Minden van! Minden eshetőség, lehetőség létezik, de mégis megszűrjük ezeket a lehetőségeket és szelektálunk. Eldöntjük milyenek a többiek, milyenek vagyunk, véleményt alkotunk, címkézünk. Az elménk az ami bele szól abba, mit minek és milyennek tartunk, mit kell csinálnunk és mi az amit biztosan állítunk, hogy nem fogunk megtenni. Mindannyiunk fejében él egy kép arról, hogyan szabotáljuk a saját jólétünket és megtesszük azt is, amit előtte biztosra állítottunk, hogy nem fogunk.

Amikor megszólalsz és azt mondod amit gondolsz, ami éppen felmerül benned, és azt teszed, amit érzel…. ezt olyan sokan veszélyesnek tartanak, pedig pont nem az. Ez az őszinte tett és elképzelés ami átvinne a nehéz napokon és eljuthatnál velük oda, ami a jólétedet biztosíthatná.

De őszintének nehéz lenni, mert van talán a Te fejedben is egy őrültség arról, hogyan égetik meg magukat az őszinte emberek… de ez csak az elméd „agyszüleménye” ,egy általánosítás, de meggyőző mert sokan élnek ebben a tévedésben. Azért, mert sokan a hazugokat tartják élelmesnek, az még nem nem azt jelenti, hogy igaz is.

A hazugokban nem lehet megbízni, az igazakban viszont igen. Vajon akkor ki fog életben maradni? Egyértelmű, hogy az, akiben lehet bízni. Dönts el akkor melyik leszel és úgy fogsz boldogulni… ne véleményt alkoss mindenki másról, hanem döntsd el, hogyan élsz! A többieket könnyű szapulni, meg beszélni róluk, de ez nem a többiekről szól, ez rólad szól! Hogy mihez tartod magad! És ha igazságot állítasz, megállod a helyed bárhol! Ha hazug vagy magad előtt, akkor a többiek előtt is el fogsz hajlani!

El lehet kanyarodni az igazságtól…. Ezért inkább arról beszélsz, amit hiszel arról: „amit hallani szeretnének tőled”, „azt teszed meg, amit várnak szerinted, hogy megtegyél,” vagy amit „illendőnek tartasz”, illetve „amiről azt gondolod, hogy tetszeni fog másnak” és jól elfelejtkezel a saját őszinte akaratodról és őszinte tettedről. Olyan ez, mint amikor megígérünk valamit és elsunnyognánk, mert közbe jött valami.

Hol van a tudatosságod, a kitartásod, hol vannak az elveid, amikor „nem vagy fontos”? Miért nem vagy kicsit tökösebb? Nem olyan nehéz eldönteni tudom, hogy mi legyen… elméletben profik vagyunk, de én szeretném, ha mindannyian ugyanilyen profin építenénk királyságot a tettekből is. Mert minden van! Minden lehetséges akkor, ha kiveszed a részed a „munkából” is és beleteszed saját akaratodat az életedbe.

Ez egy őrület és a „megfelelésből” csinálsz kannibált, aki felfalja és kibüfög téged. Egyszerűen megszűnsz létezni és egy ismeretlen él helyetted. Nem azt mondom, hogy önző módon csak magaddal foglalkozz… csak annyira akarlak kicsit rávenni, hogy foglalkozz magaddal és az akaratoddal. Én bízom benned annyira, hogyha magaddal foglalkozol, akkor másról sem felejtkezel el.

Hol vagy az életedben? Nem bántani szeretnélek, hanem azt észrevetetni veled, hogy nincs baj veled. Akkor van baj, ha nem törődsz magaddal és hagyod, hogy az életed egy kibüfögött, büdös, hányástócsává váljon.

A megfelelni vágyás észrevétlenül épít fel körülötted biztonsági falakat és húz drótkerítéseket a szíved köré. A biztonsági falakra az ellenség miatt van szükség, aki az életedre tör, bántani akar – vagy legalábbis, ezt gondolod a többiekről. Amikor elhagyod magad, vajon tudsz a többiekről gondoskodni? Hát biztos, hogy nem! Akkor válsz igazán önzővé, hiszen korlátozva érzed magad és le vagy fagyva. Fekszel vagy épp tesze toszán próbálsz túlélni.

Gondolsz valamit a többiek elvárásairól. Vajon képesek vagyunk belelátni a másik fejébe? A legtöbben nem tudják elmondani sem, hogy mit szeretnének, így a megfelelés is hiábavalóvá válik. Hogy hihetnéd, hogy tudnál megfelelni akkor, ha azt sem értik sokan, hogy mit szeretnének? Ha viszont tisztában vagy azzal, hogy Te mit szeretnél, akkor azzal is tisztában leszel, hogy mit tudsz adni, milyen értékeket tudsz nyújtani… ez akkor már eleve egyenesen arányos azzal, hogy meg is felelsz. De a cél ne a megfelelés legyen, hanem az, ahogyan őszintén kifejezed saját magad, Önazonos életet élsz, az elveid szerint.

A szíved körül felhúzott drótkerítés az érzéseidet tartja hidegen, kezelhetetlen távolságban önmagadtól. A mások számára megfelelőt mondani és választani többnyire egy állbiztonságot jelent. Csökkenti a konfrontáció veszélyét, enyhíti a kiszolgáltatottságtól való félelem látszatát.

De a félelmek nem a felszínen vannak, hanem a szíved mélységében… a felszíni hideg érzés, biztonságos jeget alakít ki amin tudsz közlekedni, de mélyen a jég alatt, a félelem folyama egyre erőteljesebben tör a felszínre és előbb vagy utóbb, de átszakad a jég.

Ha megfelelően cselekszel és gondolkodsz, akkor a többség fenntart, és segít besimulni a tömegbe. Elrejtőzhetsz a fájdalmaid elöl, biztonságban érezheted magad.

Igaz, kicsit egyhangú és unalmas, ez a biztonságos beszürkülés, de legalább nem kell vállalnod a neved és az arcod, nem kell törődnöd az igazsággal és élheted az életed árnyékként egy hazugság halmazon. Nem sokan építenek a jégre biztonságos házat, miből gondolod, hogy neked menni fog?

Ha az érzéseiddel éled az életed, az túlságosan kiszámíthatatlan, szeszélyes, a szenvedély kontrollálhatatlan, bizonytalan és túlságosan is szabad… legalábbis sokan ezt alakították ki az érzelmeikről, mert nem tudnak bánni velük. Pedig csak be kell nekik mutatkozni, meg kell ismerni őket, mindenféle fenntartás nélkül.

A megismerést, kezd megfigyeléssel. Az igazság veszélyes, az őszinteség kockázatos, mert nem a megfontoltság és a józan kiszámíthatóság középszerű biztonságán alapszik, hanem a szív erején, a hit meggyőződésén és a repülés szabadságán.

A fagy biztonságot ad, de valaki mindig felmelegíti a szívedet. Valaki vagy valami, egészen biztos, hogy olyan mély hatással lesz rád, hogy minden eddigi kiszámíthatóság, összeomlik. Az igazság az, hogy a fagyos életre, nem építkezhetsz biztonsággal, mert a nap mindig kisüt.

Szeresd az egyszerűséget! Nem mindig kifizetődő, nem mindig célravezető, és főleg nem kockázatmentes. Biztos vagyok abban, hogy nem akarsz kockáztatni és nem szereted a konfrontációt, fáraszt a harc… és mégis ezt választod.
Ne bonyolítsd túl, ne használj finomító nyuszifüleket, ne csomagold be a lényeget, nem kell puhítanod… egyenest elmondhatod amit gondolsz.

Tedd,amit érzel, hogy tenned kell. A lehetőségeidhez mérten minél előbb vágj bele. Hiszek a minőségi ugrásban, abban, hogy nem kell mindent lépésről lépésre, fokozatosan felépíteni, hanem létezik az előrelépés és meghaladás szabadsága. Illetve a folyamat, amibe belekezdesz, gyorsan és lassan is megvalósítható.

Amikor éhes vagyok eszem, amikor szomjas vagyok akkor iszom, amikor ölelésre vágyom keresek egy barátot, amikor száraz a lelkem, meditálok és ha elfáradok, megpihenek. Milyen jól hangzik… e helyett néha csak vágyod a pihenés, és akkor eszel, amikor nem is vagy éhes.

A barátokkal pedig akkor találkozol, ha ők is rád érnek. Ennek ellenére, nincs más út, nincs más lehetőség. Hinni kell abban, hogy csakis a belülről vezetés, a megérzéseink szabadsága, a sémáink megtörése, a rutinból való kilépés, az érzések ereje visz téged a fejlődés útjára.

Csakis az egyszerűségben van erő. A tiszta és egyértelmű, érthető beszédben, a következetes gondolkodásban, a szív erejében. Az egyszerűség erő, a bonyolult finomkodás, körmönfont gondolkodás, a körítés, a csomagolás éppúgy a gyengeség jele, mint az erőszakos törtetés.

Az egyszerűségben alázat van és bizalom, amely azon alapul, hogy nem vagyunk egyedül, nem kell mindent nekünk elérni mindent, bebiztosítanunk, rábízhatjuk magunkat az eseményekre, mert egy pozitív folyamat részesei vagyunk.

Kerülőutakon talán lehet pillanatnyi erőhöz jutni, de a kettős beszéd csak pillanatnyi sikert biztosít. Amikor rábízom magam a megérzéseimre, az olyan, mint amikor ráfekszem a hullámokra, amelyek a jó irányba visznek előre.

Amikor csak az akaratom vagy a félelemem vezet, pusztán egom pillanatnyi csapongását követem és nem fejlődök. Az egyszerűség a belső meggyőződés erején alapul, és akkor is előbbre visz, ha néha egyedül érzem magam az úton. Egyedül is képesek vagyunk elindulni és a mozgás erejéhez, értékeihez a többiek is csatlakoznak majd.

Mert nem vagyunk egyedül, együtt vagyunk! És együtt, bármire képesek vagyunk, kiemelhetjük a nagy Vanból azokat a lehetőségeinket, amiket érdemes megélni, amire érdemes jövőt építeni. Sok sikert!

Ha nem szeretnél lemaradni a következő értékes tartalomról…. iratkozz fel és küldöm emailben!