Kicsit most elgondolkodtam azon… tudom, hogy sokan látják önmagukat és nem tetszik az, ahogyan élnek. Nem tetszik nekik, hogy pl. stresszesek, meg haragosak, idegesek. Miért nem hagyják abba? És ha abba is hagyják, miért kezdik újra? Furcsa nekem azt látni, hogy olyat tesznek „magukkal” rendszeresen, amiben nincsenek jól, ami nem vezet a várt eredményre… és fojtatják! De minek?

Biztos észrevetted már, hogy bizonyos történeteid, sztoriaid az életedben, olyan mintha mindig ismétlődnének, mintha mindig ugyanaz történne.

A „sorsok” sokszor előre legyártott forgatókönyvek, játszmák alapján játszódnak le. Lehetséges vajon, kitörni ezekből az ismétlésekből, abbahagyni az önkorlátozó viselkedéseket? Lehetséges-e, új forgatókönyvet írni és megváltoztatni az életünket?

Nagyon sokan érzik belülről mardosó módon azt, hogy: nem érdemlem meg az örömet az életemben és el vagyok kárhoztatva. El kell csennem az élettől néhány örömteli pillanatot, ki kell érdemelnem valami jót, meg kell az örömért dolgoznom, mert alapvetően érdemtelen és méltatlan vagyok a felhőtlen örömre.

Ha mégis hozzájutsz egy kis örömhöz, hátranézel, vajon mit kell majd adnod érte, mi az ára ennek a pillanatnyi jólétnek?

Lehetséges kitörni ebből a mókuskerékből, de csak egyféleképpen.
Ha képes vagy megvizsgálni a sematikusan ismétlődő játszmáidat. Képesnek kell érezned magad arra, hogy ezt a beléd táplált bűnösség érzést elengedd.

Abba kell hagynod és le kell cserélni a látásmódodat… ahogy ránézel az élettapasztalataidra. Az ami történik veled, az az előző tapasztalataid alapján kap jelentést. Olyan, mintha mindenhol ugyanazt keresnéd. Mint a fradista, aki mindent ami zöld, fradistának gondol és minden ami más színű, az az ellenfél.

Nem szituáció függő az, ahogy vagyok, rajtam múlik, magamat hogyan helyezem bele szituációkba. A düh és a harag is olyan, mintha fradista lennél. Mindenhol ezt fogod látni, mert önmagadat látod és a hozzáállásodat mindenhol. Lehet, hogy nem keresed, mert ki akarna szándékosan rosszat magának, nagyon élet nehéz állandóan kiborulva lenni. De figyeld meg ha rendszeresen csinálod, akaratod ellenére is, hogy milyen meggyőző tudsz lenni azzal, hogy meg is magyarázod, miért kell ezt érezned.

Értem én, hogy kötelességtudóan ki kell borulni, de vajon tudsz-e ennyire elkötelezett lenni a boldogságod mellett is? Mert ugyanúgy működik, ugyanaz a struktúra alapján lehetsz jól is meg rosszul is.

Ha hasznos a dühöd, csináld…de ha dühösnek kell lenni és nincs beleszólásunk, nincs meg az érzelmi szabadság, akkor az érzelmi intelligencián kell kicsit gyúrni.

Akkor nem állhatsz meg ott, hogy „én nem tudok jól lenni”, hanem haladsz tovább és kutatod az érzelmi másik oldalt is és megtanulod. Ne hidd, hogy egy boldog embert meg tudsz arról győzni, hogy helyes a boldogtalanságod és helytelen az ő boldogsága.

Tudom, hogy keresed azokat, akik hasonlóan robbannak fel a haragtól és biztos vagyok benne, hogy találsz is… de vajon ők mit tanítanak meg neked a nyugalomról?

Csak annyit fogsz látni ha már elég ideje kutatsz, hogy „természetes az, hogy mindenki ki van bukva” és „nincsenek is olyanok, akik kiegyensúlyozott életet élnek”. Ne téveszd meg magad ilyen butasággal, mert minden „van”, semmi nem hiányzik az életből, de a kutatásaid eredménye azon múlik, mit keresel és mi a választásod.

Választásaidat sokszor tudattalan bűntudat vezérli, ami szépen fenn tart az óriáskeréken és nem enged le onnan, ameddig magadat nem engeded le. pl. szerencsétlennek éled meg magad. Nincs szerencsétlen ember, csak olyan, aki nem érti, hogyan kerül Aból Bbe vagy félre érti a folyamatot a bűntudat miatt.

Úgy tartod magad a bűntudatod óriáskerekén, hogy belülről azt gondolod: „ezt megérdemlem,” „magamnak csináltam”, „bűnhődnöm kell” és még „szenvednem azért”, mert az „elültetett magok, most virágoznak”, még sok „fájdalmon kell túlesnem azért, hogy némi feloldozást nyerjek”.

Nem csak fájdalom útján lehet megállítani a körforgást, nem csak szenvedéssel lehet változtatni az életeden. Sőt a bűnvád és az önmagad emésztése nem feltételei annak, hogy egy picit is belekóstolj egy minőségibb, más életbe.

Ne feledd a szíved a tiéd és jogodban áll változtatni azon, hogy másképp ketyegjen, több szeretettel és kevesebb bűnhődéssel. Lehetsz magaddal hangosabb, mert nagyon halk a boldogságod szava.

Nem nyugodhatsz abba bele. Nem törődhetsz bele abba, hogy ennek meg kell történnie, mert ez a sorsod. Van értelme ugrálni, felállni vagy lépni egyet. Megéri lázadni, mert az élet nem csak ilyen, mint amilyennek látod vagy tapasztalod…. sokkal több vagy, mint amit eddig fel tudtál mutatni.

Ne értelmezd félre azt, amit rendszeresen csinálsz, amit megszoktál. Azok csak a szokásaid, meg a rendszereid, amik miatt most mókuskerékben érzed magad. Hagyd abba! Állj meg vagy indulj el! Zökkenj ki!

Ha néha sikerül valami plusszhoz jutnod, sikerül egy picit is kidugnod a fejed a víz alól, nem kell megmagyarázkodnod, nem kell mentegetőznöd a többieknek vagy magadnak. Végre megállt a mókuskerék, végre kapsz levegőt! Értékeld!

Tényleg nem kell bizonyítanod, hogy megdolgoztál a jó pontokért vagy már épp elég szarban volt részed és megérdemled ezt a pici sikert.

Nem tartozol senkinek a jólétedért, mert az öröm is, és azokat a plusznak számító dolgokat is megérdemled… mindenki megérdemli, még Te is.

Miért olyan nehéz elhinni, hogy ténylegesen megérdemled a jólétet. Miért nézegetsz hátra? Megértelek, de Talán félre érted mert úgy hiszed vissza kell majd adnod? Nem tartozol senkinek sem, mert a tiéd. Nem fogja senki elvenni tőled, csak akkor, ha azt hiszed olyan mint egy kredites telefon.

Nem csak időlegesen lehet jó életed, ezt nem a szerencse csinálja veled, hanem Te csinálod, magaddal és az életeddel. Nyugodtan vállald a felelősséget, mert a felelősség nem csak a megrovásról és a büntetésről szól, hanem a kitüntetésekről és sikerről is szól. Ha nem lenne felelősségünk, semmi beleszólásunk sem lenne abba, ahogy és ami történik velünk. Ez az élet kitüntetése és nem a büntetése!

Olyan ez boldogság meg az életünk irányítása, az érzelmeink megválasztása, intelligenciája, mint a pillangó markodban. Ha megragadod, erősen szorítod, kapaszkodsz is belé… Vagy eldugod a világ elöl, mert attól tartasz, hogy irigyeid lesznek… Nem akarod, hogy bárki is lássa… Akkor megölöd a kezed erejével vagy megfojtod a saját törődéseddel.

Nagyon nehéz elhinni, hogy mindennek mi adunk jelentést. Nincs olyan, hogy jó és rossz. Nehéz azt is felfogni, hogy nem kell megdolgoznod, megszenvedned az örömödért, a jó életedért.

Tényleg nem könnyű megemészteni azt, hogy semmit nem kell tenned azért, hogy kiérdemeld a boldogságot és nem helyzetfüggő az, ahogy szerepelsz az életben.

Csak tapasztalatok vannak és a jelentések által a dolgok, ízét, formáját, értelmét mi adjuk, mi teremtjük meg. Legtöbbször viszont olyan jelentést adsz a tapasztalataidnak, amit esetleg már tanultál, amit beléd véstek a szüleid, a környezeted, az etnikai vagy vallási szokásaid.

Lehetséges akkor ezek mögött megtalálni saját magad valódiságát, ha elfelejted a bűntudatot és gyakorlod a hálát. Hálásnak lenni jelenti azt, hogy elismered azt, hogy jár neked és hétköznapi természetességgel kezeled az örömöt még akkor is, ha eddig nagyon ritkán volt benne részed.

Nem szeretnélek nyakon ragadni és kihúzni az esetleges nehézségeid közül, mert nagyon rövid időn belül, visszacsinálnál mindent olyanra, mint amilyen most is az életed. Ahogy felfogod az életed, az mindig visszaköszönt minden oldalról, minden helyzetből, meg embertől is! Nem tudod kikerülni saját magad… így bármi is van most veled, az veled van és nem a helyzet adománya vagy nehézsége. Ez a jelenlegi is a saját életed, értelmezd támogatóan, hogy meg tudjon változni és több örömöd legyen benne!

Bármilyen furcsán is hangzik, ha ragaszkodik valaki a szenvedéséhez és elveszed tőle, kézzel lábbal fog keresni olyan lehetőségeket, ahol visszacsinálhatja a saját poklát azért, folytathatja a lassú, önemésztő szenvedését…

Kívülről megmenteni valakit addig, ameddig a saját szenvedéséhez ragaszkodik és folyamatosan hozza létre azokat a helyzeteket, ahol bebizonyíthatja a világnak a saját érdemtelenségét, nem lehetséges. Csak a belátás erejével változhat bármi!

Be kell látnod, hogy te írod a történtedet, Te adod a jelentést a múltadnak és most teremted meg a jelenedet. A jövőt az által alakítod, amilyen kapcsolatban állsz most is magaddal. Át kell venni a tekintélyt ahhoz, hogy számítson az a vélemény, amivel kialakítod az életed jelentéseit, értelmét.

A hatalom elsődlegesen a tiéd, önmagadon. A bűntudatod is olyan vélemény önmagadról, amit, nem kell, hogy átélj ahhoz, hogy jól alakuljon az életed. Aki nem képes kitörni az érdemtelenség és méltatlanság csapdájából, nem tudja elfogadni az öröm elemi ajándékát sem.

Aki folyamatosan bizonyítani akarja, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, de soha nem lehet kiérdemelni semmit, az sohasem fog tudni kisimulni, felhőtlenül békében lenni önmagával, a világgal, a fontos és kevésbé fontos emberekkel.

Úgy hiszem, megérdemled a békét önmagaddal, mert a béke és a kiegyensúlyozott élet, mindenkit megillet, téged is, ne hidd hogy kivétel vagy, megengedheted magadnak a jólétet. Megérdemled!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!