Mit tegyél, ha olyat kell csinálnod, amit nem szeretsz?
előadó: Szikszay Csaba (mester coach)
Az előadás tartalma:
Van mikor olyat csinálunk, amit nem szeretünk, csak mert kell, csak mert muszáj és rá vagyunk utalva, hogy megtegyük. A „nem szeretem” feladatok is ott vannak a mindennapos életünkben.
Lehet, hogy egy feladatról van szó, lehet, hogy a munkádról amit elvállaltál, belül a kisördög munkálkodik és ellenáll, de megfeszíted magad, veszel egy nagy levegőt és mint egy búvár, alámerülsz. Minden idegszálad tépelődik és akkor is csinálod.
Ha mélyen legbelülre nézel, nem a munkád a feladatod vagy a személlyel van bajod, hanem azzal, ahogy érzel velük kapcsolatban. A belső vívódásaidat nem szereted, a lelked konfliktusaival van bajod és nem csinálni valóval, na meg nem azokkal akik a „nem szeretem” dolgokkal kapcsolatban állnak.
Nézz alaposan önmagadba! Találsz-e ott akár csak nyomokban is neheztelést valakivel vagy valamivel szemben?
Ha igen, akkor figyeld meg a gondolataidat vele kapcsolatban és az érzelmeidet, amit hozzájuk kötsz. Érezd az érzelmeidet! Kellemes vagy kellemetlen érzéssekkel jár? Olyan ez, amit szívesen választanál magadnak?
Rendelkezel vajon a választás lehetőségével? Jelen esetben a feladat adott és az ezzel járó emberek társasága kötött, de a lelkedet nem kell, hogy megterhelje az a kötöttség, ami a „nem szeretem” tevékenységgel kapcsolatos. Vajon érezheted jól is magad? Vajon megengedheted magadnak azt, hogy „jól legyél”? Értem, hogy csinálnod kell, mert nem látsz más lehetőséget, most ez van… a kötött és szükséges dolgokba ma csak beletörődni lehet. De azért, mert meg kell tenned, a lelked szabadon szárnyalhat és igen is lehetsz jól, minden kötött tevékenység ellenére.
Lehet, hogy tényleg kihasználnak. Lehet, hogy a munkád, a feladataid tényleges unalmasak és fárasztóak, lehet, hogy az akiről szó van, tényleg inkorrekt hozzád és tényleg rosszindulatú energiavámpír, de mind ez nem számít akkor, ha külsőségekként tekintesz rájuk és befelé tekintesz.
A belső szabadságod mindig adott, hiszen szabadon gondolkodhatsz és szabadon érezhetsz akkor is, ha nem épp a szeretett munkádat végzed és nem épp szerethetően bánnak veled.
Megértem, ha szeretnél ilyen helyzetből kitörni, de minden szabadságharc, egy eszmével kezdődik. A saját szabadságod is a lelkedből indul és már azzal megtöröd a rabságod, ha törődsz a lelkeddel és megengeded magadnak minden körülmény ellenére azt, hogy jól legyél.
Ha változásra vágysz, át kell értelmezned azt, ami ennyire megvisel. A szabadságharcod, egy új lelki állapottal indul meg, a külső és kötött dolgok, új lelki állapottal, új szemlélettel, kreatívan képesek megváltozni.
Nem számít, hogy a bizonyítékaid mennyire a kötöttség mellett szólnak és mennyire mélyen megalapozottak és az sem számít, milyen tapasztalatod vagy indokod van arra, hogy azt állítsd „minden szar”. A tény az, hogy ellenállsz a változás lehetőségének, ha a lelkedet is belesodrod a szomorúságba, feszültségbe és a lemondás mélységébe. Ezzel kötöd meg a lelked is, nem csak a tevékenységet.
Azt, amiben benne vagy nap mint nap, az ellenségeddé teszed azzal, ha az érzelmi szabadságodra nem ébredsz fel. Megalapozott boldogtalanságot hozol létre, konfliktust teremtesz a belső és külső valóság között, ezzel pedig nem szabadságharcot vívsz, hanem olyan csatát, amiben nincsenek eszmék, csak is ellenállás.
Az ellenállás valójában mindig beleköt mindenbe, mindig abba ami van akkor is, ha a körülmények megváltoznak. Az ellenállásban csak csaták vannak és még nagyobb belső konfliktusok, amitől aztán szenved a lelked is. Így nem törekszel a változásra, csak háborogsz és morgolódsz mint egy öregember, akinek semmi soha nem jó.
Van választási lehetőséged és abbahagyhatod, elengedheted a boldogtalanságodat. Ereszd el a boldogtalanságod, elégedetlenségedet, mert ez a hozzáállás soha nem a leghatékonyabb módja annak, hogy kezelj egy helyzetet… illetve a boldogtalanságban nincs olyan hajtóerő, ami ami a boldogságodat támogatná. Az az ellenállásod kardja, amivel mindenkinek és mindennek odacsapsz, lényegében eszetlenül.
Valójában a legjobb módja annak, hogy benne tartsd magad egy olyan helyzetben, amiben nincs megoldás és ellenállsz a változásnak. Nem vagyok pozitív fetisiszta, de ha valamit, akkor a hozzáállásodat, meg tudod könnyíteni azzal, hogy legalább jól érzed magad, mert választhatod a feldobott érzéseidet akkor, ha kételkedsz az ösztönösen megtanult, tudatlanul is magával húzó belső konfliktusaidnak.
A boldogtalanság, könnyebben terjed, mint bármilyen vírus, ne legyél áldozata a többieknek vagy helyzeteknek, amiben benne vagy. Az immunrendszered akkor tud ellenállni a boldogtalanság vírusának, ha odafigyelsz magadra és tudatában vagy annak, hogy minden belülről kifelé halad.
A lelkedből indul ki és a lelked állapota tükröződik a környezetedben is. Te vagy a felelős a belső életedért és mikor ennek maximális tudatába kerülsz, akkor már nem látsz különbségeket, külső és belső világ között.
Ahogy bent, úgy kint is. Ha odafigyelsz a belső boldogságodra, megtisztulsz, akkor a külső környezet szennyezettségét is abbahagyod piszkítani és megváltoznak a körülményeid is. A kötöttségek bilincseit így vagy képes letépni és szabadon engedni magad olyanból, amiből a belső vívódásaid miatt, nem voltál képes kilátni.
A boldogtalanságot csak választani lehet azzal, hogy ellenségeddé teszed a környezetedet. Az ellentétek, az ítéletek úgy születnek meg, amikor rossznak ítélsz valamit. Az ítéleted teremtette meg aztán a negatív érzéseidet és mind ez, egy korábbi stádiumban kezdődött, mert mindent utólag tudunk eldönteni, hogy az nekünk milyen.
Amikor egyes érzelmeket negatívnak nevezel, mert nem esik jól érezni, akkor helyteleníted és meg akarsz tőle szabadulni. Pedig engedned kell, hogy bármilyen érzés a felszínre jöjjön – nem pedig jónak vagy rossznak nevezni – illetve nem azt állítani róluk, hogy nem helyes.
Rendben van az, hogy néha dühös, haragos vagy rosszkedvű vagy, mert ellenkező esetben csak a labdát próbálod a víz alatt tartani, ami egyre nagyobb ellenállást igényel, de minél lejjebb nyomod, annál nagyobb erővel tör a felszínre.
El kell fogadnod, ítéletek és ellenállás nélkül azt, hogy a labdának a víz tetején van helye, úgy az érzelmeidnek is nagyon fontos szerepük van az életedben. Vannak helyzetek, amikor nem vagy eléggé tudatos ahhoz, hogy legyen választásod. Ezt most ne érezd kritikának, csupán ténynek.
Ha lett volna választásod, vagy ha fölismerted volna, hogy van választási lehetőséged, akkor a fájdalom vagy az öröm, béke vagy a harc, kellemes vagy a kellemetlen mellett döntöttél volna? Választanál-e olyan gondolatot vagy érzést, ami elszakít a jóléttől?
Persze, hogy nem. Tényleg igaz az, hogyha elfogadod a neheztelésedet, rosszkedvedet, haragodat, akkor már nem kényszerülsz arra, hogy vakon másokra vetítsd őket.
De vajon, igazsággal foglalkozol vagy becsapod magad? Ha már egy ideje elfogadod a helyzetedet és nem törődsz bele, megéled az érzelmeidet, akkor jön egy következő szint, ahol már nem férnek bele az életedbe a hátráltató érzelmek.
Ha nem éled meg az őszinte valóságot, akkor az elfogadás csak egy szó lesz az életedben, ami lehetővé teszi azt, hogy továbbra is elmerülj a boldogtalanságba, s így megerősödj abban az elkülönülésben, amikor meg akarsz válni emberektől, helyzetektől, munkádtól vagy feladataidtól.
Ha valóban tudod, hogy minden rendben van az életedben és tartasz is benne valahová, akkor vajon élnének-e benned kellemetlenségek? Mindenféle kritika nélkül, az ellenállásod teszi negatívvá, a nem elfogadásod teszi kellemetlenné az életedet.
A „minden oké” elképzelése, mindenkiben ott van mélyen legbelül, de valójában nem hiszed azt el, s így egy új elméletre alapozva éled ugyanúgy az életedet. Ez az a rész, amikor az elmélet megvan az új útról, de a régin jársz öntudatlanul, de új elképzelésekkel.
Ez a kibillenés az, amikor nem élsz kiegyensúlyozottan, mert más állítasz, mint amit csinálsz és ettől érzed magad rosszul. De még ez is rendben van.
Vannak, akik a szenvedéshez való jogukat védik. Ne aggódj, ezt a jogodat, senki nem veszi el tőled…. de nem kell élned ezzel a joggal.
Amikor látod, mit csinálsz magaddal és az nem tetszik, nem kell fojtatnod. Amikor tudod, hogy megromlott a hús a hűtőben, vajon megfőzöd? Persze, hogy nem. Miért ártanál, miért mérgeznéd magad tudatosan?
A jogod megvan arra, hogy megfőzd, mert senki nem fog az utadba állni, de a jogod arra is megvan, hogy válassz egészséges ételeket. A szenvedés soha nem magától értetődő, de mégis olyan egyértelműnek tűnik.
A szenvedés egyben egy választás is, de öntudatlan olyan választás, amibe nincs beleszólásod. Olyan mint egy egyirányú utca, ahol mindig egyenesen kell haladni, kitérők nélkül. Az utcába valamikor bekanyarodtál, most pedig a kiutat keresed. Csak haladj tovább és megtalálod mindenre a lehetőséget. Nem kell úgy élned, ahogy elő van írva. Nem kell feszültnek lenned, mert mindenki az… az őszinteség ott kezdődik, amikor jogodban áll szenvedni a többiektől, de alapvető jogod az is, hogy jól legyél.
Ha a jelenlegi helyzetedet elviselhetetlennek találod és boldogtalannak, akkor három lehetőséged van: Beleállsz és megváltoztatod a helyzetet, vagy kilépsz belőle, vagy teljesen elfogadod azt. Ha felelősséggel éled az életedet, akkor választanod kell és el kell fogadnod a döntéseddel járó következményeket is. Nincs kifogás, nincs több panaszkodás, nincs lelki szemetelés.
Gyakran jobb bármilyen lépés, mint a toporgás, főleg akkor, ha már régen benne vagy egy nem tetsző életben. Gyakran hatékonyabb a szükségből való lépés, mint az, ami elégedetlenségből, boldogtalanságból fakad.
Tehát ha van rá mód, először engedd el a kellemetlen érzéseket, mielőtt döntesz. Ha esetleg a lépést követően, nem tetszik amit találsz, akkor bármikor léphetsz másik irányba… ebből is tanulhatsz. De ha nem mozdulsz, semmilyen valóságos tanulságod nem lesz, csak elméleti találgatásaid.
Hogyan válhatnak az érzelmeid a kiegyensúlyozottságod forrásává?
A kiegyensúlyozott élet nem az állandó nyugalmat vagy tökéletes kontrollt jelenti, hanem azt, hogy hogyan kezeled azokat a belső folyamatokat, amelyek kibillentenek az egyensúlyból. A legtöbben úgy próbálják elérni a stabilitást, hogy külső rendszereket építenek fel: hatékonyabb időbeosztás, jobb szokások, több pihenés. Bár ezek mind fontosak, mégsem jelentenek tartós megoldást, ha a belső világod feszültséggel […]
Tartalom
Hogyan változtasd a gátlást magabiztossággá?
A gátlásosság sokak számára egy megmásíthatatlan személyiségjegynek tűnik, pedig valójában nem egy állandó tulajdonság, hanem egy tanult viselkedési minta, amely alakítható és fejleszthető. Az önbizalom sem egy veleszületett adottság, hanem egy olyan készség, amelyet fokozatosan fel lehet építeni. Sokan tévesen hiszik azt, hogy a magabiztos emberek egyszerűen így születtek, és hogy a gátlásosság örökre meghatározza […]
Tartalom
6 mentális gát, ami miatt túlgondolod a helyzeted.
A túlgondolkodás egy láthatatlan örvény, amelybe észrevétlenül belekerülhetsz, és amely egyre mélyebbre húz, anélkül, hogy közelebb vinne a megoldáshoz. Egy gondolat megjelenik a fejedben – talán egy múltbeli esemény, egy jövőbeli döntés, vagy egy bizonytalan helyzet –, és az elme azonnal működésbe lép. Elemzi, variációkat gyárt, forgatókönyveket pörget le, újra és újra megvizsgálja ugyanazt a […]
Tartalom
Hogyan hagyj fel a halogatással?
A halogatás sokkal több, mint egyszerű időhúzás vagy fegyelmezetlenség. Ez egy belső feszültségre adott válasz, egy tudattalan mechanizmus, amely megpróbál megvédeni valamitől – a kudarctól, a bizonytalanságtól vagy akár saját magad túlzott elvárásaitól. Amikor egy feladat eléd kerül, az elméd azonnal elkezdi mérlegelni a hozzá kapcsolódó lehetséges kellemetlenségeket: túl nehéz, túl sok időt vesz igénybe, […]
Tartalom
Hogyan fordíthatod a visszautasítást előnyödre?
Képzeld el, hogy minden alkalommal, amikor elutasítás veszélye fenyeget, az agyad azonnal riadót fúj. A szíved gyorsabban ver, a gyomrod összeszorul, és egy belső hang figyelmeztet: „Ne tedd! Ha visszautasítanak, az fájni fog.” Ez az ösztönös reakció olyan erős, hogy sokan inkább bele sem vágnak semmibe, ami kockázatos lehet. Inkább megmaradnak a biztosnál, a kiszámíthatónál, […]
Tartalom
Hogyan kezeld a bűntudatot, hogy ne akadályozzon, hanem erősítsen?
Gondoltál már arra, hogy miért akadályozod meg saját magadat abban, hogy elérd, amit igazán szeretnél? Miért mondasz le lehetőségekről, miért halogatod a céljaidat, vagy miért érzed úgy, hogy mindig ugyanazokba a zsákutcákba futsz? Az önszabotázs alattomos dolog. Nem feltétlenül harsány vagy egyértelmű – gyakran csendesen lapul a háttérben, észrevétlenül átszövi a gondolataidat, döntéseidet és szokásaidat. […]
Tartalom