fbpx


Mindenkit foglalkoztat egyszerre a múlt és a jövő. Általában a múlt hibáit próbálod számon kérni a többieken, mit követtek el ellened, mi az amit nem jól csináltak, mi az ami még nem működött tökéletesen. Mindenki keresi a felelősöket, hol önmagában, hol másokban. Ennek következménye az agyalás, a múlton való rágódás, elemezgetés, hibáztatás, harag, düh, keserűség, kilátástalanság. Ki a hibás? Ki a felelős kutatása. Elmész egy randira, nem érzed magad jól és bizony kegyetlenül ráfogod a másikra és sokszor a viselkedéséével magyarázod vagy jól érzed magad, de a másik nem veszi fel a telefont. Mit csinálsz? Azon gondolkodsz, mit kellett volna másképp csinálni ahhoz, hogy legközelebb felvegyék a telefont. Mintha ezen múlna egy sikeres randi.

Ezek Mind mind magyarázatok arra, hogy neked ehhez az egészhez semmi közöd, viselkedni tanít, de nem élni. Persze nem tehetsz arról, hogy ma nem érzed jól magad a bőrödben és a sztorival próbálod megmenteni a helyzetet. Mert nagyon nem esik jól ami történt. Kifogások és felmentések sorozata csak azért, mert tehetetlennek érzed magad, nem tudod mit tegyél azért, hogy rendben menjenek ma a dolgaid. De én azt mondom, nem a történet babrált ki veled.

Senki nem szeret tehetetlen lenni és a legnagyobb szégyenünk talán az, hogy nem tudunk valamit. Az igazságot, legegyszerűbben egy jól kinéző magyarázattal tudod eltakarni. A múltban történteket, mindenre fel lehet használni, így arra is, hogy ne látszódjon a felelősséged. Olyan ügyesen csinálják sokan, hogy a tapasztalataikat acélpajzsként képesek használni, amit még ők sem bírnak átütni, csak azért, mert a sztori hitelesnek tűnik.

Persze hasznos tanulni a múltunkból, levonni a tanulságot a csalódásokból, kudarcokból. Viszont dühösen tagadni, elutasítani a múltat, pont az ellenkezőjéhez érkezel. Elutasítod a sztorit, mert utálod, hogy nem jött úgy össze, ahogy szeretted volna. De nem azon van a hangsúly, hogy hogy jöjjön össze legközelebb, hanem azon, hogy érzed magad ettől.

A múlt érzelmeit használod fel, a múlt érzelmeivel próbálsz másképp csinálni ma és valami mást megtanulni, hogy legközelebb jobban menjen. Ha így csinálsz, csak azokat a következtetéseket tudod levonni, amire eddig is képes voltál, mert újra és újra a múltadban vagy érzelmileg. Átéled megint, jól felhúzod magad. Eddig is ez történt, talán kicsit ma már higgadtad vagy, de…

Ugyanazok az érzelmek, még ha mást is gondolsz róluk, ugyanoda visznek, mint eddig, semmi újat nem vagy képes ugyanabban az állapotban meglátni. Nagyon egyszerűen kifejezve, ha ugyanazt érzed, mint régen, akkor ma is, tegnap és holnap is ugyanaz lesz veled. Persze a sztori változni fog, Te leszel benne ugyanaz és jutsz ugyanazokhoz az eredményekhez is. Mert mikor sikeres egy randi? Ha jól érzed benne magad. Mindegy, hogy kávézni vagy teázni mentek, mindegy mit és hogyan csináltok, ha nem érzed benne jól magad… nem a teán fog múlni a siker, hanem az érzelmi állapotodon.

Értem én, hogy tudatosan keresed a múltadban a megoldást, de tényleg ugyanolyan életet szeretnél a jövőben, mint amit régen megéltél? Most ne arra gondolj, hogy de jó volt régen, meg a „régi szép időkben”. Én most nem erről beszélek, hanem arról a fájdalmakról, félelemekről, sérelmekről, amikről talán már megfelejtkeztél, elnyomtál magadban, nem is tudsz róla, hogy ezeknek a tagadásai irányítják az életedet nap mint nap.

Persze tudom, a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni. Értem én! De ne a sztorit vizsgáld, ne azzal legyél elfoglalva, hogy nehogy megtörténjen még egyszer, mert nem az a fontos. Ha tényleg szeretnél tanulni a kudarcaidból, akkor ne az eseményt elemezgesd, hanem arra figyelj, azt fejtsd meg, amit érzel közben, miközben rágondolsz. Nem az számít ami történik, hanem az, amit érzel közben.

Nem a múlt problémáit kell megfejtened és átgondolni még ezerszer, – biztos vagyok benne már túl sokszor elemezted – hanem, ha már megcsináltad, összehoztad ezt a mai napot, azt kell meglátnod, milyen érzelmekkel reagálsz ezekre a régi helyzetekre ma. Milyen érzelmeket élsz meg a mai nap? Milyen a hangulatod? Hogy vagy?
A megoldás nem régen és majd valamikor fog megtörténni, hanem ma. A mai nappal, megelőzheted a jövődet, de csak akkor, hogy megpróbálsz beletenni mindent ebbe a mai napba. Kihozod belőle a legtöbbet? A csinálás, a tudatos tettek azok, amik az érzelmi figyelem mellett tudatossá teszik az életedet. Tehát a gondolataiddal a mai napot pásztázod. Vajon van valami okom, hogy most itt, ebben az időszakban, miközben olvasom, hallgatom Csabát, rosszul lennem? Vagy egy régi sztorin rágódok? Érkezz meg időben és jobb lesz a kedved is.

Így válsz tudatossá, így éled az életedet tudatosan és hozol létre nagyszerű helyzeteket, sztorikat, az arról való gondolkodás helyett.

A biztonságodat, a jövő biztonságát, kiszámíthatóságát a mai nappal tudod létrehozni, megalkotni. Így láthatod meg, hogy miért történt veled régen és hogy tanulhatsz igazán a múltból. Ha a múlthoz képest, az érzelmi világod változásnak indul, nem a bűnösök elszenvedője leszel, már nem lesz harag a szívedben és nem lesz miért bosszút állnod. Nem lesz rá szükséged, mert megérkeztél a jelenbe. Mindig a múltból jönnek azok az érzelmek, amik a tehetetlenséggel függnek össze. Persze, hogy ezt érzed, a múltadon nem tudsz változtatni. Megértem a dühödet, megértem a csalódásod és kiábrándult reményvesztett érzéseidet…mert tényleg vége annak, amin gondolkodsz.

Az egyetlen megoldás, hogy elkapod a jelenlegi érzelmi világodat, odafigyelsz a mostani pillanatra, mert ez már rajtad múlik. Vállalhatod azt is, hogy „jól” érzed magad. Ha a régi szerint akarsz változtatni, tanulni, akkor csak a fájdalmaidat fogod filozófiai szintre emelni, mert nem tudod befolyásolni a történteket. Ha elég jó vagy belőle és elég szorgos, a mai napról is holnap fogsz gondolkodni. Szerintem nem eszt szeretnéd!

Nem gondolkodásra, hanem élményekre van szükséged. Az élmények alapja pedig azért élmény, mert érzelmi alapú. A mostani pillanatodban vannak azok az élmények, amik a kezedben vannak és befolyásolják, biztonságossá, kiszámíthatóvá teszik a jövődet. Ha eddig azt hitted, nincs ráhatásod a hangulatodra, akkor azért hitted ezt, mert nem figyeltél oda kellően magadra és utólag próbáltál okos lenni. Érkezz meg meg és figyelj oda magadra, ez a kulcsa annak, hogy ne csak elméletben legyél okos, hanem éld is a tudásod. Drukkolok neked!