Mindenkinek vannak problémái? Hogy állnál olyan emberhez, akinek nincsenek problémái? Kételkednél benne? Mi lenne, ha Te lennél ez az ember akinek: Nem probléma az élet és nem kell mindig megoldania benne valamit?

Ha valóban megérted az alapproblémát, akkor az meg is oldódik azonnal, mivel a probléma magában hordozza saját megoldását is. A probléma olyan, mint egy mag, a megoldás pedig a virág, amely ott rejtőzik a magban. Ha teljesen és valósághűen megérted a magot, máris rátaláltál a megoldásra… ez tudom, hogy ellentmondásosnak tűnik, de ha végig hallgatsz, érteni fogod, mennyire nem az. Vagyis, bízom benne, hogy sikerül!

A megoldás kulcsa, az igazi kulcs nem az, hogy megoldod és feladatként nézel rá, hanem az az igazi kulcs, hogy megérted! A megoldás soha nem a problémán kívül van, hanem benne a megértésben.

Általában ezer és egy problémát fel lehet sorolni, amelyeket megpróbál mindenki megoldani az életében. Van, hogy ezeket „megoldandó” feladatnak kezelik sokan és van, hogy megoldhatatlannak.

Most persze, akik kicsit is olvasottabbak és foglalkoztak valaha is a problémáikkal és megoldandó feladatokat csinálnak nap mint nap, kedvvel vagy kedvetlenül, motiváltan vagy de motiválatlanul, azokat kicsit talán most meg fogom kavarni… a megértés reményében. Ha problémaként vagy megoldandó feladatként is nézel rá, annak jelentés és értelmi háttere, még mindig ugyanaz lesz, nem tudod magad becsapni szavakkal.

Nem tudsz egyetlen problémát sem megoldani, akkor sem, ha az álnevükön szólítod azokat és megoldandó feladatnak nevezed őket. Most nem arról van szó, hogy meg tudsz-e javítani egy kilyukadt kereket, vagy meg tudod-e főzni az ebédet, kicsit a mélyebb önmagadhoz szeretnék szólni, a lelki dolgaidról van szó. Az érzelmi világodról, a gondolkodásodról, az elmédről és úgy összességében a lelki életedről.

Egyetlen lelki „gondot” problémát sem tudsz megoldani. Nem is lehet, mert valójában csak azt hiszed, hogy gond van a lelkedben, csak azt hiszed, hogy annyi sok problémád van. Az életet nem kell megoldani, az élet és a Te életed is teljes, most ebben a pillanatban is… függetlenül attól, hogy mi is a véleményed róla és meg akarod-e oldani vagy problémának is éled meg azt amilyet élsz!

Szó sincs ezeregyről!

Csak egyetlenegy van, de ha Te ezeregy problémát látsz, akkor nem fogod látni azt az egyet, ami valóban létezik és minden ebből indult ki. Folyamatosan azt mustrálni, ami nincs, azt elemezgetni, forgatni, komoly munkában, energiában mérhető és tényleg soha nem érsz a végére.

De ehhez a valóságot, önmagad valódiságát kell látnod, hogy egyáltalán el tudj jutni a megértéshez. A megértéssel érteni és tudni is fogod, mi is zajlik benned. Amit értesz, azt átlátod, azzal már fogsz is tudni bánni… mindaddig érthetetlen, ameddig nem látod át, mi is történik a lelkedben. Addig tényleg lesz min problémázni!

Hogyan érnél olyannak a végére, aminek eleje és létezése sincs csak a lelkedben, az érzelmeidben és azokban a gondolat folyamokban, amik hatalmas hullámokkal nyomnak a mélyben.

Sokatok él olyan „elméleti” világban, amiről agyaltok és túl sokszor érzitek agyonnyomva tőle magatokat: ez a probléma tudat, ami mindig párosul mindenhez. Ebből a probléma tudatból nő ki az élet fája, ha az életed problémának éled meg… amiből aztán persze látványkép is készül, hogy valóban hihető legyen, mert meg kell védeni azt, amit valódinak hiszel.

Nyomasztó lehet valóban feltételezések között élni és azt hinni, hogy az a valóság, csak azért mert megvalósítottad és látványképpel is bebizonyítottad magadnak, meg mindenki másnak is.

Tehát az első dolog amit meg kell értened, hogy egy tőről fakad minden. Ez a tő pedig az egyetlen alapprobléma: az egyetlen probléma, amiből minden fakad. Ez egy örök probléma, nem tartozik hozzád, sem hozzám, sem bárki máshoz. Ez magához az emberhez tartozik!

Vele születik, vele is hal meg. Ha probléma hamarabb hal meg, mint Te akkor lényegében megvilágosodtál probléma és megoldásügyileg és számodra nem problémás az élet. Akkor a tudatodat nem mérgezi a „probléma tudata”, akkor egy lecsendesedett tudattal élsz, mindenféle fertőzés nélkül. Harmonikusan és bőségben. Ez a kettő az egészséges tudat alapvető tulajdonsága.

És mindenki tudom nagyon jól, arra van ráfeszülve, azon agyal, meg azért gürcöl, tanul önismeretet, meg a világ működéséről is azért tanul vagy nem alszik éjszaka, hogy segítsen feloldani ezt az alapproblémát és megszülessen a megértése.

Csak figyeld meg, hogyan reagálsz arra, hogyha azt mondom ,hogy: „van olyan ember, akinek nincsenek problémái”. Hitetlen leszel, talán kinevetsz, vagy azt hiszed meg akarlak vezetni.

A lényeg, hogy még a feltételezésem is sértő! Mert mit keresünk mindig? Kikkel értjük meg egymást? Kikkel vagyunk jóban? Akik hasonlóképpen látják és élik meg az életet.
De vajon ha önmagunkat ismételjük valaki hasonló saját magunk másolatával, előrébb kerülhetünk az életben? Ez a toporgásunk lényege, önmagunk lelki életének a másolataival együtt élni és körbevenni magunkat, magunkkal! Így mindig ugyanaz lesz! Ha most örülsz, nem vetted figyelembe az amortizációt és a szavatosságot! Akkor a legtermészetesebb élet jelenséget, a változást nem vetted figyelembe és ellene mész, azaz öntudatlanul csinálsz problémát az életből.

Ha feltételezem a probléma mentességet, akkor valójában meg is véded a problémáidat, mert hozzád nőttek, engem pedig meg fogsz kérdőjelezni és elutasítasz.

Keresel egy csomó visszaigazolást másoktól a másolataidtól és meggyőződ magad általuk, hogy „természetes”, hogy mindenki szenved valami miatt. Nem természetes, ha sokan csinálják, csak általános. Szerintem az általánosnál sokkal értékesebb vagy!

Talán meg fogsz támadni szavakkal, véleményekkel és talán azt fogod mondani nekem, hogy „nekem márpedig vannak valós problémáim”! Sértésnek éled meg, ha azt mondom, nem az a probléma amit fel akarsz sorolni, sőt talán nincsenek is. Így szoktunk ragaszkodni a butaságaikhoz!

Persze jól esne és ugyanúgy elfogadnád „elméletben” a probléma nélküli életet, mint a lottó 5öst.

Elméletben szuper, de a valóságban „szerinted” nem állja meg a helyét, sőt a valóságban vissza is fogod utasítani. Kicsit olyan a problémával együtt élni, mint az anyóssal. Megszoktad! És beletörődtél a létezésében!

De minek a létezéséről is beszélünk? Az elméd létezéséről beszélünk! És az elmédben folyó dolgaidról és konfliktuokról.

Az alap probléma jelenleg az, ahogy az elméddel bánsz vagy ahogy ki vagy szolgáltatva az elmédnek! Azaz ahogy látod az életet és ahogy értelmezed azt, amiben talán most is benne vagy nyakig.

Vágjuk el az elméd gyökereit! Ne a leveleket, meg az ágakat nyesegessük. Az a sok amit problémának vagy megoldandó feladatnak élsz meg, lényegében kivirágzott, hatalmas fát növesztett és rengeteg ágat, meg levelet eresztett. Létrejött az életed ilyen formában!

Ezernyi van belőlük és mikor egyet levágsz, kettő lesz belőle. Érezted már magad úgy, hogy megoldottál valamit és utána megduplázódtak a problémáid? Így lett látható az, ami a láthatatlanból indult! Így tudsz felmutatni nekem is most olyat, ami „tényleg probléma”.

Felejtsd el a sok és ezeregy problémát, hiába nyesegeted azokat! Nem azok a problémáid!
A problémáid valahol a gyökerekben kereshető. Vágd el a gyökereket és a sok látható és átláthatatlannak vélt, őrület, kiszárad az életedből.

Az elméd játéka az egész!

Ha valóban megérted az alapproblémát, akkor az meg is oldódik azonnal, mivel a probléma magában hordozza saját megoldását is. A probléma olyan, mint egy mag, a megoldás pedig a virág, amely ott rejtőzik a magban. Ha teljesen és valósághűen megérted a magot, máris rátaláltál a megoldásra.

A megoldás kulcsa, az igazi kulcs nem az, hogy megoldod és feladatként nézel rá, hanem az az igazi kulcs, hogy megérted! A megoldás soha nem a problémán kívül van, hanem benne a magban. A lelked a mag, a lelki világod az ami kihajtott az életedben.

Benne rejtőzik! Tehát ne keresd a megoldást, csak nézz a probléma mélyére. Találd meg a gyökerét. Valójában el sem kell vágnod, csak meg kell értened! Ha megérted, maga a megértés lesz az a fűrész, ami elvágja a valóságtól elkülönült elméd önálló életét. Ebből már nem tud az elméd fát növeszteni! Vagyis olyan fát képes növeszteni, olyan életet, aminek gyökerei, nem a probléma tudatból erednek.

Ha felmerül egy probléma, az elméd megoldásokat kezd el gyártani és annyi opciót gyűjt köréd, amiből megszületik az az agyalás, hogy túlgondolsz mindent és lényegében csak filozofálni fogsz, de semmit sem fogsz érteni… olyan érzésed van ilyenkor, hogy soha nem lesz vége, egyből kettő lesz, a kettőből meg négy…

A megoldás az, hogy az értelmezésnek véget adsz és elindulsz, pont úgy és olyan állapotban, kételyek nélkül, ahogyan azt értelmezted. Az igazi megértés az, amikor kihagyod az egódat az értelmezésből. A megértés és az egó, nem tud együttműködni. Ha ott az egód, nem értesz semmit, még mindig a levelekkel és az ezeregy problémáidat akarod megoldani.

A megértés mélysége az élettel való együttműködésben zajlik. Tehát nem ellenállsz, bántod azt amiben élsz vagy éltél, hanem megkeresed benne és önmagadban az összhangot, a harmóniát, felveszed az élet ritmusát.

Aki él, az táncol! Egész nap bulizik! Aki tagadja az életet, ellenáll neki, az nem érzi a ritmust, sőt úgy éli meg a ritmust, mintha az a lelkét egy hatalmas husánggal csapkodná.

Van mikor tényleg jönnek az örvények és levisznek a mélybe, de a következő pillanatban, mert hagyod magad az életnek, feldob a felszínre.

Ez egy örök és folyamatos játék. Mint amikor fejest ugrassz a medencébe és pár pillanat múlva kibukkansz a buborékok közül. Ez az élet folyamata, amibe bele is fáradhatsz, de az aki szeret táncolni, az töltődik az élettől, bulizik éjjel nappal és nem tud belefáradni az élet szórakozásába.

Az egód végekben és kezdetekben gondolkodik helyetted. Elhiteti veled, hogy rengeteg problémád és megoldásod van. Egy csomó projektet végeztet veled. Ha az elmédben élsz és nem a valóságban, akkor ezek a projektek nem akarnak soha elfogyni és mindig szembeszáll valamivel, amin aztán dolgozhat, de soha sem eleget.

Elégedetlen és hajt a következő feladatba, mert „ezt még meg kell oldani”. Amikor szembe szállsz az élettel, akkor önmagad rémálvává változol.

Tehát vagy az egó, ami hajtja a problémákat és rengeteg kecsegtető megoldást kínál, de örök mókuskerékben tart. Vagy marad az alap megértés, az igazi megértés, amikor rálátsz a valódi okra, ami enged kilépni a káoszból és rálátást ad a saját és önmagad működésére.

A megértés olyan, mint mintha gyertyát gyújtottál volna egy sötét szobában. A sötét eltűnik és marad a világos valóság, átláthatóan és érthetően. Minden ami érthető és átlátható, az soha nem lehet probléma.

Az életed, ha átlátható és érted is, akkor „semmi” ami benne történik, nem lehet probléma. Az élet nem probléma! Csak akkor az, ha ellenállsz neki, bántod és túl sokat gondolkodsz róla, de nem éled.

Nem lehet elrontani benne semmit, csak is akkor ha kihagyod magad belőle és beköltözöl a fejedbe, az elmédbe és gyártod az elméleteket róla.

Amikor bízol az életben, akkor megjelenik az az áldás is a mindennapjaidban, amit eddig a megoldásokban kerestél. Minden pillanatunk áldás, miért kéne azokat megoldani. Ne menj el az áldás mellett azzal, hogy állandóan harcolsz, meg küzdesz!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!