Ha meg akarod érteni, miért nem jó semmire a pozitív gondolkodás, akkor meg kell azt is értened, miért olyan közkedvelt és mire is jó. Azt kell nézned, hogy mi a jó benne. Vagyis mit kap az ember tőle. Mit kapnak, amijük egyébként nincs.

Mit kap az ember a pozitív gondolkodástól? Mit kapnak, amijük egyébként nincs. Amit a pozitívan gondolkodók kapnak, az a fájdalom enyhülése. A nyugalom, nyugodtság érzése, a béke érzése, az irányítás érzése. És az a kérdés, hogy miért hiányoznak ezek a dolgok az életükből? Mi történik velük?

Akárhogy is nézem, azok, akiknek eszükbe jut pozitívan gondolkodni, azoknak először fáj az élet és keresik, hogy megszabaduljanak ettől a fájdalomtól.

Tehát nem az a kérdés, hogy miért igyekeznek pozitívan látni az életet, hanem, hogy miért van a fájdalom, ami erre készteti őket. Általában valami trauma, csalódás éri ezeket az embereket és felejteni szeretnének, mert attól félnek, hogy valami megint negatív lesz. Szebbnek akarják látni a világot.

Ismerem az érzést, volt belőle részem. Piszok rossz amikor nem érzem jól magam a bőrömben. Ismerem a vágyat, amikor ki akarok menekülni a fejemből, mert nem esnek jól a saját gondolataim.

Hosszú évekig el akartam vonni a figyelmem a saját gondolataimtól. Féltem egyedül lenni velük. Én is volt, amikor megrögzötten pozitívnak akartam látni mindent… lehet egyébként pozitívnak látni mindent.

De itt az a kérdés, miért nem lehet a valóságot látni, miért nem lehet a valósággal foglalkozni és miért kell ferdíteni a valóságot?

Ha ragaszkodsz a pozitív gondolkodáshoz és mondjuk elveszem tőled, akkor mi marad? Milyen marad pozitív gondolatok nélkül? Vissza akarod majd tőlem venni… mert sivárság marad benned és elkezd majd fájni az élet, szenvedni fogsz a hiányától.

Azt fogod mondani, de jó lenne csak egy kicsi pozitív gondolat. Tudom, hogy nem esik jól amit most mondok, de ez a: függőség. A drogos is, ha elveszik tőle a kábítószert, ugyanezt fogja mondani. De az alcoholista is, csak egy kicsi piát szeretne majd. Nincs különbség.

Ha egy függőtől elveszik a függőségét, akkor marad a valóság, amitől pont menekül azzal a pici jóval is, amivel el tudja ferdíteni a valóságot és egy picit is jó neki arra a rövid időre… a pozitív gondolatokkal, az alcohollal, a drogokkal, pont ezt csinálod magaddal.

Lényegében nem akarsz tudomást venni a való életről, ezért eldeformálod a tudatodat és a tudatodban fogsz élni. A pozitív gondolkodással is ugyanezt fogod tenni magaddal. Kreálsz egy álomvilágot, de ezzel nem oldasz meg semmit, ezzel csak ferdítesz a képen, ami valójában semmit nem változott, talán rosszabb lett mint volt.

Olyan kézenfekvőnek tűnik az a példa, hogy az életünk olyan mint egy film. Én vagyok a főszereplő és a rendező is. Amilyen filmet vetítek, amit látok, akkor olyan az életem. Vígjátékot vetítek és akkor egész nap nevetgélek.

Ha horrort, akkor rettegek egész nap. Itt csak az a kérdés számomra, miért kell vetíteni? Miért a látvány a fontos és miért nem annyira fontos a látó, aki nézi a filmet?

Pont az állandó vetítést kellene befejezni és a látóval, önmagaddal foglalkozni. Mert a látvánnyal, te semmit nem változol.. csak visz érzelmileg az, amit nézel, de az aki nézi az életét, vajon tud magáról?

Van egy másik példám is, ami nagyon közkedvelt a pozitívan gondolkodók világában. Amilyen szemüveget hordasz, olyan az életed. És mi van, ha leveszed a szemüveget? Akkor milyen az életed? Mi történne akkor, ha nem a diopriák mögül történne az életed?

Ha nem torzulna a valóság? Mi a bajod a valósággal? Mi lenne veled akkor, ha önmagaddal kéne szembenézni, film és szemüveg nélkül? Na ez az az őszinteség, amire kevesen képesek. Mert ugye az őszinteség az fáj is. Legalább is, sokan így gondolják.

Pedig az életet látni, hogy hogyan történik az életed, lehet, hogy elsőre fájdalommal jár, de másodszorra már nem. Őszintének lenni és nem ragaszkodni a pozitívhoz jelenti azt, hogy teljes életet élsz és nem csak a világ egyik felén.

Akkor már az élet nem fog fájni, akkor már nem kell a fájdalomcsillapító, akkor élhetsz önmagad is fájdalom nélkül. Tudom, hogy sokatok legnagyobb félelme az, hogy fájdalommal jár valami és el akarjátok kerülni a fájdalmat.
Inkább választjátok a megnyugtató pozitív gondolatokat, minthogy szembe néznétek önmagatokkal és a félelemeitekkel.

Mindig azok törekedhetnek csak pozitívan élni, gondolkodni, akik belső harcot vívnak és enyhíteni kell a fájdalmakat. De mi lenne, ha nem gondolkodnátok végre az életről, hanem élnétek is azt!
Tudod, a gondolkodás, a tett halála. Akkor igazán, ha nem a fejedben élsz egy életet, hanem a valóságban.

Az önállóságról és a szabadságról, békéről, kiegyensúlyozottságról álmodoztok tudom, holott egy könyvben megírt életet szeretnétek követni, ami a megosztottságról szól. Imádom a könyveket én is írtam néhányat, de mégis azt kell, hogy mondjam, nem kell nekik hinni.

Arra jók, hogy átgondold magad, de ne kövess egy útmutatót se, még akkor se, ha nagyon meggyőzőek és sokat ígérnek. Belső konfliktushoz vezetnek és bántani fogod magad, ha esetleg más történik meg benned, mint amit leírtak. Jó kis gondolatébresztők, de nem többek.

A munkámból kifolyólag, sok sok ember fejébe kapok betekintést, amit tiszteletben tartok… de ne bántsd magad csak azért, mert nem pozitívkodsz a fejedben. A fejedben minden van.
De ne ijed meg ettől a sokszínűségtől, magától a bőségtől. Érted van még akkor is, ha másképp is gondolod.

Ha eddig nem jött be amit mondogattál a képzeletedben, akkor mondogass mást, hátha bejön. Tehát én a működést támogatom és nem a pozitívkodást. Lehet, hogy az is működik, de vajon tudod-e, hogy mit működtetsz.
Millió helyen olvashattok róla és igazi pozitív hullám járja át a médiát is. Nagyon sok hozzá nem értő ember vallja magát igazi pozitív látnoknak.

Nem akarom bántani őket egy szavammal sem, de nem tudják ők sem, mit beszélnek, persze abban a hitben teszik ezt, hogy jót tesznek. A szándékuk mindenesetre dicséretes.

Azt kérem tőled, nagyon figyelj most rám és ne védekezz, ne támadj… csak figyelj. Nem kritikának szánom, ha fontos neked pozitívan gondolkodni, csak szeretném, ha látnád, mit is csinálsz.

Meggyőződésem, hogy a pozitív gondolkodásnak nincs valóság alapja, csak a képzeletünkben létezik, az élethez semmi köze, a valós élethez semmi köze.

A gondolataink sem valósak… csak a fejünkben van. Jönnek és mennek. Gondolunk valamit a valóságról. Mégis sokan bántják magukat, ha odatéved a fejükbe valami oda nem illő.

Nagyon leegyszerűsítve néhány szóra, a képmutatásról szól és egy megfoghatatlan filozófia, amibe belekapaszkodnak sokan és várnak tőle valami hatalmas áttörést… röviden változást. Talán ezért csinálják olyan sokan.

Pedig a pozitív gondolkodás senkit nem formál át. Persze az élményed ezzel kapcsolatban olyan, mintha történne valami… talán jobb kedved lesz és mosolyogsz is.
Ehhez nem kell pozitívan gondolkodni, elég elmenni a moziba és megnézni egy vígjátékot. Otthon összeomlott az életed, szar a munkád és mindenki gyűlöl… a moziban attól még lehet jó a kedved.

Így leszünk mozi rajongók és függők… igaz ez bármilyen motivációs, felpörgetős előadásra is. Addig jó, ameddig ott ülsz. Mindenki mosolyog és kedves, hallasz szép és okos szavakat. Úgy érzed, hogy a pozitív emberek között vagy és mindenki pozitívan viselkedik.

Szóval…. viselkedik. Mert a legtöbben, akik kiszakadnak ebből a pozitívan viselkedő környezetből, otthon tovább sírnak. Fontos, hogy megértsd mi történik veled ilyenkor. Ez a nagy pozitívkodás, csak elnyomja a személyiséged negatív vonásait. Most lehet ujjongani, mert pont ezt akartad.

A pozitívak közé szerettél volna tartozni, mint egy kasztba. Sikerült. Az elnyomás és a viselkedés összefogott és pozitív lettél egy időre. Elmondhatod, hogy a negatívok milyen hülyék és tönkreteszik az életüket. Ez a választás egy módszere.

Rengeteg energiád mehet erre rá, mert nagyon munkaigényes megfelelni és egy ilyen kaszthoz tartozni. A pozitívak kasztjába. Folyamatosan mosolyognod kell, el kell mondanod, milyen sokat köszönhetsz ennek a felfogásnak.

Pedig belülről folyamatosan küzdesz… állandóan, mert szinten kell tartanod magad. A pozitív emberek ki fogják szúrni, hogy neked vannak problémáid és megbélyegeznek. Ez hatalmas teher és belső harc. Valamit folyamatosan el kell nyomnod, valamit meg, folyamatosan ki kell kényszerítened magadból.

Kavarogsz belülről, mert nem lehetsz dühös, feszült, ingatag… csak azt mutathatod meg magadból, ami a pozitív emberek jellemvonásai. Kavarogsz belülről, de közben szeretnél persze nyugodt és kiegyensúlyozott lenni. Ha pozitív akarsz lenni, úgy akarsz viselkedni és gondolkodni, addig háborúzol.

A háborúban pedig áldozatok vannak és Te leszel az áldozat, ha folytatod ezt az őrültséget. A megosztottság, önmagad megosztása, mindig belső konfliktushoz vezet. Tehát pozitív csak akkor lehetsz, ha csatázol!

A megosztottság alatt, az ítéletet értem. Ítéletet mondasz, szétválasztod a saját belsődet, jóra és rosszra, pozitívra és negatívra. Ez minden háború lényege. A háborúban, nem szeretik egymást az emberek, de mindenképp megítélik a másikat és ha másnak találják, akkor el akarják pusztítani.

És ez mind a fejedben zajlik. A pozitív gondolkodás egyszerűen azt jelenti, hogy a negatívat a tudatalattiba kényszeríted és a pozitív gondolatokat szabályzod a fejedben.

Egy gond van ezzel az egésszel. Az, hogy a tudatalatti, sokkal erősebb, a tudatos elmédnél. Sokkal erősebbé válik a háttérből, mert nem a színpadon dőlnek el a szerepek, hanem a háttérben. Amire nincs rálátásod, mert elnyomtad, azt befolyásolni sem tudod, mert nem ismered.

A rendező rendezi azt, amit látsz a színpadon. A rendezői székbe ültetted azt, amit elnyomsz magadban. Olyan ez, mintha a csekkeket eldugnád magad elöl… így nem tudod kifizetni sem, mert nem tudod hol van.

De ez nem érdekel senkit, simán kikapcsolják az áramot, ha nem fizeted be. Én már jártam így, nem figyeltem illetve, elfelejtettem befizetni. Kegyetlenül kikapcsolták, hiába mosolyogtam egész nap.

A pozitív gondolkodás nem csak, hogy szegényes módszer, de semmilyen megértést nem fog adni és folyamatosan olyan elképzeléseket ad önmagadról, az életedről, aminek semmi köze a valósághoz.

Illetve, biztos, hogy egy belső diktatúrát szeretnél kialakítani magadban? Biztos, hogy erőszakkal és elnyomásban szeretnéd leélni az életed? A szeretet, nem csak egy szó. Én szeretet párti vagyok  és nem látom értelmét hitegetni magam.

Azért mert csilliárdosnak gondolom magam, attól még nem vagyok az. Persze a pozitív gondolkodás mit ígér? Hiteget, mert amire gondolsz, az lesz. Az ígéret? Most lehet, hogy minden szar, de majd a halálod után… Lehet, hogy most minden szar, de mosolyogj. Ne felejtsd el, kikhez tartozol. Lesz majd jobb is, mint most.

Ülök a wcn és érzek valami szagot. Elhesegetem… ez csak egy gondolat és nem lehet büdös. Ülök tovább és győzködöm magam arról, hogy a gondoltaim miatt érzem a büdöst.

Egy pozitív ember a wcn ülve is a mező friss illatát kell, hogy érezze. Bocsáss meg a hasonlat nyeresége miatt. Az aki nem a valósággal törődik, az filozofál és reményt ébreszt benned.

De a tény az, hogy most büdös van, de az is tény, hogy csak le kell húznod és ki kell jönnöd onnan. Az élet a cselekvést támogatja és nem a gondolatok megosztottságát, ítéletét.

Vajon reménykedsz olyanban, ami a tiéd? Persze, hogy nem. Engedd el a pozitív kényszeres filozófiáit és legyél valódi. Minden téged támogat!

Most jön a lényeg. Olyan tudatosságot kell teremtened, ami se nem pozitív és se nem negatív. A működést keresd és ne az ellentéteket. Igen, van ami nem működik, mert egyszerűen nem tudod hasznát venni… vagy csak egyszerűen meg kell tanulni használni. Mint az anyóst

De az egész életünk egy nagy kísérlet. Nem jó meg rossz…. hanem működés. Minden érted van és most nem nagy misztikus filozófus szeretnék lenni, hanem nyersen és egyszerűen lásd meg az életedben az értéket. Nem a pozitívat, hanem az értéket.

Hogy minek milyen értéke van! Évekkel ezelőtt, ha jól számolok, olyan 8 évvel ezelőtt, volt egy nagyon komoly lelki összeomlásom. Nem akarok belemenni a részleteibe, de akkor piszkosul fáj, semmi pozitív nem volt benne.

De mégis támogatott abban, hogy tovább lépjek, hogy elinduljak. Abban segített, hogy átgondoljam az életemet. Ha most valami hasonló van veled, együtt tudok érezni veled.

De tudd, valami nagyon nagy értékben ülsz most, valamit nagyon meg akar neked mutatni az élet. Engedd át rajta magad, ne ragadj bele, csak éld meg és ne félj érezni.

Ha azt érzed, hogy sírhatnékod van, akkor ez az állapot a nevetés fontosságára mutat rá… de attól még sírhatsz… megengedheted magadnak, hogy legyen érzelmeid, még akkor is, ha ez az érzelem esetleg fáj.

Érzelmek nélkül olyan, mintha só nélkül főznél. Kizárod az életedből, nem csak a csalódás, fájdalmak lehetőségét, hanem ténylegesen a legszebb dolgokat is.
Azok akik nagyon ragaszkodnak a pozitívkodáshoz, azok sajnálattal kell, hogy mondjam, csak enyhülést akarnak, de meggyógyulni nem.

Nem akarják megoldani a problémáikat, csak nem akarják, hogy fájjon… kreálnak áll mosolyokat és el is hiszik, hogy minden szuper. Mert ezt gondolják… a valóságról.

A fájdalmat nyomják el, de az még ott van. Ha téged a valóság érdekel és az igazi megoldás, akkor meg kell gyógyulnod. Lehet, hogy kétszer annyira fog fájni, de sokszor van, hogy a gyógyulás is magasabb lázzal jár és piszkosul viszket az a seb.

Tudnod kell, hogy amit elítélsz, azt magadhoz kötöd. Valahányszor lemondasz valamiről, örökre hozzákötődsz ahhoz. A negatív és a pozitív megosztottság, ezt eredményezi.

Az örökös fájdalomcsillapítók szedését. Ha küzdesz a gondolataid ellen, azzal csak a bajt csinálod magadnak. Lehet, hogy nem látszik kívülről, mert mosolyogsz és jól nézel ki, de éjszaka, amikor semmivel nem tudod elnyomni a konfliktust, akkor megőrülsz az ítéleteidtől.

Elkezded elemezni, hogy ez meg ez jó volt, ott hibáztam, ott még többet kellett volna csinálnom, nem volt elég pozitív gondolat a fejemben. Sőt egy csomó negatív ember volt körülöttem és lehúztak. Áhhhhhhh ez őrület lehet.

Persze ez ilyen formában nem igaz, mert sokan használnak, kedélyjavítókat, altatókat, olyan drogokat, amik enyhítést hoznak… de mindannyian tudjuk, nem ez a megoldás.

Fogadnod kell a démonjaidat, még akkor is ha idegesítenek, fájnak… de csak azért teszik ezt, mert nem ismered őket. Ismerd meg, ne utasítsd el őket és megtanulod kezelni is, nem kell majd semmit sem így elnyomni benned.

Értsd meg milyen értéket képvisel… még akkor is, ha elsőre semmit. Mindennek van értéke, még akkor is, ha semmibe nézed. Ha értékként kezeled, akkor meg tudsz válni tőle… oda tudod ajándékozni… értéktelen kacatok nem kellenek senkinek. Tehát röviden!

Csak pozitívkodással felborítod az egyensúlyt, márpedig neked kiegyensúlyozottságra van szükséged és nem önbecsapásra, hitegetésre, háborúra…

A kiegyensúlyozottságba belefér minden! Nem fognak zavarni az energiavámpírok, simán adsz nekik enni annyi, amennyit szeretnél. Se nem többet se nem kevesebbet. Sőt a negatív, panaszkodó emberek sem fognak zavarni, mert tiszteled az ő életüket. Ők tényleg a nehezebbet választotta. Az az ő életük és nem a tiéd.

A kiegyensúlyozottság nem háborún alapszik, hanem elfogadáson, békén és szereteten.

A következő szemináriumon, meg fogod élni önmagad. Nem pozitívan, meg negatívan, hanem önmagad, deformitások nélkül. Lágyan és kíméletesen. Mindenre Te vagy a megoldás!

Erre otthon nem leszel képes, ehhez muszáj a biztonságos környezet, ami az első, hogy megteremtek a szemináriumon. Jó kezekben leszel és önmagadra fogsz találni!

Találsz egy gombot itt a szöveg alatt, amin keresztül meg tudod nézni és jelentkezni is tudsz. Szóval gyere, mert nagyon várunk!