Nem vagyok a pozitív gondolkodás mellett, de ellene sem!

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Valójában nem vagyok a pozitív gondolkodás ellen, mert van, hogy jól esik szépeket gondolni, de mellette sem vagyok, mert nem nyújt csak átmeneti megoldást. A lélek fájdalomcsillapítója, de nem a gyógyítója a pozitív gondolkodás.

Mindig azok törekedhetnek pozitívan élni, pozitívan gondolkodni, akik belső harcot vívnak. Ezt később meg fogod érteni miért állítom! Persze nem a negatív gondolkodás mellett szólok… inkább azt szeretném, hogy el tudd engedni a negatív és pozitív hajlításokat és meglásd, az egységet és a teljességet, azaz egyenesen élj és ne ferdén, azaz ne utasítsd el egyik oldalt sem, mert szükséged van a kellemes és a kellemetlenre is, mindennek komoly üzenete van akkor is, ha elzárkózol az egyik oldaltól és igyekszel fél életet élni.

A valóság az, hogy semmi sem pozitív és semmi sem negatív., illetve minden pozitív és minden negatív. Egy eseményre sincs ráírva, hogy az milyen irányba visz, előnyödre vagy hátrányodra történik most, mert minden eseményt mi látunk valamilyennek. Általában reflexből és csöppet sem tudatosan. Megtanultuk a reakcióinkat és ma már elfelejtettünk ténylegesen gondolkodni, elfelejtettük a valóságot látni.

Az önállóságról és a szabadságról, békéről, kiegyensúlyozottságról álmodoztok tudom, holott egy könyvben megírt életet szeretnétek követni, ami a megosztottságról szól, a megtanított érzelmi és mentális reflexekről, elfelejtve azt a szabadságot, ami megillet minden helyzetben. Mert szabadon gondolhatsz bármit akkor, mikor már nem negatív és a pozitív megosztottságból erednek az elképzeléseid.

Imádom a könyveket én is írtam néhányat, de mégis azt kell, hogy mondjam, nem kell nekik hinni.

Arra jók, hogy átgondold magad, de ne kövess egy útmutatót se, még akkor se, ha nagyon meggyőzőek és sokat ígérnek. Belső konfliktushoz vezetnek és bántani fogod magad, ha esetleg más történik meg benned, mint amit leírtak. Jó kis gondolatébresztők, de nem többek. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy az előre kitalált és megfogalmazott dolgok nagyszerűek, tényleg a könyvek és tanulmányok mellett szólok, de ne másold azok tartalmát… legyenek gondolatébresztők. Ébresztők és ne altatók legyenek. Ha altató akkor jöhet a pozitív keresgélése, a negatív elkerülése, elfelejtve a probléma megoldó kreativitásod és önálló gondolataid.

A munkámból kifolyólag, sok sok ember fejébe kapok betekintést, amit tiszteletben tartok… de ne bántsd magad csak azért, mert nem pozitívkodsz a fejedben. A fejedben minden van. Minden érted van akkor, ha megtalálod benne a szabadságod és a szeretetedet. De ne ijed meg ettől a sokszínűségtől, magától a bőségtől. Érted van még akkor is, ha esetleg kiválogattad azt, amit megítélsz önmagadból. Te érték vagy! És ezt jól be kell vésned a lelkedbe! Érték és semmi sem értéktelen, amit tapasztalsz önmagadban.

Ha eddig nem jött be amit mondogattál a képzeletedben, akkor mondogass mást, hátha bejön. Tehát én a működést támogatom és nem a pozitívkodást. Lehet, hogy az is működik, de vajon tudod-e, hogy mit működtetsz. Millió helyen olvashattok róla és igazi pozitív hullám járja át a médiát is. Nagyon sok hozzá nem értő ember vallja magát igazi pozitív látnoknak.

Nem akarom bántani őket egy szavammal sem, de nem tudják ők sem, mit beszélnek, persze abban a hitben teszik ezt, hogy jót tesznek. A szándékuk mindenesetre dicséretes. Azt kérem tőled, nagyon figyelj most rám és ne védekezz, ne támadj… csak figyelj. Nem kritikának szánom, ha fontos neked pozitívan gondolkodni, csak szeretném, ha látnád, mit is csinálsz.

Lehet, hogy nincs igazam és tévedek, de sántít ez a nagy pozitívkodás. Persze most arra gondolsz, hogy a negativitást szeretném „hírdetni”, :) rosszul gondolod. Nem!

El is mondom miről van szó. Figyelj kérlek és csak gondold át amiről beszélek. Meggyőződésem, hogy a pozitív gondolkodásnak nincs valóság alapja, csak a képzeletünkben létezik, az élethez semmi köze, a valós élethez semmi köze.

A gondolataink sem valósak… csak a fejünkben van. Jönnek és mennek. Gondolunk valamit a valóságról. Mégis sokan bántják magukat, ha odatéved a fejükbe valami oda nem illő. Nagyon leegyszerűsítve néhány szóra, a képmutatásról szól és egy megfoghatatlan filozófia, amibe belekapaszkodnak néhányan és várnak tőle valami hatalmas áttörést… röviden változást. Talán ezért csinálják olyan sokan. Mert most az életüket nehéznek élik meg… nehéznek és vágynak valahová máshová. Megértem! De ha elmész mentálisan onnan ahol most vagy… tehát nem vagy jelen az életedben, mert épp egy sor pozitív mámorban úszol, akkor ki fogja megoldani a jelent? Talán belecsúszol a jövőbe és minden rendbe jön, de mi van, ha egy újabb megoldandó feladatot kapsz? Márpedig kapunk! Mindig van valami és lesz is! De ha nem vagy jelen, mert a pozitív gondolataidat építgeted, akkor a valóságot ki fogja építeni? Én azt mondom, jöjjön aminek jönnie kell, megbirkózok vele és erősödök, jobbnál jobb fogásokat tanulok, mígnem egy újjal bánok el minden olyannal, amiből korábban a pozitívba menekültem és elkerültem. Számomra az a fejlődés, ha minél többet vagyok jelen az életemben és nem az, hogy bebújok a fejembe és gondolok szépeket arról, amik egyébként megviselnének.

A pozitív gondolkodás senkit nem formál át. Persze az élményed ezzel kapcsolatban olyan, mintha történne valami… talán jobb kedved lesz és mosolyogsz is. Ehhez nem kell pozitívan gondolkodni, elég elmenni a moziba és megnézni egy vígjátékot. Otthon összeomlott az életed, szar a munkád és mindenki gyűlöl… a moziban attól még lehet jó a kedved.

Így leszünk mozi rajongók és függők… igaz ez bármilyen motivációs, felpörgetős előadásra is. Addig jó, ameddig ott ülsz. Mindenki mosolyog és kedves, hallasz szép és okos szavakat. Úgy érzed, hogy a pozitív emberek között vagy és mindenki pozitívan viselkedik. Szóval…. viselkedik. Mert a legtöbben, akik kiszakadnak ebből a pozitívan viselkedő környezetből, otthon tovább sírnak. Fontos, hogy megértsd mi történik veled ilyenkor. Ez a nagy pozitívkodás, csak elnyomja a személyiséged negatív vonásait. Most lehet ujjongani, mert pont ezt akartad.

A pozitívak közé szerettél volna tartozni, mint egy kasztba. Sikerült. Az elnyomás és a viselkedés összefogott és pozitív lettél egy időre. Elmondhatod, hogy a negatívok milyen hülyék és tönkreteszik az életüket. Ez a választás egy módszere. Rengeteg energiád mehet erre rá, mert nagyon munkaigényes megfelelni és egy ilyen kaszthoz tartozni. A pozitívak kasztjába. Folyamatosan mosolyognod kell, el kell mondanod, milyen sokat köszönhetsz ennek a felfogásnak.

Pedig belülről folyamatosan küzdesz… állandóan, mert szinten kell tartanod magad. A pozitív emberek ki fogják szúrni, hogy neked vannak problémáid és megbélyegeznek. Ez hatalmas teher és belső harc. Valamit folyamatosan el kell nyomnod, valamit meg, folyamatosan ki kell kényszerítened magadból.

Kavarogsz belülről, mert nem lehetsz dühös, feszült, ingatag… csak azt mutathatod meg magadból, ami a pozitív emberek jellemvonásai. Kavarogsz belülről, de közben szeretnél persze nyugodt és kiegyensúlyozott lenni. Ha pozitív akarsz lenni, úgy akarsz viselkedni és gondolkodni, addig háborúzol.

A háborúban pedig áldozatok vannak és Te leszel az áldozat, ha folytatod ezt az őrültséget. A megosztottság, önmagad megosztása, mindig belső konfliktushoz vezet. Tehát pozitív csak akkor lehetsz, ha csatázol!

A megosztottság alatt, az ítéletet értem. Ítéletet mondasz, szétválasztod a saját belsődet, jóra és rosszra, pozitívra és negatívra. Ez minden háború lényege. A háborúban, nem szeretik egymást az emberek, de mindenképp megítélik a másikat és ha másnak találják, akkor el akarják pusztítani. És ez mind a fejedben zajlik. A pozitív gondolkodás egyszerűen azt jelenti, hogy a negatívat a tudatalattiba kényszeríted és a pozitív gondolatokat szabályzod a fejedben.

Egy gond van ezzel az egésszel. Az, hogy a tudatalatti, sokkal erősebb, a tudatos elmédnél. Sokkal erősebbé válik a háttérből, mert nem a színpadon dőlnek el a szerepek, hanem a háttérben. Amire nincs rálátásod, mert elnyomtad, azt befolyásolni sem tudod, mert nem ismered.

A rendező rendezi azt, amit látsz a színpadon. A rendezői székbe ültetted azt, amit elnyomsz magadban. Olyan ez, mintha a csekkeket eldugnád magad elöl… így nem tudod kifizetni sem, mert nem tudod hol van. De ez nem érdekel senkit, simán kikapcsolják az áramot, ha nem fizeted be. Én már jártam így, nem figyeltem :) illetve, elfelejtettem befizetni. Kegyetlenül kikapcsolták, hiába mosolyogtam egész nap.

A pozitív gondolkodás nem csak, hogy szegényes módszer, de semmilyen megértést nem fog adni és folyamatosan olyan elképzeléseket ad önmagadról, az életedről, aminek semmi köze a valósághoz. Illetve, biztos, hogy egy belső diktatúrát szeretnél kialakítani magadban? Biztos, hogy erőszakkal és elnyomásban szeretnéd leélni az életed? A szeretet, nem csak egy szó. Én szeretet párti vagyok :) és nem látom értelmét hitegetni magam.

Azért mert csilliárdosnak gondolom magam, attól még nem vagyok az. Persze a pozitív gondolkodás mit ígér? Hiteget, mert amire gondolsz, az lesz. Az ígéret? Most lehet, hogy minden szar, de majd a halálod után… Lehet, hogy most minden szar, de mosolyogj. Ne felejtsd el, kikhez tartozol. Lesz majd jobb is, mint most.

Ülök a wcn és érzek valami szagot. Elhesegetem… ez csak egy gondolat és nem lehet büdös. Ülök tovább és győzködöm magam arról, hogy a gondoltaim miatt érzem a büdöst. Egy pozitív ember a wcn ülve is a mező friss illatát kell, hogy érezze. Bocsáss meg a hasonlat nyeresége miatt. Az aki nem a valósággal törődik, az filozofál és reményt ébreszt benned. De a tény az, hogy most büdös van, de az is tény, hogy csak le kell húznod és ki kell jönnöd onnan. Az élet a cselekvést támogatja és nem a gondolatok megosztottságát, ítéletét.

Vajon reménykedsz olyanban, ami a tiéd? Persze, hogy nem. Engedd el a pozitív kényszeres filozófiáit és legyél valódi. Minden téged támogat!

Most jön a lényeg. Olyan tudatosságot kell teremtened, ami se nem pozitív és se nem negatív. A működést keresd és ne az ellentéteket. Igen, van ami nem működik, mert egyszerűen nem tudod hasznát venni… vagy csak egyszerűen meg kell tanulni használni. Mint az anyóst :)

De az egész életünk egy nagy kísérlet. Nem jó meg rossz…. hanem működés. Minden érted van és most nem nagy misztikus filozófus szeretnék lenni, hanem nyersen és egyszerűen lásd meg az életedben az értéket. Nem a pozitívat, hanem az értéket. Hogy minek milyen értéke van! Évekkel ezelőtt, ha jól számolok, olyan 8 évvel ezelőtt, volt egy nagyon komoly lelki összeomlásom. Nem akarok belemenni a részleteibe, de akkor piszkosul fáj, semmi pozitív nem volt benne.

De mégis támogatott abban, hogy tovább lépjek, hogy elinduljak. Abban segített, hogy átgondoljam az életemet. Ha most valami hasonló van veled, együtt tudok érezni veled. De tudd, valami nagyon nagy értékben ülsz most, valamit nagyon meg akar neked mutatni az élet. Engedd át rajta magad, ne ragadj bele, csak éld meg és ne félj érezni. Ha azt érzed, hogy sírhatnékod van, akkor ez az állapot a nevetés fontosságára mutat rá… de attól még sírhatsz… megengedheted magadnak, hogy legyen érzelmeid, még akkor is, ha ez az érzelem esetleg fáj.

Érzelmek nélkül olyan, mintha só nélkül főznél. Kizárod az életedből, nem csak a csalódás, fájdalmak lehetőségét, hanem ténylegesen a legszebb dolgokat is. Azok akik nagyon ragaszkodnak a pozitívkodáshoz, azok sajnálattal kell, hogy mondjam, csak enyhülést akarnak, de meggyógyulni nem. Nem akarják megoldani a problémáikat, csak nem akarják, hogy fájjon… kreálnak áll mosolyokat és el is hiszik, hogy minden szuper. Mert ezt gondolják… a valóságról.

A fájdalmat nyomják el, de az még ott van. Ha téged a valóság érdekel és az igazi megoldás, akkor meg kell gyógyulnod. Lehet, hogy kétszer annyira fog fájni, de sokszor van, hogy a gyógyulás is magasabb lázzal jár és piszkosul viszket az a seb.

Tudnod kell, hogy amit elítélsz, azt magadhoz kötöd. Valahányszor lemondasz valamiről, örökre hozzákötődsz ahhoz. A negatív és a pozitív megosztottság, ezt eredményezi. Az örökös fájdalomcsillapítók szedését. Ha küzdesz a gondolataid ellen, azzal csak a bajt csinálod magadnak. Lehet, hogy nem látszik kívülről, mert mosolyogsz és jól nézel ki, de éjszaka, amikor semmivel nem tudod elnyomni a konfliktust, akkor megőrülsz az ítéleteidtől.

Elkezded elemezni, hogy ez meg ez jó volt, ott hibáztam, ott még többet kellett volna csinálnom, nem volt elég pozitív gondolat a fejemben. Sőt egy csomó negatív ember volt körülöttem és lehúztak. Áhhhhhhh ez őrület lehet.

Persze ez ilyen formában nem igaz, mert sokan használnak, kedélyjavítókat, altatókat, olyan drogokat, amik enyhítést hoznak… de mindannyian tudjuk, nem ez a megoldás. Fogadnod kell a démonjaidat, még akkor is ha idegesítenek, fájnak… de csak azért teszik ezt, mert nem ismered őket. Ismerd meg, ne utasítsd el őket és megtanulod kezelni is, nem kell majd semmit sem így elnyomni benned.

Értsd meg milyen értéket képvisel… még akkor is, ha elsőre semmit. Mindennek van értéke, még akkor is, ha semmibe nézed. Ha értékként kezeled, akkor meg tudsz válni tőle… oda tudod ajándékozni… értéktelen kacatok nem kellenek senkinek. Tehát röviden! Csak pozitívkodással felborítod az egyensúlyt, márpedig neked kiegyensúlyozottságra van szükséged és nem önbecsapásra, hitegetésre, háborúra…

A kiegyensúlyozottságba belefér minden! Nem fognak zavarni az energiavámpírok, simán adsz nekik enni annyi, amennyit szeretnél. Se nem többet se nem kevesebbet. Sőt a negatív, panaszkodó emberek sem fognak zavarni, mert tiszteled az ő életüket. Ők tényleg a nehezebbet választotta. Az az ő életük és nem a tiéd.

A kiegyensúlyozottság nem háborún alapszik, hanem elfogadáson, békén és szereteten. Tanulj önismeretet, annak van értelme, mert a valóságra készít fel és nem a valóságról való gondolkodásra. Neked pedig valódi erőre és valóságlátásra van szükséged, arra, hogy lásd a saját felelősséged.