Van miért hálásnak lenned!

Tudom, hogy sokak számára bullshit a hála. Nem igazán tudtok mit kezdeni vele és inkább ilyen bicskanyitogatós téma. De, ha most idefigyelsz és tényleg meghallod, megérted miről fogok beszélni, esélyt adsz annak, hogy az életed folytatódjon egy fennköltebb mederben.

A hála nem ott kezdődik, hogy örülj, hogy van mit enned, meg innod és milyen szépek a fák. Ezért is lehetsz hálás, de ez tényleg olyan bullshites lenne. Úgyhogy nem erről lesz szó, hanem arról, amit bízom benne össze tudsz kapcsolni a saját életeddel is és valóban tudsz hasznosítani.

Hála nélkül megáll az élet és minden átalakulás csúfos véget ér. A tejből romlott tej lesz! Egy pici hálával nem a lefolyóba kerül a tej, hanem lesz belőle kefir, túró, sajt. Tehát a hála a fejlődésed szolgálja.

Ha nem gyakorlod hálát, lényegében csak toporogni fogsz hatalmas világmegváltó ötletekkel a fejedben és nem engeded meg azt, hogy létre is jöjjön.

Csak azért, mert úgy értékeled az életed folyamát, hogy az neked nem megfelelő és semmi jót nem ad és így válsz az életed ellenségévé. Pedig az életed érted van, ha látod az értékeket és nem foglalkozol annyit olyannal, ami neked nem esik jól.

Mindenki életébe van hasonló erjedési folyamat, amikor a dolgok látszólag tönkremennek. A hála a tönkretett dolgokból új értékeket készít és elismeri a természetes változást!

Míg az elmaradt hála beragad a kellemetlenségekbe és a romlott, darabos, savanyú tejet, öklendezve próbálja lenyomni a torkodon. Hála nélkül savanyú az élet, hálával pedig az igazi értékek mutatkoznak meg és olyan sikertörténetek kerekednek ki, amik azelőtt, még csak feltételezve sem voltak.

Az értéktelenség és az értéket is meg lehet alkotni, az érték alkotáshoz viszont elismerésre, hálára van szükség. Elismerni kell annak a jelentőségét, hogy bizonyos helyzetek szavatossága, még ha le is jár, új érték jön létre belőle.

Így változnak a körülmények, a pénztárcák mérete, az emberi kapcsolatok és a munkahelyek is. Gondolj csak bele, hányszor hitted azt hogy: elromlott teljesen az életed? Az a régi élet tényleg elromlott, de lett belőle valami egészen más.

Nem haragudhatsz a változásra, nem lehetsz jogosan dühös és nem bánthatsz senkit sem azért, mert valamikor „tej” volt és most, hogy megváltozott a saját életed, jött ebből létre a „túró”. Ami egészen másra való, amiből kihozhatsz valami sokkal magasztosabbat… lehet, hogy mást akartál, de a gondviselés működik, ha hagyod.

Hogy ez a más milyenné lett, azt a hála adta, amit tulajdonítottál a régi által, az újnak. Aminek van eleje annak kell, hogy legyen vége is, ez a világ legtermészetesebb dolga.

Egyszerűen nincs értelme ragaszkodni semmihez, mert a ragaszkodás – még ha kellemes és jó is- egyszer befejeződik…. ezért ne egyél szomorú, mert a fejlődés a hálával párosítva, még szebbé teszi az életedet. Azért fejeződik be a tej „szavatossága” is, hogy aztán újabb nagyszerű dolgok jöhessenek létre belőle.

A dolgok átalakulnak, de azért mert más lesz, nem kell, hogy rosszabb legyen. Hálával tartozunk minden változásnak, mert változással alakulsz, fejlődsz igazán.

Hálával azt erősíted, hogy tovább jutottál, hogy sikerült és elégedett vagy azzal a folyamattal, amiben épp vagy, vagy épp, hová eljutottál.

A hála nem telhetetlen, mert megengedi azt is, hogy élvezd a munkád gyümölcsét! És be kell, hogy valld, volt amikor kevesebbel is beérted, még akkor is, ha most sincs sokad. A hála nem a mennyiségre mutat rá, hanem a minőségre.

Sokan nem értik a hála lényegét. Azt hiszik – mert nem tetszik az amiben benne vannak ,hogy ellenük munkálkodik minden és „miért is lennének hálásak”?

Beleragadnak a rombolásba és nem azt látják, hogy a rombolás hová vezet… illetve azt látják, ami tönkre tesz mindent. Az adott életszakaszuk befejezését tragédiának élik meg és elfelejtik megünnepelni a rombolás nyújtotta „helyét”. Márpedig ez hely megelőlegezi azt is, ahová még szebbet, nagyobbat és kényelmeset építhetsz fel.

A befejezést, a rombolást, a tej szavatosságát, ha hála veszi körbe, akkor ünneppé válik a befejezés és elismerést kap a „régi” az ami most ért véget és kíváncsisággal tekintesz vele arra az „újra” ami még rád ár. Kíváncsiság nélkül, tönkreteszed saját lehetőségeidet!

A hála és az elfogadás jegyben járnak. Nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mert elfogadni azt jelenti: tudomást veszel a jelenlegi helyzetedről. Nem beletörődsz, mert a beletörődés valaminek az ebszolút végét jelenti.

Az elfogadás, ha hálával párosul, akkor az azt erősíti, hogy megtettél pár lépést, örülsz is a lépéseidnek és „van még hová” tartanod…. az élet érted van akkor, ha hálás agy a jelenlegi életed adta előnyöknek, mert tudod, mindezen keresztül kel menned ahhoz, hogy egy nagyszerű „helyre” kerülj.

Csodálatossá teszi azt a sok sok értéket, ami nap mit nap körbevesz. Értékek nélkül pedig hiába tettél valamit tönkre, az örökké értéktelen marad, nem adj meg a hely adta „előnyöket”. Hálával erősíted azokat a saját képességeidet is, amikkel eljuthatsz pont oda, ahová szeretnél és felépítheted azt amit épp szeretnél.

A hála mentén a sikertelenségből siker lesz, mert a hála megerősít minden megtett lépést és nem kérdőjelezi meg azt a „magabiztosságot”, amit a megtett lépések száma ad neked.

A hálátlanság csak elégedetlenkedik, azzal foglalkozik: „mennyi van még..” és kíméletlenül eltöröl téged is… rabszolgája leszel és nem fogod győzni pocsékolni, kiönteni a sok sok kefirnek valót. Így éhezik az az ember, aki nem hajlandó még picit sem foglalkozni az értékekkel.

Sokszor válik természetessé az, amiben élünk és ha már épp elég ideje élsz ilyen körülmények között, annyira hétköznapivá válik, hogy elfelejted értékelni.

Az érték nem csak az újdonságokban kereshető. Természetes az, hogy lelkesedsz minden új dolog után, -soha ne hagyd abba – de az, amiben nap mint nap benne vagy, akkor válik értékessé, ha hálával vagy irántuk, azaz elkezded értékelni a saját életedben, saját magad.

Nem arra gondolok most, hogy örülj annak, hogy „veszel levegőt” és „ma sem haltál éhen” hanem arra, hogy mind ez jár neked… de ha nem kap értéket a szemedben, ezek is eltűnnek az életedből.

Nem ijesztgetlek, de vagyunk annyira önzőek, hogy csak az értékeket tartjuk meg… illetve minden olyantól igyekszünk megválni, – mert nem mindig sikerül – ami nem értékes számunkra.

A hála felerősíti az értékeket és ott ahol van „valami” az tovább kamatozik, mint bármilyen befektetés. A hálával az értékeknek adsz hangot, mert nagy értékeket „valamiből” lehet a legegyszerűbben teremteni.

Ilyen értékeid vannak neked is, merd elővenni és használd a saját képességeidet, mert nagyobb ereje van, mint bármilyen „szomorú, panaszkodós” sorsnak!

Az igazán „kedvező” élet az értékekkel kezdődik, de ott ahol érték van, kell, hogy legyen hála is. A hála erőssé tesz és olyan értékekhez, képességekhez juttat hozzá, amikkel teljesebbé teheted az életed!

A hála nem kérdőjelezi meg az eredményességed, hanem elismeri veled együtt az eddigi és jövőbeli eredményeidet is! Úgyhogy van miért hálásnak lennünk!