Mindannyian keretek között élünk, mert elképzeléseink vannak arról, hogyan működik az életünk. És vannak akiknek határozott véleménye is van arról, hogyan kell csinálni az életet.

Sokan vágynak a határozottságra és van amikor nagyon megvan, hogyan is kell csinálni, de pont akkor ártanak önmaguknak a legtöbbet, vagyis olyan merev keretek közé teszik „határozottan” magukat, ami nagyon sok sok helyzetet korlátok közé szorítanak.

Tehát az élet működéséről alkotunk „belső” szabályokat, amiket többnyire a tapasztalataink alapján állítunk össze. Vajon ezek az önmagunk működéséről alkotott szabályszerűségek változhatnak? Azaz az ember képes megváltozni? Lehet más, mint tegnap? Az alap természetünk mennyire sziklaszilárd?

Én úgy hiszem, egyébként a saját életemből is azt látom, hogy az elképzeléseim önmagamról, az önképem is formálódik. Néha nagyon szélsőségesen, pont az ellenkezője vagyok a tegnapi énemnek és ezt úgy élem meg, hogy felborul az önképem és olyan mintha szétesne minden.

Ösztönösen igyekszem visszatérni a régi önmagamhoz és általában ilyenkor érzem azt, hogy valami nincs rendben az életemmel.

Nagyon furcsa ezt így kívülről látni, mert azt sugallja nekem, hogy amikor instabilnak élek meg egy egy napot, akkor valójában lehetőséget kapok arra, hogy egy jobb életet élhessek… de mégis kiborulok ettől a „jobb lehetőségtől” és úgy élem meg, mintha a „rossz” irányba haladnék.

A valóság az, hogy ilyenkor az ismereteinket „erőltetjük” és nem vagyunk hajlandóak változni, új ismereteket felszedni, még előnyünkre sem. Így nem vesszük észre, hogy amikor szétesünk, amikor az énképünk darabokra hull, akkor arra adunk egy újabb esélyt, hogy jobb emberek, eredményesebbek, hatékonyabbak legyünk.

Amikor bármi az életedben szétesik, tragédiának élsz meg bármit is, akkor arra kapsz esélyt, hogy túllépj az önmagadról alkotott elképzeléseken és a régi „élet szabályaidon” fejlessz. Szerintem sokunk éljük meg hasonlóan.

De mi van azzal, amikor a körülmények megváltoznak, minden más lesz. Akkor bizony a régi szabályok elavulnak és nem lesznek hatékonyak, illetve a régi önmagad veszíti el hatékonyságát.

Brutálisan nehéz azt belátni, hogy a régi tapasztalatok ma már semmisek, változott a világ és ha mi „belül” nem változtatunk, nem alkotunk új és felvilágosult „élet” szabályokat, akkor bizony hanyatlani fog az életünk.

Szinte tudatlanul találtam ki azokat a szabályokat, amik elvezettek a mostani életemhez. Nem csillogni szeretnék a szemedben, hanem arra rámutatni, hogy Te is oda kerültél valahogyan, ahol most vagy és az emlékképeidben meg tudod találni az egész folyamatot.

Ha ezt a folyamatot az élet ajándékának tekinted, akkor esélyt adsz arra, hogy megfejtsd a saját működésed, akkor tudsz javítani az „elkövetett hibákon is”

Vagy a szabályok betartásával, vagy azon szabályok alapján, amik felrúgják azokat. Te is úgy vagy képes változtatni, ha odafigyelsz magadra és úgy használod magad, ahogyan még soha. Biztos vagyok benne, hogy ma egészen más az életed, mint 10 évvel ezelőtt, de nem csak a körülmények, hanem te is másképp szerepelsz az életedben.

Ha nem is vagy hajlandó ezt belátni, mert ugyanazt éled mint régen, akkor bizony a fejlődést és a fejlesztés hagytad ki pont.

Olyan képességeid igénybevételével, amik egészen biztos, hogy máshová vezetnek, még ha nem is tudtál ezekről korábban, most felfedezheted és újraírhatod a rólad alkotott képességeid önéletrajzát.

A régi önéletrajzod csak egy tanmese, aminek tanulságait felhasználhatod a jelenlegi életedben, de ne építs rá. Csak gondolj vissza, tanulj belőle „előnyöket”, majd tépd össze, mert nincs rá szükséged.
Ma eltérhetsz tőle, nem kell követni a régit, nem kell azonosítani magad vele, mert csak a régi önmagadat adhatja vissza, ami a mai nap teljesen elavult.

A tapasztalat megnyugtató, mert tudsz róla, de az csak a múlt, a jövő pedig sok mindent tartogat számodra…. ezt kezelheted támogatásként vagy tarthatsz is tőle, de mindenképp a nézeteid fogják meghatározni az előnyt vagy a hátrányt is.

Az információ, amit az önéletrajzod mutat rólad, olyan adatokat tartalmaz, ami ugyancsak megnyugtat, mert visszaigazolja tehetséged.

A szabályok megváltozásával viszont felborul a rend és megkérdőjeleződnek képességeid is. Ne ijedj meg attól, ha most semmi nincs rendben veled. Ez egy adomány, ha úgy kezeled. A rend felborulásával felgyorsulhat minden, hamarabb célba juthatsz.

Akár a hétköznapi autóúton is hatalmas változásokat lehet létrehozni, ha változtatsz egy egyszerű sebesség korlátozáson.

Te olyan autó voltál eddig, aki azt hitte, csak 60km/h-val tud haladni, mert a szabályokat követted és sok sok évig ugyanúgy csináltad. Az ismétlődést hittel és nem a tehetségedet bontakoztattad ki. Arról voltál meggyőződve, hogy 60 km–t, egy óra alatt vagy képes megtenni, csak azért, mert így szoktad meg.

Ez nem a képességeidről szólt, mert a képességeid többre is képesek, akár kétszer ennyivel is tudsz biztonságosan haladni. De persze, minden ami a korábbi szokásaidat megváltoztatja, azt hiszed, hogy kockázattal jár és ezt a kockázatot kevesen vállalják.

Te vállalod a jobb életet? Ha igen, akkor azzal, hogy most minden megváltozott, talán első ránézésre „nehezebben és tragikusabban”, ott belül a lelkedben tudhatod és bízhatsz is abban, hogy az ami történik veled azért történik, hogy a jövőd szebb lehessen, mint a múltad.

A szabályok korlátozhatják is a látásmódod és elhitethetik veled, hogy mire vagy képes „maximum”. A képességeidet úgy tudod felmérni, ha rátaposol a gázpedálra ott, ahol azt nem csináltad és felméred azt mire is vagy képes.

A gyakorlat az, ami nem csak hitet enged, hanem bizonyosságot is, hogy többre vagy képes, mint ami engedett, amit kiszabtál biztonságos határnak.

Eddig biztonságosnak vélted a 60–at, de már „túl” sokszor megtetted az utat. Rutinod van élet vezetésből és fejleszthetted magad úgy, hogy biztonsággal haladj akár 100–zal is.
Tudom, hogy képes vagy engedni a szabályaidból, tudom, hogy nem lesz semmi bajod, ha megengeded magadnak azt, hogy nagyobb lendülettel élj és engedj a korlátolt szabályokból.

Arra gondolok, amikor kiszabod magadnak, hogy pl. mennyi lehet a fizetésed, milyen kapcsolataid lehetnek, milyen sors vár rád…. legyél a jövőddel sokkal nagyvonalúbb. Engedd meg magadnak, hogy ne a múltat ismételd!

A külső szabályok korlátokat jelenthetnek, ha nem látod bennük a támogatást. A példa is úgy tűnt, korlátokkal telire lett felfestve, de valójában a korlátaid kitágítását szolgálja.

A külső szabályok alakították ki a civilizált világot és alakítják továbbra is. A belső szabályaid pedig belehelyeznek ebbe a rendszerbe. Az amilyen most veled az életed, olyan vagy saját magaddal is.

Önmagad tükörképe az, amiben most benne vagy és ezt fel kell vállalni, mert másképp nem lehet rajta „tudatosan” változtatni. A saját véleményedet teszed tapasztalattá, a felelősség pedig olyan szerszám, ami képes bármit jobbá „szerelni”.

A tények is pont azért olyanok, mert most olyannak „fogod fel” azokat, ezt vagy megöleled és szeretettel, felelősséggel kezeled vagy eltolod magadtól és nem fogsz tudni vele mit kezdeni, mert kihagyod magad a saját „tényeidből” életedből.

A belső szabályaid engednek, vagy épp nem engednek rálátást a képességeidre és támogatják vagy megállítják a fejlesztést. Ott belül nyomhatod a pedált, mert a biztonságérzetet és a biztonságot is Te hozod létre.

Az, hogy megremeg alattad a föld, nem azt jelenti, hogy neked veszélyben kell érezned magad! A saját reakciód, a saját felfogásod! De senki nem írta elő, mit kell érezned, mit kell gondolnod… Te csinálod az életeddel, ami történik benne!

Minden résztvevő ebben a világban hozzád alkalmazkodik, téged szolgál, így ha nagyobb sebességre kapcsolsz, mindenki arrébb áll az utadból, az út pedig nem engedi, hogy felborulj.

Az a szabály, ami úgy szól, hogy „csak így lehet csinálni, nincs más módja”, megöli a fejlődésed és tönkreteszi a pozitív változást. Vannak olyan emberek, akik szent meggyőződéssel kategorizálják más emberek világát, persze a sajátjuk alapján. Igaz hasonlóak vagyunk, de pont annyira, mint amennyire különbözünk.

A különbség szembetűnő, mert mindannyian egyéniek vagyunk és különlegesek, ezért a szabályaink és kategorikus hozzáállásunk a jóról és rosszról is épp ennyire változatos.

Persze vannak legjobb utak, de nem csak egy út vezet Rómába sem, hanem az összes. Amit most élsz, az pont oda vezet, ahová elindultál rajta…. nem feltétlenül ahová szeretnél eljutni, hanem oda, ami a számodra legideálisabb! Ami most történik veled, a legideálisabb akkor is, ha nehezebben éled meg.

Az élet egyetlen állandó pontja Te vagy és a magadról alkotott elképzeléseidet viszed minden körülménybe, így azok a tieid lesznek, minden résztvevőjével és minden helyzetével együtt. Élned kell ezzel a kézzel fogható hatalmaddal, mert olyan sok szépet és jót alkothatsz még.

Saját magad képére formálsz minden tapasztalatot, így a tapasztalataid, amit megélsz „mindegy hogy milyen körülmények között”, adják azt az életminőséged fejlődését is. Az, hogy Te milyen vagy belülről, az a látványban is megmutatkozik.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!