fbpx


Aminek ellenállsz, az veled marad. Amivel viszont szembe nézel, az olyan mint a gyurma. Bármit kezdhetsz vele! A félelem és a vágyakozás sokszor eltolja tőlünk a beteljesedést és ugyanakkor a megoldásokat is.

Azt vettem észre, hogy sokan nem tudják, hogy félnek… vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem tudják beazonosítani vagy szégyenteljesen élik meg.

Először is, senkinek nem kell beszámolnod a félelmeidről, másodszor egy felnőtt képes elfogadni támogatást, ha valami meghaladja a képességét… tud segítséget kérni, mert nem szégyen szembe nézni olyannal, ami nehéz, vagy amivel nem tudunk mit kezdeni.

Azt hívom fejődésnek. Amikor felismerem, hogy félek, talán ez a legkomolyabb feladat. Sokszor olyanok vagyunk, mint amikor egy kócos kislány azért nem megy fodrászhoz, mert kócos a haja.

Ne legyél ilyen lökött, menj el oda, ahol még csak sejtetődik is, hogy megoldódik a problémád. Ami egy kicsit is hozzá tud adni az életedhez, az megérte.

Akinek van ereje szembe nézni a félelmei tárgyával, annak esélye lesz közel menni a beragadt helyzethez, megoldhatja és meg is haladhatja.

A félelem épp olyan energia, mint mondjuk az inspiráció, csak épp pont a ,,,,,, oldalt képviseli. Úgy tudod felismerni a félelemet, hogy ki akarod kerülni, nem akarod, hogy megtörténjen és mindig a jövőre utal.

A menekülés, rejtőzködés, lapulás, halogatás, mindig csak rövid távú megoldás és csökkenti az önmagad személyiségének a kibontakozását, valamint a változás hatékonyságát. Egyetlen biztos dolog van az életünkben, mégpedig a változás és ez bizony ránk is vonatkozik, nem kerülhetjük el.

De a rövid távú megoldásokkal, azzal, hogy nem nézünk messzebbre, pont az élettel megyünk szembe és a saját életünket nehezítjük meg, még ha úgy is tűnik elsőre, hogy megkönnyebbülést okoz.

Akinek van ereje, márpedig neked is van, csak ki kell békülnöd a „csinálással és ami macerásnak tűnik abba belemenni” és akkor nagyon nagy eséllyel indulsz a megoldási versenyen és a változásból pozitívan fogsz kijönni.

A szembenézés számomra azt jelenti, hogy benne maradok a nehéz helyzetben, beleülök a problémába, a félelmetes szituációba, mert a félelmetes bénító erejű ellenségemmel való szembefordulás gyógyító erejű.

De valójában soha nem a helyzetekkel, meg emberek viselkedésével van bajom, hanem saját magammal, ahogyan értelmezem vagy pont egyáltalán nem teszek értelmet a szituációimba.

Igazából ilyen problémás helyzetekben mindig önmagammal nézek szembe, a saját rossz tapasztalataimmal, az árnyékvilágot képviselő érzéseimmel.

Mindig magunkkal küzdünk és a többieket meg az életkörülményeinket használjuk fel, kifelé nézünk azért, hogy mi kimaradjunk ebből az egész nehézből. Így keressük, kutatjuk öntudatlanul a felelősöket, önmagunk helyett.

Pedig mindig önmagunkban van a megoldás, a többiek meg a szituációk is csak felmentést adnak arról, hogy találkozzunk saját magunkkal.

A félelem meg a vágy az, ami átszínezi a dolgaink jelentését. Mégpedig azért, mert a jövőbe tekintenek és elfelejtik azt a tényt, hogy a jelenben élünk.

Csak a jelenben lehetünk önmagunk. A jövő még nem a miénk, így a vágyaink sem azok és a rossz tapasztalatink már nem a minénk, mert túl vagyunk rajta. A jelenben csak mi vagyunk, tisztán és valódian.

Minden ami most is történik veled, lehet kiindulópontja a megújulásodnak és a kiteljesedésednek… sajnos a hanyatlásodnak is.

Az ami most történik veled, vagyis inkább ahogyan azt megéled van a legnagyobb hatással a jövődre nézve… tudatosítsd magadban azt, hogy hogyan állsz vagy buksz az élet „csinálásához”.

A döntés mindig nálunk van. Az, hogy milyen fordulatot vesz az életed története, tudatosságot igényel.. tudatosítani azt, hogy van ráhatásod a jövődre.

A világ téged követ, így érdemes tudatosítani, hogy most milyen álláspontot képviselsz. Sajnos gyakran inkább mi rendelődünk alá az életsztorinknak és váltunk át, tényleg mi váltunk át, elszenvedőnek.

Sokszor olyan mértékben hisszük el ami körülöttünk történik, vagy amit hallunk sok sok helyről, hogy elragadnak a kívülről jött butaságok.

Tény, hogy a média és a különböző portálok nagyon erőteljesen tudnak szólni és rád nyomják erőszakkal azt, amit nem is akarsz vagy amihez semmi közöd.

Vakon és tudatlanul hánykolódunk mások vagy a világ történetében keseregve sorsunk elkárhozottságán. De hát pont azért, hogy önmagadra tudj figyelni, hogy magadat hallgasd tisztán úgy, hogy nem szennyezi be más a belső hangodat.

Azt kell látnod, hogy minden esetben belőled indul ki minden, a saját belső érzéseidet erősíti fel a média is és mindenki akivel csak találkozol.

Azt vedd figyelembe, hogy amivel szembe találod magad, ami mondjuk zavar, az a Te saját zavarod. Ha idegeskedsz és ráfogod valakire az idegességed, akkor is a saját érzéseidről beszélünk és a másik abban segít neked zavaró viselkedésével, hogy fel tudd fedezni a saját érzelmi világodat.

Eldöntheted, hogy a felelősök keresése helyett és eltávolítása helyett, inkább szembe nézel a benned zajló folyamatokkal, mert minden valódi döntés egyben felemelkedés is.

Olyan folyamat részesei vagyunk, amit mi indítottunk el és talán messze vitt önmagunktól.
Ilyenkor az ember ventilál, más szóval kutat és folyamatosan igazolni szeretné önmagát.

Minden helyzetet fel akar használni arra, hogy önmagát felmentve kihangsúlyozza a szituáció fonákságát, a többi szereplő és helyzet abszurditását.

Minden arról szól ilyenkor, hogy „mi csak belekeveredtünk” és próbál „meglógni” a saját életéből. Mi jók és ártatlanok vagyunk, de bezzeg a többiek, na meg az élet sorsunk rettenetesen figyelmetlenek és vakok.

Na van egy másik őrület, amikor azt próbálod talán te is megmagyarázni, hogy nem léphetsz csak úgy ki, nem léphetsz csak úgy ebből a borzasztó helyzetből, mert „valakit megbántasz”. Vagy az, amikor nem rúghatsz fel csak úgy mindent, mert neked is jogod van a „nyugodt” és zárójelben „élethez”.

És ilyenkor mélyedünk egyre jobban önmagunk becsapásának legmélyebb poklának a bugyraiba.

Tudod a mai időkben, egyre növekednek a pozitív energiák is és aki erre nem csatlakozik, aki ezt nem látja az megint lemaradóban van.

Bár nem csak a pozitív energiák azok amik nőnek, hanem érezhetően növekszik a feszültség, meg a beszűkülés is. Én azt látom, inkább a szélsőségek növekednek és az átlagosság kezd eltűnőben.

Ott ahol erősödik a nap ereje, ott az árnyék is egyre nő, ott ahol megjelenik az igazság, ott kiderül a hamisság is. Itt megint az értelmezést emelném ki, mert rajtad múlik és a szemléleteden az, hogy melyik hullámra ülsz föl.

Hogyan nézünk rá a saját világunkra, hogyan bánunk, mi magunk a többiekkel és a környezetünkkel. És most ne keverd bele a keserűséget, meg azt, hogy a többiek mire nem képesek, meg mit vettek el tőled, mert most nem róluk beszélek, hanem rólad.

Ez a saját értelmezés, nem csak ma, hanem mindig is fontos volt. Biztos vagyok benne, hogy fordulóponton vagyunk és a változások nem csak szemet szúrnak, hanem jelentősek is. Ilyenkor nehéz pozitívnak lenni, viszont valamit nagyon erőteljesen bevéset az élet a szívembe.

Amikor a leginkább sebezhetőnek érzem magam, amikor a legsötétebb gondolatok keringenek bennem, akkor történik velem a változás, aminek nem érdemes ellenállnom.

Le kell adnom a kényelmi funkciókat, nem baj ha komforttalanul történik velem és nem kell törekednem a biztonságra. Mert ilyenkor a változás egyben az én fejlődésemnek az útja is. Nem futok el a saját szorongó érzéseimtől, hanem tudomásul veszem, hogy történik velem és hagyom, hogy történjen.

Nem baj, sőt öröm, hogy végre megtanulhatom kezelni, így esélyt adsz Te is annak, hogy megújulj. Ez egyfajta ébredés, dimenzióváltás, amelynek az ajándéka egy új „én”, új „érzésekkel” és új „élettel”.

A menekülés ösztönös, a támadás is, de az, hogy megálljunk és megtanuljuk kezelni azt, amiben benne vagyunk, erőfeszítéssel jár, de a „zavar” szépen letisztul, a zaklatottság, meg a probléma szépen átláthatóvá is válik ha megtörténik.

A legkomolyabb feladat behúzni a kéziféket, nem indulni és a káosz elfogadása, mert így tud kibontakozni egy „újfajta rend”… és az új rend, már a sajátod lesz, át fogod látni, Te alkottad, így otthonosan fogsz benne mozogni.

Nem lesz megerőltető lépéseket, előrehaladásokat megtenni. Aki hisz önmagában, a támogató emberekben, környezetben, az részesévé válik annak a kritikus tömegnek is, amely a világ megújulásán munkálkodik. Én azt látom, hogy a virág kinyílni készül és nem elhervadni.

Most már tudod, hogy önmagadat fedezed fel folyamatosan a világban és bármit amit most látsz a világban, egy felerősített, szembetűnőbb dolog önmagadból.

Nem menekülhetsz el végelegesen önmagad elöl, nincs olyan biztonságos hely a világban, ahol végleg el tudnál zárkózni.

Vállalnod kell a sebezhetőséget és a halandóságot, mert ezen múlik az, hogy számodra mit jelent a „virág”, nyílást vagy hervadást.

Néha az egyetlen esély a fejlődésre az, hogy belemész az „emésztő” helyzetekbe és elengeded a biztonságot és bevállalod az ismeretlenbe való ugrást. Ha nem lépsz, lemaradsz és az élet lép fölötted.

Reggel amikor felébredsz… vajon visszahúz az ágy, a meleg takaró és kényelmes ágy? Amikor engedsz a csábításnak, vajon nem válik borússág és zaklatottá az álmod? Nekem általában igen, mégis van hogy visszabújok az ágyba.

Tudom, de mégis megcsinálom. A belső, de a külső óra is mindig megmutatja az ébredés idejét, amikor eljön a váltás ideje és az indulás pillanata.

Mégis visszaalszunk, pedig tudjuk, hogy mit mond a belső hangunk. Mindenki ismeri és tudja is a hogyant, hogy mit kell tennie.

Te is tudod, nem kell neked megmondani, hiszen felnőtt vagy… csak halld meg és ne utólag fájjon a fejed. Ne legyen erősebb az akaratodnál a megszokás, meg a kényelem, a rutin, meg a félelem az új dolgoktól.

Érdemes a belső hangod szerint cselekedni akkor is, ha ismeretlenbe vezet. Persze, hogy ismeretlenbe, hiszen nem élted még meg…. a félelem is ismeretlen, csak épp kitaláltál róla egy csomó butaságot.

Az előnyös kimenetelnek az elképzelése is épp ugyanennyi időt meg energiát igényel. Olyan ez, mint amikor behunyt szemmel, de bizalommal ugrunk egy nagyot, hogy mindaz amit teszel, őszinte és tiszta tudattal tedd, mert a belső meggyőződésed öntöd így formákba, helyzetekbe.

A belső hangod mindig veled van, csak kövesd félelem nélkül, mert az angyalaid mindig veled vannak és támogatnak. Azért történik veled az életed, hogy fejlődj, hogy jobb lehess. Bármi ami történik veled, azért történik, hogy téged szolgáljon és felébresszen önmagadra.

Minél erőteljesebben történik veled, minél nagyobb ütést kapsz a fejedre, annál szembetűnőbb számomra az, hogy melletted áll az élet. A lehetőségeidre alternatíváinak sokszínűségére akarja felhívni a figyelmed.

Ébresztő! A világ kezd kinyílni, a Te virágod pedig ontja magából az illatot, amit csak követni érdemes. Ne menj el magad mellett!