Öntudatlan bírálatok miatt szenvedünk!

Bármi történik is veled, azt úgy értelmezed ahogy akarod, de a véleményed mindig téged fog jellemezni!
Gondolhatsz bármit, bármiről, de vajon a gondolkodásod lehet ítélet nélküli? Vajon képesek vagyunk Egó nélkül élni? Vagy mi az ami képes legyőzni az egót? És miért hagyd abba az ítélkezést mások és önmagad felett is?

Milyen napod volt ma? Rövid vagy hosszú? Tőled függ, hogy milyennek éled meg, milyen hosszúságúnak, illetve attól, hogy épp a fájdalomból vagy épp az örömből van hiányod.

Pedig mindenkinek minden napja pont ugyanolyan hosszú nem igaz? Mégis a benne lévő élmények és azok értelmezése azok, amik tartalmassá teszik, ugyanazt az időt.
Ha nem az Egódból indulsz ki, akkor nagyon kevés olyan nap lenne amit jónak vagy rossznak ítélnél meg, azaz olyan bírója vagy az életednek, aki folyamatosan ítélkezik, ezzel megteremti önmaga szenvedését.

Már már mondanám, hogy magától értetődik az, hogy mindenkinek van saját mérőléce… de ezzel lovat adnék az ítéleteid alá.

Állandóan és mindenhol azt próbáljuk bizonyítani öntudatlanul is, hogy itt vagy ott, vagy valami nem igazán van rendben.

Ez a fajta kételkedés, a bizonytalanságból fakad és az ítéletei révén próbál levegőhöz és bizonyossághoz jutni. De egyenes út a félelemekhez és a szeretet megtagadásához is és miért?

Mert talán Te is meg tudod ítélni, ki mit és miért csinál rosszul és lehetséges, hogy büszke vagy arra, hogy ezt az ítéletet ki is mondod a másik fejéhez vágod és őszintének tartod magad ez által… de az őszinteség, ha igaz, nem hoz ítéletet és nem teremt szenvedést!

Azzal, hogy megítéled a másikat, azzal bírót csinálsz magadból és elítéltet a másikból… mi ez ha nem büntetés és végrehajtás?

Amit mindig valamilyen szenvedés fog kísérni! Meg kell tanulni „látni” és nem megítélni az eltérőt. Mert az igazság csak annyi, hogy ő másképp csinál valamit, mint ahogyan Te azt jónak láttad.. az eltérő, még nem feltétlenül rossz is, csak más mint a tiéd.

Az ítélkezés, mindig bíráskodás! Minden, amit jónak vagy gonosznak nevezünk, azt mi ültettük a világba és az egész világ úgy van berendezkedve, hogy egyik épül a másikra, így mi teremtjük meg saját magunknak, akár a másik által a szenvedéseinket is.

Az egód az ami ítéletei révén felosztja jóra meg rosszra azt ami történik. Lehetséges, hogyha most nem érted mire akarok kilyukadni, akkor megítéled amiről beszélek és gyilkosságokról meg katasztrófákról kezdesz el beszélni… Ne tedd, mert semmi értelme, ha nem vagy gyilkos vagy nem okoztál katasztrófákat. Nem érthetsz meg másokat, tőled független eseményeket, csak magadat értheted meg illetve olyan helyzeteket, amik személyesek.

Tedd félre az egódat kicsit, de mégis foglalkozzunk veled. Legyünk praktikusak és ha itt vagy velem, akkor Te vagy a főszereplő!

Ha túl akarsz lépni az egódon, valójában az ítéleteidet kell felismerni és megszüntetni. Azaz az egó akkor tűnik el, ha ítéletektől mentesen élsz és fejezed ki a véleményed. Nagy kihívás ugye?

Mert mindig cimkézünk és ítélkezünk akaratlanul is. Nem mondom, hogy soha nincs rá szükségünk, de az esetek nagy többségében csak pletyka, meg fölösleges filozófia lesz belőle.

Próbáld beépíteni a tudatodban, hogy nincs jó vagy rossz! Csak vagy most használható vagy épp nem használható. Valójában nincs olyan, hogy rossz helyzet és most nem optimista voltam.

A rossz meghatározás valójában mindig egy alárendelt szerepnek a kifejeződése. És itt jön képbe a lényeg, hogy van-e egyáltalán beleszólásod az életed alakulásába? Van-e szabad akaratod?

Gondolom van aki szívesen hallaná azt, hogy nincs beleszólása semmibe… ő azt amiben benne, nem akarta. Megértelek! Nagyszerű felmentést kapnál és talán megkönnyebbülnél! Az ember számára valamiért a legtöbbet játszott szerep, az az áldozat szerepköre.

Erre neveltek minket sok sok száz vagy ezer éven keresztül. Mindig volt valaki, aki megszabta és megmondta mit kell tenni. Volt egy király meg császár!

Az asszony számára ki volt nevezve a férje ura! Bár ez ma már azért sokszor felborul! Mindig volt van egy felettes valaki, aki igyekszik korlátozni a szabad akarat és vélemény alkotást.

Biztos hallottad már azt, hogy ember tervez Isten végez! Volt mikor gyerekként a szüleinkre Istenként néztünk és bizony beleszóltak, megszabták nekünk, hogy mit lehet és mit nem lehet.

De ahogy a világ is gyerek cipőben él, úgy talán nekünk is kihívás és felfoghatatlan a felnőttek élete. Márpedig fel kell nőni ahhoz, hogy megtaláld a szabad akaratodat!

Alapvetően mindenki szabad akarattal rendelkezik, de csak olyan keretek között, amelyekről tudomása van és ez azt jelenti, hogy csak abban, amit saját természetéről és gondolatai természetéről tud.

Te is képes vagy kifejezni az akaratodat, de hiába van meg a teremtéshez szükséges kulcsod, ha nem dugod a zárba, azaz „fogalmad sincs arról, mit akarsz”.

Ha abban kifárad a szabadságod, hogy a szekrényt a szoba egyik falától a másikig tolod, akkor itt az ideje tovább és kintebb lépni a korlátaidból és ideje felépíteni a palotádat!
Tegyük fel nyertél a lottón, de nem tudod, hogy nálad van a nyerő szelvény. Változtat bármit is az életeden? Semmit!
Csak azért, mert nem tudod. Szörnyű nem?

Nem vagy tudatában gazdagságodnak, ezért tovább élsz szegényen. Pedig az igazság az, hogy gazdag vagy! Mit tudsz kezdeni azzal a pénzzel, amiről nem tudsz? Semmit!
Igaz ez a szabad akaratodra is! Van szabad akaratod, csak épp nem tudatosul, hogy van! Mit kezdesz azzal a nyereménnyel, amiről nem tudsz? Valószínű épp annyit, mint azzal a szabad akarattal, ami nem tudatosul.

Megértem, ha felmerül a kérdés, hogyan lehet tudatosítani? A szabad akarat határai ott vannak, ahol az értelem eltűnik és megjelenik az értelmetlenség!

Amikor úgy érzed, hogy kiestél az „értelmes élet” kosarából és minden ami történik veled, feleslegesnek és értéktelennek élsz meg… keresd az értelmét annak, ami most van veled!

Amit most élsz meg, nem véletlenül történik meg veled, valamilyen értéket akar neked megmutatni.

A szabad akarat úgy tud megvalósulni és tudatosulni, ha felfedezed azt a folyamatot, ami létrehozza nem csak az élettörténeteket, hanem a mentális és érzelmi részeket is.
Bármit is teszel, érzel, gondolsz, az formálja a világot, nem csak a tiédet, a nagyvilágot is!

Amikor veled ellentétes irányba igyekszel, akkor ítéletekbe futsz és szenvedésekbe… de ez az egész „tragédiának kinéző folyamat” is olyan értékes jel, ami visszavezet önmagadhoz.

Olyan mértékben vagy szabad, amilyen mértékben felszabadítod magad! A benned lévő „teremtő erő” akkor képes a csodára, ha a létét felismered!

Azaz Önmagad teremtő erejének az Öntudatára ébredsz! És most nem csak a szép és jó teremtett dolgokra gondolok, hanem minden olyanra, amiben most is benne vagy.

Mert az életedre kell felébredni! Ha eltűnik az ítéleted, akkor minden ami benne van, azt magadhoz öleled maximális és megkérőjelezhetetlen szeretettel, elfogadással!

Szabad vagy, csak ismerd fel, hogy vannak képességeid, mert ez az a vagyon, amit kamatoztatni tudsz az élet bármelyik területén, ez az a kifogyhatatlan vagyon, ami többet ér bármelyik lottó nyereménytől!

A tudatosság felszabadítja az akaratodat és alkotó erőt ad megkérdőjelezhetetlenül a kezedbe! Zúzd szét az Öntudatlanság jéggé fagyott hitrendszerét és élvezd a tudatosság szabadságát!