A félelem, félelmetes helyzeteket produkál, az agresszió pedig agresszív környezetet elevenít meg! Amikor már eleget féltél és elég feszültséget halmoztál fel, akkor lesz okod arra, hogy kiadd magadból a „feszültséget”, mert muszáj lesz és így lesz miért agresszívnak lenned. Tudom, hogy a stressz egy nagyon jó fedő sztorit ad, de a stressz mögött mindig félelmek vannak, amikből ha már elég van, abból lesz agresszió is, mert fog annyira feszíteni, hogy ki is jöjjön, ha nem akarod is.

Mindkettő, a félelem és az agresszió is romboló válasz élethelyzetekre, amik legtöbbször jogosnak tűnnek, mert helyzetekre utalnak és érvekkel alá lehet támasztani, de szinte soha nem tudatosak.

Megtanul viselkedés minták, amik mára csak romoboló bio robottá minősít és programszerűen ismétlődik benned úgy, hogy talán észre sem veszed. A sötét oldalt képviselik együtt akkor is, ha a szándék ami mozgatja őket, védelmet akarnak adni, pl. a stresszre vagy ahogy viselkednek veled. De vajon miért éled meg ezt? Semmire nincs ráírva a használati utasítás, így bárhogy használhatod az életedet!

Kicsit másképp a sötét oldal pulzáló erejétől, a félelem összehúzódást eredményez, míg az agresszió a dühkitörést a kitágulást képviseli. A kitágulást mindig összehúzódás követi, az összehúzódást pedig kitágulás… na ez az ami a mókuskereket hajtja, mert olyan szükségleteket alakít ki benned, ami arra ösztökél, hogy muszáj részt venned benne!

Messziről megfigyelve, jogossága miatt természetessé vált és életvitelszerűvé, de nagyító alatt olyan kártékony élősködő, ami belülről rágja szét az életedet apró darabokra.

A félelem bezárja az ajtókat, ablakokat, leszűkíti a látásmódot, nem hagy élni sem, az agresszió pedig „robban”, indulatos és olyan energiákat enged ki a szűkös térből, mint egy dinamit ami a kezeid között robban fel.

A közös mindkettőben az az, hogy torzítják a valóságot, egy zárt és kétségbeesett életet támasztanak fel. Ha túl sokszor érzed jelenlétüket, akkor olyan életet élhetsz, mintha állandóan kergetnének.

Mint egy versenyautó, ami csak nyomja a gázt, de se menetiránya, se kormánya, se féke sem lenne. Ebben a rohanó gázzal teli világban, mintha mindenki az utadban lenne, mindenki és minden akadályt képezne.

Ha ezt éled meg, akkor az Egódat olyan mélyen éled meg, hogy az Énközpontúságod alá akarsz rendelni mindent. Az én védelme és egyirányú nézőpontjai elnyomják a megérzéseidet, a finom szeretet energiákat és az empátiát is ami az „igazi” valódi és szabadsággal teli életet nyújthatná neked is!

Mindannyiunk életében vannak emberek és helyzetek is, amitől vagy akitől félünk vagy nemes egyszerűséggel nem szeretünk.

Amikor erre gondolsz, akkor a félelemtől megrészegülve vagy a haragtól felspanolva, a sötét oldal veszi át a hatalmat és elszakadsz önmagadtól és lemondasz az irányításodról.

Meg kell tanulnod kezelni, nem a többieket vagy a helyzeteket, hanem saját magad érzelmi életét. A félelem és az agresszió olyan zárt életet ad neked, ami leszűkít minden lehetőset, ellehetetlenít és energetikailag is túl sokba kerül, azaz leránt a sötét mélybe és elgyengülsz, magatehetetlenül.

Ez egy olyan energia játszma, ami a megfélemlítő és az behódoló között játszódik.

Állj ellent! Ezt úgy tudod megtenni, ha azon az oldalt maradsz akik éltetik a hitet és nem élik öntudatlanul az életüket, tudnak arról mi történik a szívükben és tudatosan kezelik az érzelmeiket.

Ha most megállsz egy picit, befelé figyelsz, veszel két jó nagy levegőt, akkor tudatosíthatod magadban azt, hogy nincs mitől félni, mert a félelem egy „elméleti” válasz a jövőben. A jelenben, ott ahol most vagy, nincs mitől tartanod.

Ha az agresszióval találkozol, nem kell összegömbölyödnöd. Az agresszió ugye kitárulkozik, megmutatja magát és azt várja tőle, hogy összehúzódj az ő hatására.

Húzd ki magad, ne legyél együttműködő azzal, hogy a kitáguló energiákra összehúzódva válaszolsz. Maradj valódi és ne csak egy reakció amit megkíván a környezet. Ami a legfontosabb, előzd meg a félelemet és az agressziót is.

Ne legyél olyan mint egy részeg, aki azért itta meg az utolsó pohárral, hogy megszabaduljon egy kiadós rókázással a felhalmozott mámoros nedűtől. Ne félj, mert saját magadtól félsz! Így a többieket használod fel a félelem tárgyként úgy, hogy aztán legyen is okod arra, hogy kitombold magad miattuk. Legyél fontosabb saját magad számára és meg kell őrizned az „érzelmi” józanságodat!

Csak egyszerűen nem kell innod és akkor nem lesz mit megbánnod sem! Minden nap sok sok újrakezdési lehetőséget rejt magában, amit nem szabad holnapra halasztani. Tedd tisztába az életedet még ma!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!