Itt az újév, bízom benne tele vagy tervekkel, álmokkal, célokkal. Én sem vagyok kivétel, imádok ebben a tervezgetős témában haladni a nagy tömeggel. Azt hiszem ez így január elején divat is. Ezt a divatot érdemes követni.

Úgy hiszem zseniális az új év lendülete, igazán kipihente mindenki magát a karácsonyi időszakban és most, mikor újratervezést követel meg a január, akkor megújult reménnyel és kifinomodott stratégiával állhatunk az éve eleji indulásokhoz, hogy aztán egész évben a legjobbat hozzuk ki mindenből, nem elfelejtve önmagunkat sem.

Bátorítani akarlak arra, hogy merd, legyen bátorságod újragondolni mindent és a reményteli jövőre nézve, tisztán és lelkiismeretesen tervezz, beleadva mindent és még annál is többet. Egy mérnök barátomat idézve, terv nélkül lehetetlen házat építeni és maximálisan igaza volt. Bár bízhatod a sorsra, a szerencsére is az életed, de úgy hiszem csak szerencsével és a sors kezével, nem sok házat építettek fel, de életet sem.

A legtöbb ember nem azért mond le az álmairól, mert sikertelenül próbálkoztak, vagy csalódtak és sokszor elcsúsztak, hanem azért, mert elhitték, hogy semmi közük az álmaik megvalósításához.

Azzal az énjükkel azonosultak, akiknek nincsenek képességeik, akik nem lehetnek sikeresek és semmi keresni valójuk sincs a pályájukon és az esélytelen nyugalmában élnek mély passzivitásban, közömbösen.

Most bánthatnám azokat az embereket, akik kritizálják, szidják a próbálkozókat, visszarántják, kiszívják az energiájuk, de azért nem teszem, mert nem az ő hozzád állásuk a fontos, hanem az, ahogyan Te ezeket az embereket értékeled és használod. Nem ők törnek feletted botot, hanem Te hiszed azt, hogy ők tönkretesznek és bizony tönkre is mész nem miattuk, hanem önmagad miatt. Te csak megerősítésnek használod a többieket.

Jól hallod, használod. Arra használod az ő viselkedésüket, hogy jogosan legyél sikertelen. A bántalmazást használod fel alibinek arra, hogy elhidd, veled valami baj van és képtelen vagy valamire. A saját „sikertelen” önképeddel azonosulsz, amihez találtál valakit, aki meg is erősíti a saját butaságodat.

A kérdésem csak annyi, hogy benned van-e a „csak azért is….” van-e benned akarat! Van-e elég tököd ahhoz, hogy szembe menj a butasággal és elővedd a saját „éltető” energiáidat legalább ahhoz, hogy tervezz valami szebbet és jobbat, mint ami volt. És itt jön képbe az, hogy mit tudsz a jövődről.

Ha semmit sem és még csak a képzeletedben sincs semmi, akkor hidd el és most nagyon nem leszek pozitív, lesznek olyanok, akik majd olyan útra térítenek, ahová nem érdemes menned és olyan érzésed lesz, hogy összeesküdött ellened az egész világ. Pedig csak a „nem tudom” válaszod erősödött meg benned és öntött formát a valóságban is.

Csak annyi történt, hogy nincs irányba helyezve az életed. Tengsz lengsz benne és hol jobbra pofoznak, hol balra. Tudom, hogy erős szavak. És talán nincs így, mert te vagy a világ legszerencsésebb életépítője, de érdemes kicsit tervezni, hogy az amit szerencsének hívsz, tudatossággá transzformálódjon és bármikor meg tudd ismételni.

Tudom, hogy a tervek sokszor nem sikerülnek és legjobb kiindulási pont a csalódáshoz, de mint mondtam nem a sikertelenség miatt nem sikerülnek, hanem azért, mert elhiszed önmagadról, hogy képtelen vagy valamire, valami olyanra, amit a szíved mélyéből súgsz meg magadnak és szeretne felszínre törni.

Nem szabad a többieket olyan miatt vádolni, amit sokszor a legnagyobb szeretettel követnek el ellened… illetve úgy lesz ellened, hogy felhasználod bizonyítéknak az ő viszonyát veled. Nekem az a tapasztalatom, hogy úgy is azok véleményére figyelünk oda, akiket szeretünk, vagy hitelesnek tartunk. A többiek, mivel nincsenek akkora hatással ránk, hogy befolyásoljanak, így kevésbé számítanak.

Ugye milyen furcsán hangzik? Azok akiket szeretünk, akik ugyanígy viszont szeretnek minket, ők a legnagyobb álmaink gyilkosai. Nem azért, mert ezt akarják okozni nekünk és rosszindulatúak lennének, hanem pont ellenkezően, jót akarnak nekünk, mi érezzük is a szeretetüket. Tehát nem a rosszakaróink a legnagyobb problémánk, azt általában könnyű felismerni és előbb vagy utóbb, megtanulod kezelni is, hanem pont ellenkezően ott csúszik el minden, ami nem kap elég figyelmet.

Készülj fel arra, hogy a saját életedhez, a saját terveidhez, céljaidhoz, csak Te értesz és senki más. Mivel a szeretteink nem tudnak azonosulni, nem látnak a részletekbe, bíznod kell a saját szemedben, a saját terveid megvalósításában. Ehhez Te kellesz és nem a többiek véleménye, azoké sem, akik a legközelebb állnak hozzád, hiszen nem látnak bele mindenben, amiben te már jártas vagy.

Nos! Nem azt mondom, hogy különülj el és fogd be a füled. Ne kikerüld azokat, akiktől olyat hallasz amit nem akarsz, hanem meg kell tanulni tiszteletben tartani a másik véleményét és látni a különbségeket.

Az ami az övé, nem kell, hogy a tiéd legyen. Azért, mert ő elmondja ahogy gondolja, azzal nem kell feltétlenül azonosulni. Az nem rólad szól, hanem arról aki mondja, még akkor sem, ha épp mind a ketten azt hiszitek, hogy rólad beszéltek.

Mindenki magából tud csak kiindulni és sok tapasztalat téves akkor is, ha mindenki elhiszi. Szóval! Bárkit nyugodtan hallgass meg, viszont ismerd, sőt tudd, hogy melyik sztori szól rólad és melyik a másikról.

Ha meglátod tisztelettel ezt a különbséget, akkor már nem lesz olyan zavaró a másik élete és nem fog lefárasztani, nem fog leterelni a saját utadról, mert látod kristálytisztán, hogy az az övé és nem a tiéd.

Tudom, hogy azt hiszed, hogy „minden utólag derül ki” és talán pont ezért hiszed azt, hogy egy terv sem garantálja a sikeredet. Ha így állsz hozzá, akkor tényleg utólag fog kiderülni és lesz miért aggódnod és talán félni, rettegni is fogsz. De hát az milyen cél, ami egy horror trillerre épül? Ha valamitől ennyire félsz, az utólag is ugyanilyen horror lesz.

Nem utólag derül ki, hanem azon a lelkiállapoton múlik, amivel végig viszed a folyamatot. Ha ízig vérig benne vagy, lelkesedéssel vagy lelkesedés nélkül is, de tudatosan, napról napra haladva, végig tudod vinni a sikerig. Nem állsz meg félúton keseregni és kételkedni, hanem addig mész, ameddig el nem éred. Érted mi a különbség? Mi alapozza meg a biztonságodat?

Ha ez most úgy tűnik, hogy „hú de nehéz”, akkor lehet, hogy igazad lesz és nehezen fogod megélni, de úgy is tűnhet, hogy könnyedén és szórakozva csináld végig. Rajtad múlik az életed és nem múlhat senki máson. Lehet, hogy belekeversz még egy csomó mindenkit, de akkor a sikeredbe, hogy a többiek segítsenek megvalósítani és nem a kudarcodba, mert akkor csak alibit ahhoz, hogy „miért nem sikerülhet”. Mindenre van magyarázat, arra is hogy a terveid miért valósuljanak meg és miért ne. Te melyikre keresed a választ?

Azok akik a többieket akadálynak és nehezítésnek látják, azok nagyot tévednek, mert nem ismerik fel, mennyi mindenben támogatnak minket a többiek. Az, hogy Te céltudatos vagy és menetelsz előre rendíthetetlenül, nem jelenti azt, hogy bárkit tönkre kéne tenned, vagy el kéne taposnod.

Azért, mert magaddal foglalkozol, magadat tekinted elsődlegesnek, nem jelenti azt, hogy bárki mást el kéne hanyagolnod. Sőt! Az akinek vannak tervei az életre, azok igen is oda figyelnek a többiekre, hiszen tudják, mennyi potenciál van a szeretetben és az odafigyelésben.

Aki pedig elhanyagolja magát, az valójában a többiekre lesz utalva és jogosan mondhatja azt, hogy valaki vele szemben „önző” hiszen nem fogja mindenki istápolni. Foglalkozz magaddal, hogy aztán minél több ember segítségére lehess, mert a többiek is a segítségedre lesznek. Hanyagold el magad azért, hogy aztán minél több embert láss önzőnek, aki nem segít neked, de Te nem fogsz tudni semmit sem nyújtani.

Az aki foglalkozik magával, ő az egyensúlyt keresi, az aki lemond magáról, ő csak elvenni képes. Nem döntök helyetted, de javaslom, csiszold az önismereted, törekedj a tudatosságra azért, hogy valóban hasznos és boldog életed legyen.

Nagyon bízom benne, hogy mersz tervezni és mered is megvalósítani az újévben!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!