Sokszor felmerül az a kérdés, hogy mit kezdjünk azokkal, akik ki akarnak használni, manipulálni vagy irányítani akarnak? Mit kezdjünk a nehéz emberekkel? Foglalkozzunk velük egyáltalán, vagy támadjuk, meneküljünk előlük, álljunk bosszút vagy kerüljük el őket…. szóval sok válasz lehetséges, de ezek egyike sem állja meg a változásban a helyüket. Valami egészen más választ fogok neked adni.

Tudom, hogy könyökből rá fogsz valamit vágni és az adrenalinnal, meg haraggal felbőszült Éned adja a választ, ha számodra nagyon is valósak a kérdések. A bántás vagy a bosszú nem megoldás!

Most keressünk egy igazi szeretetteljes válasz a kérdésekre. Rengeteg kérdés merült már fel ebben a témában, ezért igyekszem most neked is erre választ adni.

Az ilyen emberek azért csinálják veled a manipulációt, irányítást, nagyon leegyszerűsítve azért akarnak kihasználni, mert ők erőtlenek. Szomjasak és Te inni adsz nekik!

Tőled próbálnak energiához, erőhöz jutni. Igaz, hogy csak egy tudattalan ember folyamodik ilyen eszközökhöz, de az is igaz, hogy csak azt lehet kihasználni, aki ugyanúgy tudattalan. Amikor háborúzol ezek az emberek tudattalan viselkedésével, akkor magadat is tudattalanná teszed.

Így kérlek ne megítéld a tudatlanságot, ne vissza háborúzz azzal, hogy visszabántod az ítéleteddel, hanem próbáld józanul meglátni most velem, hogy mi is történik.

Most nagyon figyelj, mert elmondom mit kell tenned. Meg kell adnod magad. Talán ez még soha nem jutott az eszedbe, mert azt hitted a megadás azt jelenti, hogy lemondasz magadról! Tudom, hogy a nagy harcosok most velem is harcolni kezdenének, de nagyon figyelj, mert lehet, hogy nem érted a megadás jelentését.

A megadás nem azt jelenti, hogy megengeded, hogy tudattalan emberek kihasználjanak és átgázoljanak rajtad. Közel sem, itt egészen másról van szó!

Teljesen lehetséges határozottan és egyértelműen visszautasítani egy manipuláló embert, abban az esetben, ha nem akarsz adni és inkább megtartod a saját energiáidat.

Amikor nemet mondasz olyanra, amibe nem szívesen mennél bele, azt ne reakciószerűen, hanem saját belátásod szerint tedd meg, a pillanatnyilag helyes és helytelen lépés felismeréséből tedd.

Nem kell ellenállnod, hanem ismerd fel, miben vagy most és ne azt vizsgáld, hogy hogyan mehetsz tönkre vagy hogyan fognak kihasználni, hanem azt tedd az értelem kosarába, amit tanulhatsz… ha nem tanulsz mindig lesz egy következő valaki aki jelenlétében majd megint drámázhatsz és újra élheted az áldozat szerepedet.

Amit le kell tenned most a megadással az az áldozat szereped és nem az, hogy szembe mész az élettel. Tudod az életben mindenki a saját életét csinálja és soha nem véletlen az, akivel összehoz a sors.

Ha megtagadod a jelenlegi életed, mit várhatsz a jövőbelitől?

Mindig menni akarsz majd el onnan, ahol vagy és soha nem fogod otthon érezni magad a bőrödben. Az elégedetlenség útja, soha nem a megfelelő út, mert az elégedetlen ember mindig összehozza magának azokat a körülményeket, ahol elégedetlen tud lenni.

Megadni magadat annyit jelent, hogy elfogadod azt ami van, értékeled azt amid van és nem azzal foglalkozol folyamatosan, hogy mennyi mindenre lenne még szükséged és mennyi mindened nincs még meg.

De ami nagyon fontos, hogy az elégedettségre, a megadás állapotára épített élet célok szinte mindig megvalósulnak, mert a céljaid is az életre épülnek és nem ellenük valósulnak meg.

A „nem” válaszod a manipulálásra ne reakció legyen, hanem olyan válasz ami a minőségre hívja fel a figyelmet és nem a szenvedésedre.

Amikor a szenvedéseidről vagy a másik szenvedtetéseiről is van szó, az olyan mint egy vírus az életedben. Ez a vírus pedig elfejti a minőséget, de folyamatosan fel fogja hívni a figyelmedet a hiányosságokra, a negatívitásra és a fájdalmakra. Majd erőteljesen elkapod ezeket a pillanatokat tapasztalat formájában is.

Lényegében úgy lépünk egyik tapasztalatból a másikba, hogy előtte azt még ha nem is tudatosan, de kitaláljuk a lelki állapotunkkal.

Amilyen a lelked, olyan az életed és nem kell, hogy a lelked agyon legyen terhelve, nem attól leszel erős meg kitartó, meg magabiztos.

Akkor vagy igazán jó teherbíró, ha a lelked szárnyal, szabad és egészen biztos, hogy nem áldozat. Akkor elbírod azokat a helyzeteket is, amik megkívánták korábban, hogy elszenvedj valamit, bármit is.

Lényegében azért használ más, azért engeded öntudatlanul, hogy kihasználjanak, mert a választott szereped „áldozati”, mert elkezdtél ragaszkodni a szenvedős élethez.

Persze látod és tudod, hogy mi történik veled, mit csinálnak veled, de nem tudatosítottad magadban azt, hogy ebbe bizony, Te is társ vagy. Azzal, hogy ellenállsz és elégedetlen vagy, résztvevője leszel a kihasználtságnak is.

Megtanultad valamikor a szerepedet, készültél a szöveggel és eljátszottad előre a helyzeteidet is, majd felmentél az élet színpadára és maximális beleéléssel, azonosulással elő is adtad a tanultakat.

Ma pedig azért, mert tökéletesen azonosultál a korábban tanultakkal, elfelejted azt a képességedet, a kreativitásodat, hogy millióféleképpen játszhatod az élet szerepeidet. Azért, mert sokszor megtörtént veled valami, az nem azt jelenti, hogy olyan is vagy, bármilyen lehetsz.

Ha nagyon jól megy a tagadás, mert tényleg megtörténik veled és kihasználnak, nem tudod magad megadni csak „feladni” a másiknak, akkor azonnal tenned kell valamit. Persze csak akkor, ha ezt be szeretnéd fejezni. Ki kell nyitnod a szádat.

Adj szót annak, amit érzel, amit látsz, amilyen helyzetben vagy. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mert tartasz a másiktól és a másik szájától vagy tetteitől. De muszáj kilépned ebből, abba kell hagynod a kihasználtságot.

Fel kell vállalnod önmagad, felelősséget kell vállalnod a saját életed alakulásáért. Ne legyél olyan mint egy szemetes. Mert bizony ha a másikat teszed felelőssé, mert ő ki tud téged használni, akkor magadat szennyezed boldogtalansággal.

Nem a másik felelős érted, te magad vagy felelős azért a szerepért, amit ma is játszol a másikkal. Azzal, hogy kinyitod a szádat és azt szeretettel teszed, nem „ordítva meg sírva”, akkor ez a szeretettel megtett lépés, valami ujjat fog neked mutatni, valami újnak kell történni, mert a rendszeretek megváltozott.

Most sem az erőszakról van szó. Nem arról, hogyan védd meg magad lelkileg úgy, hogy leigázod a másikat. Akkor olyan mintha szerepet cserélnétek. Nem kell legyőzni senkit, magadat sem. Ha harcolsz, ölni fogsz vagy téged ölnek meg.

Semmilyen védelemről de harcról sincs szó.

A konfrontálás úgy gondolom, minden emberi kapcsolat alapja. Mindenki konfrontálódik a másikkal, vagy hangosan vagy csendesen, de mindenkivel megtörténik. Figyeld meg, amikor vitába keveredsz a partnereddel vagy bárki mással akinek számít a véleménye… mi történik veled? Mennyire védekezel a másik véleménye ellen?

Amikor a falaidat ostromolják, figyeld meg mekkora az adrenalin benned. Vagy amikor védekezel, azt milyen hevesen, milyen agresszívan teszed.

Az agressziód milyen erejű, amikor visszatámadsz? Persze jogosan megítélve. Figyeld meg azt is, mennyire ragaszkodsz a saját igazadhoz, a saját álláspontodhoz? Az ilyen „összeakaszkodás” mögött, milyen igényeid vannak?

Sokszor teljesen automatizáltan teszed ezt, szinte mindig a jól megszokott, ösztönösen tudatlanul ugrasz vissza a másikra. Tudatosítanod kell ezt a folyamatot, érezni kell őszintén az erődet benne, hogy egy napon azt vedd észre, képes vagy elengedni ezeket az ösztönös reakcióidat.

Add meg magad. De ne csak szavakkal, tehát nem azt kérem tőled, hogy hagyd rá a másikra. „oké, igazad van”. Ne a különbséget lásd.

Azaz „óh ez a pici gyerek, majd ha felnőtt hozzám megérti”, nem Egósan, gúnyosan a másik fölé emelned magad és kikiáltani alsóbbrendűbbé, mert amit csinál az okot ad a felsőbbrendűséghez.

Ha lelkileg érettebbnek vallod magad, akkor az számomra azt jelenti, hogy érted mit csinál, érted magadat is és össze tudod egyeztetni veletek a megoldást is…

ja és nem utolsó sorban, látod mit kell tenned ahhoz, hogy újra működni tudjon a szeretet köztetek, de az is lehet itt a vége és búcsúznotok kell… de a búcsút mindig egy lelkileg stabil éned mondja ki és ne a kiborulás. Tévedsz, ha úgy hiszed bármi is a másikon múlik!

Az öntudatlan viselkedésnek az lenne a jelentése, hogy ugyanazt az ellenállást csinálod, mint amit egy másik nézőpontból csináltál korábban. Csak egy felsőbbrendű valakit csinálnál magadból, ami úgy hiszem, ugyanaz a butaság, mint ami előtte történt.

Arról van szó, hogy engedd el a hatalmat. Nem kell küzdened a hatalomért. Nem kell megítélni, kritizálni a másikat, de még kategorizálni sem, mert akkor ugyanott vagy csak a póráz másik végén.

Nem elég, hogy a másik meg szeretne változtatni és vezetni szeretne, Te is ugyanazt akarod majd tőle a kategorizálással. Így a kapcsolatod csak egy eszközzé teszed, ami hozzásegít valaminek az eléréséhez.

Nyereségben fogsz gondolkodni és az lesz az elsődleges, hogy mit kaphatsz a kapcsolatból és mit vehetsz el a másiktól. Ez pedig folyamatosan bizalmatlanságban fog tartani és nem fog jól esni, bármi is történik. A lényege fog eltűnni a kapcsolódásotoknak, mégpedig a szeretet.

A lemondással, a megadással, könnyedséget fogsz érezni. Nagyon kitisztultnak, őszintén fogod látni mi történik. Egyfajta béke érzet fogja átjárni a tested minden rejtett zugát.

Ha nem a harc, hanem a béke követe vagy, akkor valami történni fog a másikkal is. Azzal, hogy már nem állsz ellen, azzal, hogy békés vagy és elfogadó, már nem adsz energiát a másik irányításához és manipulálásához, így valami más fog történni.

A másiknak már nincs mitől tartania, nem érzi a csatát, így a nagy falakra sincs már szüksége. Leomlik az, amivel csatáztatok egymással és ezt követően, már hallani is fogjátok egymást. Megkezdődik az a kommunikáció köztetek, aminek valódi fülei vannak és meghalljátok egymást, odafigyelten és szeretetben.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!