Vajon milyen lenne az élet ott, ahol lekerül a szívről a kéreg?

Minden csodálatos kapcsolat és élet kiindulópontja a szeretet. Vajon miért tagadják és miért érzik kiszolgáltatottnak magukat, ha szeretettel élnek? Úgy hiszem, csak egy rossz és téves beidegződés az egész.
A kérgesedett szív, mikor meglágyul és befogadóvá válik, eltűnik az elhatárolódás és megjelenik a lehetőség.

Lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk a többiekkel. Mert az elhatárolódást, a különállást csak is a megkeményedett szív félelmei tudják fenntartani.

De az ember társaslény és a túlélésének az alapja az, hogy kapcsolódik a többiekkel. A kapcsolódás kérges szívvel, pedig mindig kudarcba fullad és olyan élményekbe, ami azt erősíti: a boldog kapcsolatok csak a mesében léteznek. Mikor a szívről lehámozódik a kemény réteg, akkor a szereteted kifejezésének sem lesz gátja.

Ha nem érzed a szeretet akkor egészen biztos, hogy van egy nagyon erős „történeted”, aminek negatív és visszahúzó töltése keménnyé és védekezővé tesz.

Ez a „kérges” állapot, valójában olyan mint az atombomba magja. Ki akar törni, ki akarja magát fejezni, de be van zárva. Hiába feszíti a lelket, a régi történet ami létrehozta a kérgesedést, nem engedi. Biztonságban tartja, mert abban a félelmetes hitben él, hogy mikor ellágyul, akkora pusztítást okoz, mint egy hasadó atombomba.

De a szeretet elzárása és a többiektől való elkülönülés okozza azt a mérhetetlenül nagy energiát, ami csak addig tűnik veszélyesnek, ameddig kérges a szív és fél attól, hogy valami baj lesz abból, ha valakit beenged az életébe.
A szeretet nem csak szívügy, hanem energia is. A kitárulkozott, kifejezett energia pedig mindig építő és soha nem olyan mint egy atombomba.

Energia nélkül, mert ugye van mikor kérges a szív, nagyon nehéz az élet. A kevés energia, kevés cselekvést képes csak megtenni.

Ha nincs energiád, fáradékony vagy, akkor meg kell lágyítani a kemény szíved. Abban a pillanatban, mikor abba marad az ellenállásod azzal kapcsolatban, amiben épp benne vagy és megjelenik az együttműködés, akkor épülnek a dolgaid.

De az elfojtott, bezárt szívű és folyamatosan méltatlankodó ember annyira ellene megy mindennek, hogy elkülönülése szüli azokat az ellenséges helyzeteket, amiket szidhat és utálhat. Ha kicsit is utálod az életedet, akkor érdemes azt megvizsgálnod, hogyan csinálod, hogyan hozod létre

utálatoddal azt, amit aztán utálhatsz is. A szeretet kifejezése, soha nem rombol, az mindig energia dús és építő.

A szeretet elzárva veszélyes, de kiengedve olyan energiákat szabadít fel, olyan létállapot változást okoz, ami kapcsolódik és együttműködik a világgal és benne mindenki mással is.

Ez az állapot nem tud nem egyensúlyban maradni, ugyanakkor megőrzi saját magát és nem kompromisszumokra építi a kapcsolatait. Ez az az állapot egy újabb történetet hoz létre és felülírja azokat a félelemeket, ami a többiek elkerülésére íródott. Mindenkiben hatalmas erő van, ami ki akar törni, építeni akar, kreatívan alkotni!

A szeretet cselekvés is egyben. Amikor befelé figyelsz, láthatod mi történik és kezelheted tudatosan azt, ami készül kifelé bújni, mert így leszel tudatos cselekvő is.

És ez a cselekvés, vagyis amit tenni fogsz, annak az alapja a tisztelet, felelősségvállalás és a kíváncsiság. A legnehezebb talán a tisztelet!

Tisztelni azt, aki felett korábban pálcát törtünk. Akit megítéltünk csak azért, mert tett valamit és ezt a tetted személyes sértésnek éltünk meg. De ott ahol nincs kifejezve a szeretet, ott a történetek is úgy fűződnek össze, illetve azok értelmezése, hogy legyen miért megsértődni és legyen miért megbántódni.

Amikor tiszteled a másikat és persze magadat is, akkor tiszteletben tartod azt is, hogy a másik arra képes amit megtesz és nem többre vagy kevesebbre, de vele szemben a saját magad tisztelete nem engedi meg a mártír szerepet, így a megbántódást, vagy a sértődést sem.

És mindez után jön a felelősségvállalás! Vállalom a felelősséget a saját életemért, azért, hogy én csinálom olyanra, amilyen. Olyan szívből jövő őszinte életet élek, amibe bele férnek a többiek is. A másik ember igényét is szem előtt tartva, akár előzékenyen magam elé is képes vagyok engedni úgy, hogy önmagamat háttérbe szorítom.

De ez egy választás, én teszem és megtartva szabadságomat, bármikor visszaelőzhetek. Ez már nem mártírkodás és nem az erőtlen elzárt szív utolsó lélegzete, hanem a felszabadult energia, az energia dús élet.

Ez az öntudatos cselekvés, ami olyan tettekben nyilvánul meg, ami nem elnyomja, hanem emeli a másikat. Milyen prózai! Amikor elzárkózunk, akkor csak egyedül vagyunk és mindenki ellenséges velünk… hát pont az elkülönülés miatt.

Mikor nyitunk, azaz meglágyul a szív és együttműködővé válunk, akkor nem esik rosszul a másik viselkedése, mert önmagam tudatában maradok úgy, hogy látom a másikat és látom magam is, de mégis kapcsolódunk.

Kapcsolódás nélkül, nem tudod érezni a másikat, nem érted mit miért tesz, így vakon sikerülnek félre a kapcsolataink. De tisztelni és felelősséget vállalni szeretetteljesen csak úgy tudsz, ha vannak ismereteid. Így lényeges az a kíváncsiság, amivel megismerheted.

A kérges szív erre nem képes, hiszen félelmében azonnal véleményt alkot, védekezik és ellenáll. A legértékesebb dolgot utasítja vissza, a tájékozódást. Mert milyen biztonságos tud az lenni, amit ismerünk, mert amit ismerünk eléggé, arra hatásunk is van.

Persze, hogy van hatásunk mindenre, amiért felelősséget vállalunk és tisztelettel bánunk. Szeretet nélkül, viszont képtelenek vagyunk ismeretekhez jutni… amit nem szeretünk, abból kifelé vágyunk, abból mindig valamerre másfelé figyelünk.

Hogy tudnánk bármit is megismerni, ha nem nézünk rá se? Az elkülönülés, információ vesztés is egyben. Pedig túl sokan élnek olyan várakozó és információ hiányos életet, ami azért olyan, amilyen, mert nem ismerik vagy olyan véleményt alkottak, amiből ki akarnak keveredni.

Aki gyűlöli az életet, annak csak felületes elképzelései lehetnek a saját életéről, hiszen nagyon ritkán figyel oda arra, amit éppen csinál. Amikor látjuk az életet és meg is éljük, az egyébként soha nem szörnyű, az mindig csodálatos… csak az ellenállás a szörnyű. Az együttműködés áldás, mert az élet áldásos… az élet megtagadása a tévedés!

Vajon milyen lenne az élet ahol, a kéreg lekerül a szívről? Tisztelné az életét amiben él? Akkor megjelenhetne a szeretettel együtt a felelősségvállalás adománya is… mert ahol van felelősség, ott van beleszólás is az életbe és van tisztelet is.

Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, viszont kell a nyitottság arra az információra, ami mentőkötelet dob és kiment abból az életből, amivel kapcsolatban meggyőződéses méltatlankodó voltál.

És nem azért, mert rossz ember vagy, csak így tanultad meg, ez ragadt rád az élet iskolájában. A szemináriumokon egészen biztos, hogy minden hátráltató beidegződést újra írunk és kéregtelenítjük a szívedet, hogy maximálisan szerethető életet tudj élni.

A szeretetet működtető ember élete szabad , én ezt a szabadságot kínálom neked!