Aki mindig másokat helyez előtérbe, idővel saját magát veszíti el!
Képzelj el egy hétköznapi pillanatot. Egy ismerősöd telefonon segítséget kér, egy kolléga felkér egy közös munkára, vagy egy családtag elvárást fejez ki feléd. Te belül érzed, hogy ez most nem fér bele az életedbe. Túl sok lenne, túl fárasztó lenne, vagy egyszerűen csak nem akarod. Nemet mondasz. Aztán a beszélgetés után jön egy érzés. Bűntudat. Egy belső hang, amely azt suttogja, hogy önző voltál. Hogy talán segítened kellett volna.
