Mit tegyél, ha megbántottál valakit?

A nem szándékos bántás, olyan gyakori, mint a viharokban repkedő porszemek száma. Ha az élettörténeteinket megvizsgáljuk, sokszor szembesülünk azzal, hogy olyat és úgy bántunk meg, akit szándékosan soha nem akartunk… de a sebeket azok a bántások okozzák, amiket nem ismertünk fel, majd tovább véreztek és elfertőződtek.

Nem mások hibáztatásáról és mérlegre tételéről van most szó, hanem önmagunkról. Nem kell sok képzelő erő ahhoz, hogy hányféleképpen vétkezhetnek ellenünk, szaftosan is lehetne erről fröcsögni… de intelligensebb és jelentőségteljesebb, magasztosabb is, ha önmagadat vizsgáztatod.

Itt a számadás pillanata, amit magunkkal tisztázhatunk azért, hogy mások ne sérüljenek általunk. Hogy tisztábban tudjunk szeretni úgy, hogyha sérelem is keletkezik, az ne tátongjon beforratlanul.

Ha téged most valaki megsértett és ebben a sértődöttségben vagy akkor is nyisd ki a füled, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy sértődöttségtől túlfűtve, vissza bántsuk a másikat és pusztításba kezdjünk.

Ez olyan atomháború kezdetét jelentené, amibe mindenki belepusztul. Legyünk most felnőttebek! A pusztítás bármilyen okból is pusztítás és nem azt kapod belőle, amit vársz.

Szóval, most próbáld törölni a másik viselkedését az elmédből, mert fontosabb dologról van szó, mint a gyerekes bosszúról.

Az elesésre a gyógymód az, ha felállunk és ha megbántunk másokat, el kell ismernünk, hogy mit tettünk. Fel kell takarítani magunk után a romokat és újjá kell építeni a kapcsolatot.

Tudod, okot bármire lehet találni… a békére és a háborúra is. Gondolkodj el azon, hogy a következő lépésed, mit okoznak. A tetteid mit üzennek? Békét vagy háborút! Ez a jóvátétel amiről szó van most, a tisztesség nagy cselekedete, amely intelligenciából és bölcsességből helyreállítja azt, amit tönkre tettünk.

A bizalom pedig az a talaj, amelyre mindannyian építkezni szeretnénk. Bizalom ami belőled indul ki és Te adod meg a másiknak a nélkül, hogy követelnéd ugyanezt. Azt nézd mindig, hogy az amit teszel, mit okozhat.

Nem baj, hogyha nem jön vissza, most önmagadat építed elsősorban, akire aztán lehet támaszkodni. Te legyél a stabil pont, akkor nem fogsz sérülni! A stabil embernek nincs miért félnie, így bosszúra sincs oka.

Hogy miért bántjuk egymást? Sokféle okot lehet felsorakoztatni, de a valódi okot szinte lehetetlen megmondani, de úgy tűnik hogy nem vagyunk hibátlanok… és van, hogy ezt muszáj beismernünk azért, hogy tanuljunk és fejlődjünk általa.
Ugyanakkor az ellentétek, sokszor hajba kapnak, amit lehet intelligensen kezelni.

Ha van benned egy megmagyarázhatatlan kontroll mánia, mert szeretnéd a másikat irányítani, persze a legjobb szándékkal, akkor a félelmeiddel kell szembe nézned és túllátva az agyalásokon, megkeresni a láthatatlan bizalmat.

Talán túl sok a változó tényező és átláthatatlan minden, ez generálhatja a félelemeket. De ott ahol túl sok a félelem, ott a bizalom kevés.

Ha abbahagyod a félelemeiden való gondolkodást és nem kivont karddal szeretnél rendet tenni, akkor a béke pillanataiban, egészen másra figyelünk. Akkor az ölelés és közelség jelenik meg szükségként, nem a messziről való mustrálása a másiknak.

Ahogy a mindennapi életben, senki sem kerülheti el az alvás és felébredést, úgy mindannyian szembe néztünk már a félelem démonjaival és a szeretet angyalaival is.

Mindannyian tudjuk, hogy amire a szemünk tapad, az megérint minket és azonosulunk idővel a látvánnyal. Akaratlanul is, ha démonainkra ragad minden gondolatunk, akkor a megbántás és megbántódás körforgásába tuszkoljuk a lelkünket.

Ott ahol a démonjaink súgnak, ott a bocsánatkérés gyengeséget fog jelenteni és inkább el akarjuk tusolni a vétkeinket, nehogy kiderüljön, hogy gyengék vagyunk. De ott ahol az angyalainkkal azonosulunk, ott a bocsánatkérés nagyság és erény, felemelkedést jelent.

A világot pedig azok építik igazán, akik bármilyen rövid pillanatra is képesek levenni a szemüket a félelmek démonjairól és túl tudnak látni rajtuk.

Az életünk felemelkedése és értékállósága a kapcsolatainknak akkor következik be, ha egyszerűen és bátran, újra és újra rendbe tudod hozni a szétválást és meg tudod teremteni a másiktól, helyzettől függetlenül is az egységet.

Ennek legjobb és legegyszerűbb módja az, ha látod, hol hibáztál és beismered azt… majd kifejezed egy bocsánatkéréssel.

Benne van a kockázat, lehet, hogy nem kapod meg, de az a válasz már nem a tiéd, akkor a távolságot Te megpróbáltad áthidalni. És ez számít igazán, hogy a cselekedeteid békét vagy harcot üzennek.

Mégha csak évekkel később jövünk is rá arra, hogy megbántottunk valakit, a leghalkabb szó vagy a belátás legapróbb gesztusa is képes megnyitni a szíveket.

Kétféle bocsánatkérés van és mind a kettőnek van komoly üzenete. Az egyik üzenete lesarkítva az, hogy bármit „megtehetsz velem”, a másik üzenete az, hogy „tudd mit veszítesz”.

Kérhetsz úgy bocsánatot, hogy közben szét teszed a lábad, a másik alá mászol és szinte követeled, hogy megalázzon.

Lehajtod a fejed és tartod a feneked, hogy bele rúgjon és megbüntessen a hibádért. De a bocsánatkérés valódi jelentése a nagyságod kifejezése. Azaz, felemeled a fejed és büszkén, erőteljesen beismered, hogy hibáztál.

Ott ahol erőt fejezel ki, valójában a biztonságot adod oda a másiknak és a biztonság, erővel kifejezve, jellemzi a hatékony bocsánatkérést.

Ez a gesztus emeli a kapcsolatot két ember között és stabilitást üzen… olyan megbecsülést, ami békét teremt köztetek, mert látszik és érződik, hogy téged nem akar megkockáztatni.

Veled biztonságos együtt lenni és ott ahol biztonság van, ott sokáig működik az „együtt”. Nem csak szerelmi kapcsolatokra gondolok most, akár egy főnök és beosztott szerepről, baráti kapcsolatról, bármilyen kapcsolatban is az önmagadra gyakorolt őszinteség, mindig kifizetődik és megtérül.

Erőteljesen ki szeretném fejezni és szeretném ha hallanád, hogy ez rólad és a saját viselkedésedről szól és nem követelheted a másiktól.

Példát mutathatsz, talán ha nem bánik veled szépen, akkor elgondolkodik a saját viselkedésén, de mindenki csak a saját viselkedését irányíthatja. Tehát, itt az a hatványozó tényező, Te hogyan bánsz a másikkal!

Ezen gondolkodj el és ne személyeskedj, csak nézd meg őszintén, hogy Te mit teszel a másikkal! Mindegy, hogy miért teszed vagy hogy ki kezdte, ki volt a hibás…. ezeken a gyerekes butaságokon túl kell lépned.

Azt nézd meg, minden közös múlt nélkül, hogy Te most jelenleg, szeretettel bánsz a másikkal, odafigyelsz a másikra is, vagy csak az igényeidet, akarod kihajtani a másikból.

Nagyon nem mindegy mire teszed a nyomást, a másikra vagy önmagadra. Ha rajtad van a nyomás, akkor tudod, hogy nagyra nőhetsz általa, de ha a másikon és Te nem akarsz bele tenni erőt és átraksz mindent a másikra, akkor el fogsz gyengülni és jelentéktelenné válsz ott, ahol fontos is lehetnél.

Tedd meg amit meg kell tenned a béke érdekében, tedd ezt a legnagyobb bizalommal akkor is, ha úgy érzed nem kapod vissza az elvártakat.

Figyelj oda magadra, hogy az amit kifejezel, amit gerjesztesz magad körül, az az egységre vagy a széthúzásra ad okot.