Mit csinálj az elnyomott érzelmekkel? 

Az ember az egyetlen lény, aki képes arra, hogy elnyomja az érzelmeit, vagy épp őrült módjára kiengedni. Az elnyomásból, előbb vagy utóbb egy olyan spriccelő állapot jön létre, mint mikor szilveszterkor a pezsgőket rosszul nyitják ki és nem csak a dugó talál el egy ártatlant, hanem a kifröccsenő ital is.

A túlnyomás, érzelmi túláradáshoz vezet, de mindez csak akkor eredményez hibás és őrült pillanatokat, ha nincsenek konstruktívan használva. A feszítő energiákat, amiket a túláradó érzelmek gerjesztenek, akkor károsak mindenkire, ha nincsenek helyesen felhasználva. Az energiáink és érzelmeink akkor bombázzák szét a környezetünket, ha nincsenek használva és önálló életre kelnek, nélkülünk.

Az érzések elnyomása és az érzések átalakítása, ugyanazt az oldalt erősítik vagy gyengítik, mert mind a két kezelési forma, ugyanazt képviseli. Ezek a képességek adják meg az átalakuláshoz és az érzelmeink használatához a lehetőséget.

Neked is van egy olyan alakító képességed, ami úgy tűnik, mintha rajtad kívül állna, mert szemlélheted, magadon kívül is. Távolságot tudsz teremteni önmagad és az érzelmeid között és ezért vagy képes az elnyomására vagy átalakítására, használatra. Mindenképp a probléma gyökerével érdemes szembe nézni, mert minden robbanást és pusztítást, az elnyomásból származó feszültség okoz.

Az elnyomás az, hogy nem engeded felszínre kerülni, nem fejezed ki azt, ami benned van. Nagyon egyszerűen megfogalmazva, az arcod mosolyog, de a lelked dühöng… majd a dühöngő lelkedről nem veszel tudomást és öntudattá teszed a dühödet. Nem akarod érezni a dühödet, ezért a tudatalattid legmélyére nyomod. De egyet nem szabad elfelejtened: mégpedig azt, hogy azért mert nem veszel róla tudomást, elnyomod, az még ott van. Veszélyes lehet rád nézve, amikor olyan szól bele az életedbe, amiről nem tudsz, mert elnyomtad.

Volt már veled úgy, hogy nem tudtad megfogalmazni az érzéseidet? Azért nem tudtad, mert a tudatos érzelmi szektorból, lenyomtad öntudatlanul a tudat alatti érzelmek szektorába… láthatatlanok voltak, de hatást gyakoroltak rád.Talán ezért olyan nehéz szembe nézni a negatív és kellemetlen érzetekkel, mert sokszor láthatatlanok és a romboló hatásait érzed. Mivel nagyon feszít, ezért szabadulni akarsz… de mi lenne, ha nem akarnál szabadulni? Ha nem leengednéd a felgyülemlettet, hanem célra tartanád és ha megvan a cél, akkor azzal, amivel korábban romboltál öntudatlanságodban, tudatosan építeni kezdenél?

Ha ezen változtatni szeretnél, akkor az azt jelenti, hogy a felszabaduló energiák, az érzelmek irányt változtatnak. Össze vissza locsolásból, pezsgőzés lenne. Például: az agresszív, határozott, feszültséget, beleteszed egy sportban. Mivel ezt teljesen tudatosan csinálod magaddal, így az nem romboló, hanem építővé tesz.

Az agresszió az utcán, a családi életben inkább rombol, de amikor elmész az edzőterembe, akkor ezeket az energiákat hasznodra fordíthatod. Ott már nem locsolsz össze vissza, hanem céltudatosan használod fel jobb eredmények eléréséhez.

Elnyomni nincs értelme, mert ott bukkan fel, ahol nem tudod kontrollálni és tegyük fel, „megpofozol” valakit az utcán és kárt okozol valakiben. Az edzőteremben rendben van, ha vicsorítasz és hangoskodsz, az utcán nincs rendben.

A félelem azért van ott ezzel kapcsolatban, mert félsz kiengedni a kezedből a gyeplőt, mert úgy érzed, hogy nem tudod kontrollálni az eseményeket. Valójában pont a kontroll az, ami nem engedi, hogy „jól” alakuljanak a dolgaid. Nem csak fizikai, hanem mentális eseményekben is helyt tudsz állni… mindenhez energia szükséges és az energia, bárminek is nevezed, kereszteled, energia lesz.

Nem kontrollálnod kell, hanem célra tartani. A kontroll mindig a tehetetlenséget fejezi ki. Olyan, mint mikor be akarod fogni a felrázott pezsgő száját a tenyereddel.

A tudatalattidba eldugott feszültség, mindig megtalálja mint a víz azokat a részeket, ahol kifolyhat. Engedd el a gyeplőt és bízz abban, hogy jó helyre visznek úgy, hogy közben tudod is merre jársz, tudsz magadról mindent, mert figyeled magad.

Maradj a cselekedeteidnek a szemtanúja és ne elszenvedője. Ez nem az a fajta kontroll, amit az agyad manipulációja csinál veled. Ez a legtermészetesebb dolog a világon, ne ijed meg attól, hogy ezt Te nem tudod. Ez a spontán jelenlétről szól.

Legyél tudatos mindenre, ami veled történik, de ne akard elnyomni, engedd, hagy jöjjön. Így lehetsz akár agresszív is… de öntudatlan nem. A Te problémád nem az érzelmi agresszió, feszültség, stressz…. hanem az öntudat, vagy annak a hiánya. Mert ha nincs ott veled, akkor minden a hatalmába kerít és elvisz olyan helyekre, ahol a szeretet is gyötrelemmel jár.

Veled van minden, amit a múltból cipelsz magaddal, akkor, amikor meg szeretnél szabadulni tőle, amikor kontrollálni szeretnéd a múlt igazságait. Mert ezek szablyák meg, mit tehetsz és mit nem. Ez a fajta kiszolgáltatottság, nagyon veszélyes lehet rá nézve.

De ha szemtanú vagy, ott már nincs rád hatással a régi sztori, ott a múlt már nem szabja meg a határokat és nem korlátoz be. Szóval ez a fajta hozzáállás az öntudatra ébredésről szól, arról, amikor nem akarod, hogy eltűnjenek a kellemetlen érzések, hanem felhasználod azokat. Tudatosan éled meg és a megfelelő irányba használod.

Akármi is történik veled, figyeld meg, nézz bele a legmélyébe és ne mulassz el semmit, ami a testedben, a fejedben, a szívedben történik. Ha éberen figyeled ezt az egészet, ráébredsz, hogy mindennek Te vagy a közepe és nem a széle. Egy kör alakul ki veled, az érzelmeiddel és a cselekedeteiddel.

Viszont figyelj arra, hogy azért mert hasonlóképpen alakulnak a dolgok, azok még nem unalmasak. Azért mert mindig jó és kellemes, ne legyen unalmas. Nem a kellemetlenségek miatt lesz az életed izgalmas. A történetek még ha hasonlóak is, soha nem ugyanazok, még akkor sem, ha az érzelmi válaszaid mindig jóra vezetnek.

Ha elfojtod magad, akkor állattá válsz, minden amit teszel, haszontalanná és unalmassá válik. Nem vagy marionett bábú, nem kell, hogy kiszolgáltatva legyél a madzagoknak. Ha átengeded magad az ösztönöknek, azok kihagynak a saját életedből és lesz amikor valami jól fog működni, de utána egészen biztos, hogy jönnek azok a részek is, amiket nehezen fog túlélni.

Az ösztönösben, nincsenek újdonságok, csak is ismétlődések és az ami folyamatosan ismétli önmagát, az kihagyja a lehetőségeit. Ez a felébredt ember lehet agresszív, de lehet gyengéd is, minden megvan benne ami az ösztönökre utal, ugyanakkor már nem éli az életét mint a bábu. A tudatos éberségben benne az a nyugalom is, amit keresel. A belső nyugalom az az igazi nyugalom. Nem az számít mit csinálsz, hanem az, hogy azt milyen érzelemmel teszed.