Soha ne éld meg többet a hiányokat

Amit adsz, úgy fogsz te is kapni! Add azt, amit vársz a többiektől vagy amit szeretnél megkapni. Ne hidd el önmagadnak sem azt, hogy nincs semmid.

Megvan mindened, ami a jelen életszakaszodhoz elégséges, de az is megvan benned, ami ahhoz kell, hogy tovább tudj lépni.

Ha a hiányokkal foglalkozol, abból nem tudsz jövőt építeni. A semmi nem irány, nem kívánság, de még csak a célhoz sincs semmi köze.

Tudd mit akarsz! És keresd meg önmagadban azt a képességet, ami ahhoz kell, hogy meg is érkezzen hozzád a kívánságod fizikai megfelelője is, de neked kell közelebb lépned ahhoz, hogy elinduljon bárki vagy bármi is feléd.

Amint megéled ezeket a szavakat és átülteted a gyakorlatba, látni fogod, hogy mennyire csodálatos erővel hatnak nem csak rád, hanem miden és mindenki másra is!

Keresd meg mi az amid van és add oda! De ne a problémákat és nehézségeidet próbáld elcserélni arra az értékre, amire vágysz, mert kacatért cserébe nem kapsz aranyat!

Foglalkozz azon értékeiddel, amiből ha adsz, neked sem lesz belőle hiányod. Ez lehet, hogy most egy találós kérdésnek tűnik, de mi az amiből ha megkínálsz valakit és ő elfogadja, neki több lesz belőle, neked pedig nem lesz belőle kevesebb.
Ott a szereteted, a figyelmességed, a kedvességed, a szakmai tudásod, a türelmed és még sorolhatnék rengeteg olyan jelzőt, ami kifogyhatatlanul a rendelkezésedre áll!

Ne félj oka lenni mások örömének de még gazdagságának se! Azért mert mások gyarapodnak, neked nem lesz kevesebb, ha az igazi és mély értékeidet adod oda jószívűen… sőtt mikor felemelsz valakit, azzal önmagadat is emeled.

Együtt vagytok benne, együtt indultatok, így együtt is érkeztek meg. Legyen a szíved nyílt és nemesen adakozó!

De csak annyit és olyan módon adj bármit is, ami nem teremt nálad sem hiányt! Amennyit jól eső szívvel tudsz felajánlani!

Nálad indul az egész folyamat! Nem várhatsz semmit, amiért ne adtál volna valamit! Az iskolába is azért járunk, hogy legyen tudásunk amit majd kamatoztathatunk a való és felnőtt létben!

Ne legyél erre rest felnőtten sem! Legyél önálló abban, hogy hasznára vagy a világnak és keresd meg, ezt Te hogyan vagy képes szeretettel képviselni!

Ne várj arra, hogy majd valaki jön és kihúzza belőled ezeket az értékeket! Felnőtt vagy, gondoskodj magadról és a többiekről is!

Ha úgy hiszed, annyira szegényes a lelked, hogy rólad folyamatosan gondoskodni kell valakinek, akkor itt lenne az ideje használni a lábad és a kezed… megindulni azon az úton, ahol teszed a dolgod, megfogod amit meg kell fognod és elindulsz, ahová a lelked kívánkozik!

Amint így teszel, látni fogod, hogy az amit adsz, hol illeszkedik bele az élethelyzetekbe, hasonlóan ahhoz, mint mikor a kirakós játék valamely darabja bekerül az őt megillető helyre, és azzal kiegészíti a teljes képet.

Erre a teljességre vágysz akkor is, mikor felteszed magadnak az a kérdés, hogy „mit szeretnék, vagy mit akarok?”

Először adj, mint egy jó befektető és fogadd nyílt szívvel azt, ami a megtérülést teljessé teszi!