Szólj bele az életed alakításába!

Csak kevesen veszik azt észre, hogy nem ők azok, akik irányítják az életüket és tudatlanságuk miatt, önkéntes rabszolgaságot vállalnak azért, mert még az önállóságukat nem fedezték fel. Kiszolgáltatva, függve és az illuzórikus biztonságba ringatva. Távol önmagunktól, valaki más bőrébe bújtatva.

De honnan is tudhatnák? Milyen jelek mutatják meg azt, hogy nem önazonos életet élünk? Mik az árulkodó jelei annak, hogy valamibe másban kéne lennünk, mint amiben élünk?

Vannak nagyon nyilvánvaló tények és vannak lágy utalások is arra, hogy észrevedd. Amikor hiányzik az életünkből a valódi önkifejezés, a tartós boldogság, a pulzálás és elégedettség, a lendület és hála, akkor egyértelmű, hogy valami nem igazán van rendben.

Csak gondoljuk át, hogy ki az aki tervezne magának gondokkal, elégedetlenkedéssel, meg szomorúsággal teli életet?
Ha mégis ebben vagy benne, akkor az önmagad életének az irányításának erejét veszítetted el.

Amikor az álmok eltűnnek és a mindennapok átitatódnak szomorúsággal és demotiváltsággal, vagy mikor nem érzed sajátodénak a saját életedet, teljesen idegen tőled minden feladatod és magadra kell erőltetned, hogy bármit is csinálj, akkor biztos, hogy nem nálad van az irányítás.

Nem csak a teendőid választásának lehetősége nincs a kezedben, hanem az érzelmeid is tőled függetlenül működnek.

Ha most azon gondolkodsz, hogy vajon van-e érzelmi választási lehetőséged vagy tényleg nincs beleszólásod abba, hogy mit teszel egy nap, akkor ne abba kételkedj, hogy vajon kinek van… hanem ébreszd fel magad, rázd meg magad, mert minden ami az életedbe tartozik, abba igen is van beleszólásod.

Értem, hogy mindenkiért teszel nap mint nap, de ebbe a mindenkibe tartozz te is bele, ne felejtsd ki magad az életedből. Érzelmileg se!

A szívedben és a lelkedben is úgy történhetnek a dolgok, ahogyan csak szeretnéd. Soha nem kételkedj a saját életed és érzelmeid feletti szabad akaratod erejében. Kérdezd meg önmagadtól és szembesítsd magad őszintén a válaszadásban.

Vajon annyira alkalmazkodtam a többiekhez, meg körülményekhez, hogy már nem is vagyok önmagam? Eljátszom a szerepeket, amit a szüleim, a munkatársaim, a párom megkíván tőlem? Hogy a kedvükre tegyek?

A gondolataim, az érzelmi világom, a hangulatom én vagyok, vagy tőlem teljesen idegenek? Vajon a többiek tudják, hogy én kivagyok? Én tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok vagy a válaszaim is tévesek?

Van mikor azt érezzük, hogy egy hatalmas csapdában élünk. Ha az élet bármely területén nem érzed a szabadságod, mert nincs választásod… vagyis úgy hiszed, hogy nincs választásod, akkor önmagad kormányzásáról mondtál le azon a területen.

Azzal, hogy szembesíted magad, azzal, hogy bevállalod az őszinteséget, azzal lehetőséget adsz is magadnak arra, hogy változtass. Ne azon agyalj, hogy hogyan. Először szembesítsd magad, egy önmagához őszinte ember, igaz életet él, és az igazság az, hogy mindenkinek van lehetősége a szabad élethez.

Az igaz ember, meg is látja ezen lehetőségek „hogyanjait”. Tehát először az igazság, amit vállalnod kell, hogy tovább juss, hogy önmagad életét tudd élni.

Az alkalmazkodás az ami leláncol és fogva tart… a megoldás mindig az, hogy visszaveszed az erődet és nem átadod a többieknek szabad felhasználásra. Ha ők használhatnak téged, akkor te is használhatod önmagad.

Ha valaki hasznára úgy voltál, hogy Te kimaradtál ebből a haszonból, akkor vajon ha bele helyezed magad az életedbe, önazonos életet életet élsz, akkor vajon mennyi mindenre vagy képes? Vedd vissza magad!

Ez olyan mint amikor odaadod a fogkefédet, hogy más mosson vele fogat… mindegy, hogy miért teszed, minden magyarázat borzasztó lesz. Vedd vissza magad és mosd tisztára úgy az életed, hogy sajátodat éled és nem adod kölcsön sem önmagad. Birtokold az életed!

A szabadságod rejlik abban, hogy megvéded az érdekeidet és tudasd a többiekkel, hogy mit akarsz, mire vágysz. Ne félj önmagad kifejezésétől, nem kell, hogy mindenki egyet értsen veled, az sem baj ha senki nem ért meg, hogy miért csinálod… benned soha ne legyen kérdéses az, hogy mit akarsz és milyen irányba haladsz.

Ha én rabszolgatartó lennék és elveszíteném a szolgámat, nekem sem esne jól. Ugye így érted miről van szó? Látod remélem, mi a folyamat?
Összpontosítás! Önkifejezés! Önazonos élet! Legyenek ezek a jelszavaid!

Vajon úgy általánosságban, hogy érzed magad? Sokat elárulnak az érzelmek. Számodra mit jelent a válaszod? Milyen értelmet adsz a válaszodnak? Ha nem könyökből tudsz őszintén válaszolni és nem tör fel belőled a boldogság, akkor valami nem stimmel.

Érezheted magad rosszul, vannak nehéz pillanatok mindenki életében. Van, hogy fáj! De amikor ez a fájdalom, hosszú éveket vesz el az életedből és nem csak pillanatnyi, akkor valami mind a ketten tudjuk, hogy nem stimmel. De soha nem késő észbe kapni! Most sem az!

Ez a szenvedés, ami sok sok éves fájdalom, különösen akkor igaz, ha rajta kapod magad azon, hogy valami általános hazugsággal válaszolsz. pl. a minden oké! -val.

A minden oké válasz számomra erőtlen és olyan mintha az ereidből elszivárogna az élet szenvedélye. Azt fejezi ki az oké: „megtettem mindent amit kértek tőlem, de elegem van és belefáradtam mindenbe.”

Ha csak oké, az még nem élet. Az élet pulzál! Az élet izzik! Izgatott és fel van villanyozva! Ha kicsit is epekedsz egy csipetnyi szenvedélyért, szerelemért, intimitásért, függetlenségért, azaz több életért, akkor mi lenne, ha megengednéd magadnak, ha beengednéd az életedbe? Minden ellen magyarázat nélkül! Csak azért, mert megérdemled!

Nem a többiek engedélyére van szükséged, mert a sajátod felül képes írni érzelmileg is minden kötelező „elegem van érzést”! Az élet hiányából, megtagadásából lehet eleged, de nem az életből!

Engedj be több életet az életbe! Nem a szerelemmel van a baj, hanem a csalódással. Nem a kapcsolattal van soha a bajod, hanem pl. a szakítással. Nem a munkáddal van a bajod, hanem pl. azzal, hogy megtagadod a „hivatás” tudatodat.

Vajon mersz büszke lenni önmagadra? Tudsz örülni annak, amit csinálsz, amiben élsz? Céltudatos tudsz maradni és fókuszban tudod tartani magad érzelmileg is?

Ha nincs saját elképzelésed, akkor majd reagálsz mindenki máséra és olyan sietős késztetést fogsz érezni folyamatosan… a célod ne az legyen, hogy „túl legyél mindenen”, az nem cél. Az távol maradás, távolodás a céljaidtól!

Az életed nem attól lesz értékes, mert ki akarsz belőle menekülni és túl akarsz lenni mindenen ami bele tartozik.
Ez olyan maraton futás, amit nem tudsz megnyerni, sőt be se kellett volna soha nevezni. Ezt a rohanást, inkább menekülésnek nevezném!

Nem kell, hogy ilyen legyen a sorsod. Sőt a sorsod is csak akkor marad ilyen és hasonló, ha elszenveded az életet, mert nem irányítod.

Megvan minden képességed ehhez az irányításhoz, már csak élni kell vele és nem megmagyarázni, miért nem tehetsz meg bizonyos dolgokat.

Tudom, hogy tudod, mi az amit tenned kellene tenned ahhoz, hogy visszavedd az irányítást és értelmes célok teljesítésével töltsd a mindennapokat. Határozd el most, hogy végre komolyan veszed azt, amit szeretnél elérni az életben és ami kiérdemli az aranyat érő figyelmedet.

Az emberi természet az önbizalom és a szabadság felé vezet mindenkit, ha hagyod… nem a többieken múlik ez, hanem rajtad, ne csapd be magad a többiekkel. Tudom hogy olyan sok a figyelem elterelő és sokszor elfelejted mi is kívánkozik ki a lelkedből, mit is akarsz olyan igazán.

A személyes szabadságod akkor képes megmutatkozni, ha minden napod jelentőségteljesen értéket ad számodra. Vagyis nem a napunk adja az értéked, hanem mi vesszük ki belőle akkor, ha ez van a fókuszunkban.

Ha bármi is történik, bárkivel is hoz össze az élet, abból kiveszed ha mást nem, legalább a tanulás értékét. Ha úgy érzed, hogy kicsit is eltévedtél, ne rohanj tovább, állj meg!
Legyen meg a lélekjelenléted ahhoz, hogy a legnagyobb zűrzavarban is felemeled a fejed és nem beleborulsz a káoszba.

Akkor fogod látni, hogy merre haladj tovább. A sürgős ügyek fölött kell néha kikukucskálnod, hogy valóban lásd merre tartasz.

Ezzel szembe kell nézned, hogy ne csak úgy hajtsanak az érzéseid, meg az állandó feladatok. Érezd kötelességnek, hogy a sürgős dolgok és a cél, veled legyen azonos, hogy mindannyian egy irányba hajtsatok.

Legyen ma az a nap, amikor az válik fontossá és sürgőssé, hogy a saját életedet éled, alkalmazkodás helyett. Bátorság próba is ez egyben, mert változni fog valami. Amikor visszaveszed önmagad és már nem lehet téged használni, az sokszor konfliktussal jár.

Érdemes felvállalni, mert másképp elhasználnak és ahogy telik az idő, a garanciád is lejár az újraépítésedre. Tűzd ki a saját, önazonos célodat, ami téged fejez ki, amibe bele tudod tenni a szenvedélyed, szereteted és indulj el, tegyél ma valamit érte.

Gyakran kell nemet mondanod majd, de ez ne zavarja be a fókuszodat. Komolyan kell venni minden napot, mert egyik sem mehet kárba, tehát értékelned kell a mai napot is. Ideje, hogy megbecsüld az idődet és ne áldozd fel pótcselekvésekre meg értelmetlenségekre.

Legyen határozott akaratod és haladj az akaratod útján! Akkor egészen biztos, hogy nem az órádat fogod nézegetni, hanem élvezni fogod minden pillanatodat! Hajrá!