Segít, ha hangot adsz az érthetetlennek!

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Az életünk tele van ellentmondással! Kavarognak a gondolataink, érzéseink, mint vödörben a sok sok festék színe és nem mindig értjük, hogyan lesz belőle olyan színű az életünk, mint amilyen most is.

Összemosódik a múlt, a jelen és a jövő és aztán nem igazán érjük a folyamatokat. Alapjában véve, mindenki lelke szép, mégis ez a sok szép lélek pokoli körülmények között él.

Hogy van ez? Miért történik velünk ez a sok ellentmondás? Érthetetlen ugye? Segít azonban, ha hangot adsz az érthetetlennek.

Nem panaszkodás az, mikor azért adsz hangot a fájdalmaidnak, nehézségeidnek, mert törekszel megérteni, miért történik veled.

Sokszor, saját kútfőből nem tudjuk megtalálni a válaszainkat, ezért megosztjuk érthetetlenségeinket azokkal, akik majd segítenek abban, hogy megoldást találj.

Panaszkodás az, mikor csak el akarod mondani és meg akarsz ez által könnyebbülni… a megkönnyebbülés, még ha enyhít is a nehézség fájdalom érzetén, még nem megoldás.

Ha azon kapod magad, hogy csak elmondtad és nem hallgattad meg a másikat vagy nem is érdekelt a másik, nem is emlékszel, hogy rekedt vagy mély hangja volt, akkor ébredj fel a panaszból és ha már elmondtad, hallgasd meg a másikat is.

Nem nehéz belecsúszni a fájdalomcsillapító, de a megoldást elutasító panaszkodásba.

Szóval oszd meg azt, ami meghaladja a képességeidet.

Olyan ez, mint mikor egy zenekar hangol a játék előtt. Ha nem hagyjuk, hogy a szívünk, lelkünk, gondolataink, érzelmeink együtt hangoljanak, nincs esélyünk arra, hogy meghallgassuk a saját belső dallamos zenénk teljességét.

Az értelmetlenség sokszor abból adódik és a belső feszültség, fájdalom abból jön létre, hogy túlságosan is hamar akarjuk megérteni azt, amire csak később lehet felfogni.

Még az előtt le akarjuk játszani a dalunkat, mielőtt még megtanulták volna a belső zenészeink a saját kottájukat.

A szívnek, szüksége van a saját dallamának a tapasztalására, gyakorlására, hogy a maga részét teljes mértékben gyakorlatiasan elő tudja adni, mert mit ér bármilyen okfejtés a szeretet érzete nélkül?

A szív dolga a szeretet tételének a játszása. Az elménknek szüksége van ugyanígy a saját zenei részének a vállalása, amit aztán bölcsességnek hívhatunk.

És van, mikor már készek vagyunk belülről is megvalósítani azt az egységet, ami a bölcsességből és a szeretetből indul meg.

És van, hogy mások szeretetére és bölcsességére van szükségünk, mint mesterekre, akik megtanítják számunkra a megfelelő hangszer megszólalásának működtetését.

Halld amit üzen az élet akár másokon keresztül is, de az értelmezése, hogy mit hallasz ki az üzenetből fogja meghatározni, hogy egységesen játszod az élet ritmusát vagy csak össze vissza kalimpálsz, néha eltalálva a ritmust.

Nem kell visszatartani azt, ami kívánkozik belőled! Engedd szabadjára! A tétovázás az a láthatatlan korlát, ami attól tart vissza, hogy élvezd a hangszereid dallamát.

A pillanatok jelentősége elszáll, ha tétovázol és túlhaladsz rajtuk A sok meghányom-megvetem rész, elszalasztja azt a kínálkozó lehetőséget, ami most itt ott van az orrod előtt.

Nem azt akarom erősíteni, hogy legyél vakmerő és fejetlenül, meggondolatlanul csapj bele mindenbe.

Inkább azt akarom, hogy felerősödjön benned az a belső hang, ami mindig tudja mit kell tenned, csak épp befogod rá a füled, azaz nem belülről keresed a válaszaidat és az értelmet, hanem felületesen kapirgálod statisztikai adatokkal a döntéseidet.

Ez a kis tétova rész az az ellenállás, hogy belemenj abba, ami valóságos lehetne számodra… ez az oka annak, hogy nem kapod meg amit szeretnél.

Mert belülről mikor a zenekarod egységesen kezd el játszani, hallhatod a szeretet és a bölcsesség hangját is. Ne tartsd magad távol semmitől, mert az élettől tartod magad távol.

Engedd meg mindennek, hogy amit megélsz, belépjen az életedbe és engedd meg mindannak ami bent van, hogy kilépjen belőled.

Az, hogy ne tarts vissza semmit, azt jelenti, hogy mindig törekedj a belső zenekarod egységének hangját megjelenni a fizikai világban is.

A zavartalanság a kulcsa a harmóniának, azaz az életed úgy lesz teljes, ha az ami belül van, akadálymentesen cserélődik azzal, ami kívül van.

Beengedni a hatásokat, átérezni azok érzelmi tartalmát, és cserébe kiengedni ami a szívedben, a lelkedben van. Ne akadályozd ezt a természetes mozgást!

De egyébként, bármekkora levegőt is veszel, nem tudod örökké visszatartani, az elméd és a szíved is ha el is nyomod egy pici időre, kívánni fogja a mozgást.

Ez a ki be folyamat átmossa az elménket és a szívünket is, így tisztán leszünk képesek látni azt az érthetetlennek tűnő folyamatot, amit az élet tár elénk nap mint nap.