Társfüggő vagy? 7 lépés, hogy visszatalálj önmagadhoz!
Hogyan szabadulhatsz ki mások hatása alól, és térhetsz vissza végre önmagadhoz?
Társfüggő vagyok? – Talán ez a kérdés motoszkált benned már egy ideje. Talán csak azt vetted észre, hogy mindig mások igényei fontosabbak, mint a tieid. Hogy állandóan alkalmazkodsz, magyarázol, figyelsz, gondoskodsz – és közben valahogy eltűnsz. Önmagad mögé szorulsz. Csendben. Szinte észrevétlenül.
A társfüggőség ugyanakkor nem mindig látványos. Néha csak annyi, hogy nehezedre esik nemet mondani. Hogy azt várod, más jóváhagyja, amit érzel. Hogy bűntudatod van, ha magaddal törődsz. Vagy hogy újra és újra olyan emberekhez vonzódsz, akik mellett elveszíted az egyensúlyodat – de mégis kapaszkodsz beléjük.
Ha küzdesz a társfüggőséggel, vagy egy olyan családban nőttél fel, ahol ez jelen volt, nehéz lehet kilépni ebből a viselkedési mintából, annyira megszokott lehet. Éppen ezért ma arról fogunk beszélni, hogyan tudod hátra hagyni a társfüggőséget… hét lépésést fogunk átbeszélni, ami sokat fog segíteni. Először is definiáljuk…
Mi is az a társfüggőség valójában?
A társfüggőség egy egyensúlytalan kapcsolatot jelent. Az egyik ember viselkedése támogatja a másik önromboló viselkedését. Általában ezt a függőségek kapcsán szokták emlegetni, de előfordulhat olyan kapcsolatokban is, ahol az egyik fél érzelmileg éretlen, felelőtlen, vagy mentális betegséggel küzd, amiről nem gondoskodik.
A társfüggőség olyan, mintha az egyik ember valamilyen szer vagy dolog rabja lenne, a másik pedig annak, hogy őt ápolja – és ez elég jól leírja a lényeget.
A célból fogunk indulni és lépésről lépésre haladunk a kiindulóponthoz visszafelé. Így talán könnyebb megérteni és visszafejteni, hogy hogyan lehet a társfüggőséget felfedezni és megoldani, kilépni belőle.
A hetedik lépés: a távolság megtartása.
Meg kell tanulnod kibogozni magad másokból. Túl sok időt töltesz egyetlen emberrel? Nehezen hozol döntéseket anélkül, hogy előtte meg ne kérdeznél valakit, mit gondol róla? Úgy érzed, mintha lábújjhegyen járnál azok körül, akik a legközelebb állnak hozzád? Mindent tökéletesen próbálsz csinálni, csak hogy ne idegesítsd vagy bántsd meg őket?
Ahhoz, hogy valódi változást érj el, egészséges távolságot kell tartanod azokkal szemben, akikkel kapcsolatban vagy.
Mert amikor társfüggőséggel küzdesz, az sajnos nemcsak egyetlen kapcsolatban jelenik meg, hanem átszövi az összeset. Ezért fontos, hogy egy kis időre hátralépj, ránézz a helyzetedre, és elkezdj változtatni.
A hatodik lépés: Mond el a változásokat!
A párunkkal vagy barátunkkal is érdemes beszélni arról, milyen változásokat próbálunk bevezetni. Ha meg akarjuk változtatni azt, ahogyan másokkal kapcsolatban vagyunk, fontos, hogy előre szóljunk nekik.
Tudom, hogy nehéz ilyen beszélgetéseket kezdeményezni, de néha elég annyit mondani, hogy „Tudod, meséltem már, hogy próbálok dolgozni magamon… és közben rájöttem, hogy nem vagyok túl jó a határok meghúzásában.
Ezen szeretnék javítani, és igyekszem majd mindent elmagyarázni, amennyire csak tudok, miközben haladok előre.” Azt is elmondhatod neki, hogy nyugodtan kérdezhet, vagy elmondhatja, ha valami nem világos vagy zavaró neki, miközben ezen dolgozol.
Ez az egész szituáció egyben remek gyakorlás is számodra, és segít abban, hogy ne bánts meg véletlenül egy számodra fontos embert, miközben változtatni próbálsz.
Az ötödik lépés: Megérted a határhúzás jelentőségét, és megtanulod őket meghúzni.
A határok azért fontosak, mert segítenek másoknak megérteni, hogyan bánjanak veled – és neked is, hogyan bánj velük. Ezek biztosítják, hogy egy kapcsolat egészséges és tiszteletteljes legyen.
Társfüggőség esetén gyakran nincs valódi önállóságunk, ezért azt hihetjük, hogy ha valamire nemet mondunk, vagy nem tudunk mindent megtenni, amit kérnek tőlünk, akkor önzők vagyunk. Vagy úgy gondoljuk, hogy a határok kizárólag „mindent vagy semmit” módon működnek – vagy minden róluk szól, vagy minden rólunk.
De az egészséges határok nem ilyen szélsőségesek. Azért vannak, hogy tudj gondoskodni saját magadról – és ha ezt megteszed, akkor ott tudsz lenni azok mellett, akiket szeretsz, amikor tényleg szükségük van rád.
Ezeknek a határoknak a kialakítása minden kapcsolatodban kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy kilépj a társfüggőségből.
A negyedik lépés: Ki kell derítened, milyen viselkedés mintáid vannak!
Ahogy az élet minden területén, a társfüggőség is mindannyiunknál máshogy jelenik meg. Van, akinél a barátságokban bukkan fel… olyan kapcsolatokban, ahol mindig csak adsz, de sosem kapsz vissza semmit. Másnál kizárólag a párkapcsolatokban jelentkezik… olyan emberekhez vonzódsz, akiknek szükségük van rád, és akik mellett úgy érzed, hogy van értelme az életednek, de nélkülük nincs.
Bármiről is legyen szó, fontos, hogy felismerd a saját mintázatodat, mert ez segít abban, hogy jobban átlásd, hol és hogyan hat rád a társfüggőség.
Figyeld meg, milyen helyzetekben helyezed előtérbe másokat saját magaddal szemben, vagy mikor csimpaszkodsz rá másokra ahelyett, hogy magadra figyelnél. Egyszerűen csak nézd meg, mit veszel észre. És ne feledd: kíváncsinak kell lenned, nem ítélkezőnek, miközben dolgozol ezen.
A harmadik lépés: ismerd meg önmagad.
Ez időbe telik. Ha hosszú ideje – vagy akár egész életedben – társfüggő voltál, könnyen lehet, hogy fogalmad sincs, mit szeretsz és mit nem.
Döntéseket hozni ezekben a dolgokban szinte lehetetlennek tűnhet, hiszen soha nem volt rá alkalmad – vagy inkább nem adtál magadnak rá lehetőséget, mert mindig valaki másra figyeltél és az ő “szeretem” dolgaikat támogattál.
Szóval próbálj ki dolgokat. Hallgass új zenéket. Nézz meg olyan filmeket, amiket még sosem láttál, vagy amikről azt hitted, nem tetszenének – például, hogy „nem szeretem a trillereket” vagy „utálom a szerelmes filemeket” Nézd meg őket, derítsd ki! Kóstolj meg új ételeket, próbálj ki új tevékenységeket, bármit, ami csak eszedbe jut.
Adj magadnak esélyt, hogy kipróbáld. Hátha tetszik. Ha nem, az sem baj – lépj tovább, és próbálj ki valami mást. A lényeg, hogy adj magadnak időt arra, hogy új dolgokat fedezz fel. Teljesen rendben van, ha valami nem megy jól, vagy ha még nem tudod, mit szeretsz és mit nem. Meg kell tanulnod dönteni – egyedül. És mivel ez sokszor teljesen idegen érzés, legyél türelmes és gyengéd magadhoz.
A társfüggőség egyik mellékhatása lehet az is, hogy úgy érzed, mindent tökéletesen kell csinálnod. Szóval fontos, hogy megengedd magadnak, hogy hibázz – mert a tanulás és a fejlődés pont a hibákon keresztül csúszik be az életedbe.
A második lépés: ellenőrizd a tényeket.
A társfüggőség egyik kellemetlen velejárója, hogy másoktól várjuk a megerősítést – hogy kik vagyunk, jól csinálunk-e valamit, helyes-e amit érzünk vagy gondolunk. Emiatt gyakran állandóan kritizáljuk önmagunkat, és azt feltételezzük, hogy mások is ezt teszik – hogy nem szeretnek minket, hogy biztos rosszul csinálunk valamit.
Éppen ezért fontos, hogy elkezdjük megvizsgálni, mennyi valóságalapja van ezeknek a gondolatoknak.
Ahelyett, hogy hagynád, hogy ezek a gondolatok szabadon keringjenek a fejedben, mintha igazságok lennének, és újra meg újra átpörgetnéd őket, jusson eszedbe: a gondolat csak egy gondolat. Az, hogy valamit többször is gondolsz, még nem teszi igazsággá.
Figyeld meg, mit mondasz magadnak saját magadról “kritikaként” – és nézd meg, tényleg van-e bármilyen tény, ami ezt alátámasztja. Igen tudom, hogy ez fárasztónak tűnhet, de kezdd az öt leggyakoribb kritikus gondolatoddal.
És nézd meg: van-e bármilyen konkrét, bizonyítható tény, ami valóban igazolja őket? Fontos: tényt keress, ne újabb gondolatot. Mert nagy eséllyel semmilyen tény nem támasztja alá ezeket a belső kritikákat és lehetséges, hogy csak feltételezések lesznek, amiket összeollóztál következményként a múltadból vagy többnyire a gondolataidból.
Aztán gondold végig: vajon mi az, amit a valós tények ténylegesen mutatnak rólad? Lehet, hogy meg fogsz lepődni. Sőt! Ha jól csinálod, meg kell lepődnöd.
Az első lépés: az önellátás újradefiniálása.
A társfüggőségből való gyógyulás egyik kulcsfontosságú része az önmagadról való gondoskodás hétköznapivá tétele lesz.
Tudom, hogy ezt a „önmagadról való gondoskodás” kifejezést már rengetegszer hallhattad, és sokszor egyből nyaralásra, drága ruhákra és kencékre gondolunk. De én most nem erről beszélek.
Arról van szó, hogy prioritássá kell tenned az alapvető szükségleteidet. Fontos, hogy a sajátjaidat…
Mert ha társfüggő vagy, akkor másokat teszel az első helyre, igaz? Emlékszel, mit mondtam az elején: ők valamilyen dolog vagy szer rabjai, mi pedig annak vagyunk a rabjai, hogy rendben tartsuk az ő életüket. Mi rájuk vagyunk „függők”, vagyis egyáltalán nem fordítunk energiát vagy figyelmet saját magunkra. És most pontosan ezen kell változtatni és mindennapossá tenni.
Ez eleinte nagyon kényelmetlen lesz. Úgy fogod érezni, hogy önző vagy, mert nem másokat teszel első helyre, mint korábban.
Korábban talán azt hitted, ez az alapvető szükségleted és elhitted, hogy a másik “kényeztetése” a saját szükségleted, hát nem. Azt fogod gondolni, hogy valami baj van veled, hogy rossz ember vagy. Lehet, hogy szégyen, bűntudat, önvád vagy feszültség kíséri ezt az egész folyamatot.
De szeretném, ha ezt az önmagadról való gondoskodást – és ezzel együtt saját magad – végre fontossá tennéd az életedben. Írd be a naptáradba, a mindennapos programjaid közé, amiket soha nem húzol ki és elsődlegesek: Csak napi 20 perc, amit önmagaddal töltesz… ezért talán érdemes korábban kelni vagy később lefeküdni. De egészen biztos, hogy megéri, mert tényleg jobb lesz.
