Sokféle kegyetlenséget teszünk egymás ellen sajnos. Rendszerint öntudatlanul bántjuk a másikat nevelő szándékkal. Van, hogy csak a fantáziánk nem elég nagy és változatos a sokszínűségben, de sokunknak vannak olyan fegyverei, amiket érdemes felismerni, hogy ne sérüljünk.
Valójában a szeretet, a jóság is jelen van mindenki szívében, azonban sokszor pont ezek az inditékok arra, hogy nevelési szándékkal összetörjék egymást azok is, akik szeretettel és jósággal fordulnak hozzád is.
Sziasztok Lassan két hete vagyok Máltán, alkotói szabadságon. Napok kérdése és az új könyvem kész is van.
Talán nem annyira szembetűnő, nem annyira nyílt, mert általában titkosan a négy fal között zajlik és nem válik publikussá az amikor szeretetmegvonással tanítják egymást az emberek. De azért, mert nem kapsz a többiekről információt, az azért még megtörténik és a következményei súlyát cipelheted talán Te is.
A zártsága miatt, nem beszélnek róla, de nem azt jelenti, hogy sok sok háztartásban ne történne meg és bizony a zártsága adja meg a többszöröző erejét is, ami alatt túl sokan omlanak össze.
Kegyetlenül hangzik, de büntető és nevelő eszközzé vált az, hogy nem adnak bosszúból a másiknak szeretetet. Tudom, hogy a szeretet valódi arca üzletmentes, de mégis sokan, túl sokan érzitek azt, hogy nem kaptok szeretet a másiktól, mert tettetek valamit vagy pont ellenkezőleg, nem csináltatok meg valamit.
Ha nem is lehet vele üzletelni, mert nem olyan a szeretet természete, talán a szeretet megvonás alatt, a szeretet nem kifejezését érteném. Amikor elmarad az ölelés, a puszi, a beszélgetés és megjelenik a dac, a harag és bántó szavak.
Talán ilyenkor nem érezzük azt, ami ott van, de nem kerül kifejezésre és helyette valami sokkal kellemetlenebb jelenik meg köztetek. Úgy gondolom, az aki megvonja a szeretetet, sokkal nagyobb bűnt követ el, mint az, aki kapja. Ez annak büntetés, aki megvonja és nem annak, akitől megvonják.
Ez a fajta hozzá állás, nagyon lassan de kíméletlenül írtja ki a kapcsolat értékeit. Azt hiszem mindenki gyerek korában megélt hasonlókat. Nem szeretném bántani a szülőket, a szüleimet, mert ők is tudom, öntudatlanul csinálták, így én is felmentem őket, nem ők a hibásak, talán csak a kulturális szokásaink.
Amikor például egy gyerek intőt hoz haza, bónuszként még egy egyest is… mit kap? Hát büntetést. Kiabálást és terrort. Nem elég az iskolai sokk, otthon szinte kötelező még egyet belerúgni a szokásos módon. „húzz a szobádba” „nem akarlak látni” „hétvégén nincs játék”
A tipikus nincs kedvesség, nincs szeretet, nincs figyelem, nem jár semmi. Nagyon kegyetlennek és túlzottnak tűnik, de már itt elkezdődött, már gyerekkorunkban is részesei voltunk ennek az őrületnek. És vajon rosszat akartak a szülök? Nem dehogy.
Ellenkezőleg, hiszen arra vágytak, hogy jól szerepeljünk a suliban. Mind ez a kegyetlenség, szeretetből és gondoskodásból, aggódásból jött létre. Azzal a nevelési szándékkal, hogy megálljuk a helyünket a nagybetűs felnőtt életben.
Felnőttként fel kell ismerned, hogy a szeretet ezekben a tettekben is ott volt, nem hibáztathatod felnőttként a gyerekkori életedet. Lehet, hogy veled is történtek hasonlók, de nem szabad elhinni, hogy a szeretet ennyi feltételhez kötött.
A szeretet kifejezésére viszont neked is szükséged van és mindenki másnak is. Ne hagyd abba, engedd ki, mert ha bent tartod, az olyan mint egy hatalmas gát, ami mögül ki akar törni a hatalmas erejű víz. Ne válj olyan felnőtté, aki soha nem nő fel és elhiszi, a tetteket kell jutalmazni szeretettel és a tetteket kell büntetni megvonással.
A szeretetet ha az ítéletek adják és elveszik, azzal mindent félreértesz. Megnyugtatásként, ott ahol nem érzed vagy mást is mutatnak, ott is ott van a szeretet. A napot éjszaka nem látjuk, de az attól még ott van az égen. Azért mert jönnek a borús felhők és eltakarják számonkéréssel, az még ott van. Látnod kell mindenhol, érezned kell, át kell látnod a büntetéseken.
A felhők sokszor vezetnek torz önképhez. Azért éheznek annyian, mert a felhőkkel törődnek és a felhőkből nyerik a saját öszezúzott önképüket.
Ezért van olyan sok lelki szegény, aki a saját tetteiből próbálja kicsavarni a jutalmát. A szeretet nem lehet olyan mint egy teljesítményen alapuló fizetés. Sokszor gondolkodok el azokon, akik belemerülnek olyan kapcsolatokban, ahol sem a mosoly, sem az érintés, sem az érzelmek nincsenek jelen.
Vajon miért csinálják? Miért jó, ha saját magukat büntetik mások által? Miért fontos ennyire az életükben a hóhér?
Talán az elfogadás nem jelenik meg a kapcsolatban, de a beletörődés igen. Amikor megjelenik a partnereddel a büntetés, mindegy, hogy elszenveded vagy a másikkal csinálod, mindegy melyik oldalon állsz, a része vagy.
Ha a büntetés eszköz, akkor nem csak a cselekedeteket nem fogadják el, hanem magát a személyt sem. Ilyenkor érdemes azon elgondolkodni, hogy kivel is éled az életedet? Te sem vagy jó, de az sem amit csinálsz vagy épp neked nem tetszik sem a személye sem az, amit csinál. Ne kend a szeretetre!
A szeretetet nem válogat, de a kapcsolatainkat, hogy kit szeretünk, mindig megválogatjuk, mert tetszik a személyisége, tetszik az, amit csinál velünk.
Elfogadás nélkül nem beszélhetünk szeretetről, ne vedd a szádra, ha elégedetlen vagy.
Ha már elfogadás, ott van az is, amikor sorba rakod az embereket. Lesz aki nagy lesz a szemedbe és lesz aki kicsi. Ez tényleg őrület. Hogyan lehet az emberekkel ezt tenni?
Ha működteted a szeretetet, mert a szeretetből táplálkozol, akkor látnod kell, hogy nincs különbség köztük. Értem én, hogy megint a tettekről van szó. Mert másnak látsz egy gyilkost és másnak látsz egy újszülöttet, de az igazi szeretet a látót határozza meg és nem a látványt.
Ebből a rangsorból jön az a kép is, amilyennek saját magadat látod. Sokan mérik sajnos magukat másokhoz, így készülnek az alul vagy a túlértékelt emberek, mert magukat is látják ebben a sorban.
Én úgy gondolom, ha tisztelettel bánsz a többiekkel, akkor fogod látni, hogy azért mert sorba raktad őket, mindenki azonos magasságú, mindenki egyenrangú.
Vajon hányszor akartál segítséget adni „erőszakosan” a másiknak. Amikor azt a célt tűzted ki, hogy jobbá teszed a másik életét és jól megváltoztatod. Csak gondolkodj el azon mi ez? …Felsőbbrendűség! Ez nem szeretet!
Ez olyan erőszak, ami csak fentről jöhet, lefelé. Csak fentről tudod megváltoztatni a másikat, még ha jó szándék is vezérel. Ez téged kiemel, segítséget adsz, de a másik vajon hol van ebből? És mekkora?
Az ahogy Te látod az életet, az nagyszerű és csúcsszuper, de a másik élete nem ér semmit, ha ezt így csinálja. Ez ebből jön! Önön nagyszerűségből!
Ahhoz, hogy a szeretet megmaradjon, valamit mégis tenni kell. Nem elég meglátni mi történik. Támogatni szeretnénk egymást, segíteni és örömmel részt venni a „mi” -ben.
Látnod kell, hogy azzal, mert nem fejezed ki a szeretet, hétköznapi nyelven megvonod, azzal nem tanítod a másikat, nem neveled jóra és nem lesz jobb a jövőben az élete.
Azzal, hogy elveszed tőle, hiányt teremtesz, de ez sokkal nagyobb vétek, mint az amit elkövetett a másik. Ezt muszáj felismerned ahhoz, hogy másképp legyen. Tisztelned kell a másik életét, de soha ne várd, hogy ő is ezt megtegye, mert akkor még mindig egy nevelőtábor módszereiről beszélünk.
El kell engedned a jó és rossz fogalmát, ki kell tépned a szótáradból ezeket a fogalmakat, mert nagyon relatívok. Sokszor az intőt rendszeresen haza hozó gyerek, felnőtt korára a legteljesebb életet éli, szeretetben és bőségben.
De van, hogy a jó gyerek, akinek a magatartása mindig is csillagos ötös volt, depresszióval teli, magányos életet él felnőtt korára és koldul az utcán. Nem lehet kiszámolni, kiből, miből mi lesz.
Egyet tehetsz, talán ezzel adhatsz a legtöbbet! Szeretettel fordulsz hozzá, elfogadod őt olyannak amilyen és engeded a saját tempójában kinyílni, mint egy virágot. Nem feszegeted, nem húzgálod, mert azzal tönkreteszed.
Az aki önmaga és tisztában van önmaga értékével, az számomra azt jelenti, hogy elért mindent az életében és még nagy dolgokra hivatott! Ne büntess, szeress!