssel is megtanítani arra, hogy megálld a helyed az életben, de csak akkor, ha mindenből a fejlődést és tanulást olvasod ki.