Mire jó a konfliktus egy kapcsolatban?

Drága konfliktuskerülők! Kemény és nehéz az életetek, még akkor is, ha sokszor ki tudtok bújni kellemetlennek kinéző helyzetekből és el tudtok bújni azok elöl, akikkel nem tudtok mit kezdeni.

A helyzetekből lehet sikerül, de a saját érzelmeiteket nem tudjátok elkerülni és túl sokáig elnyomni. Mert z érzelmek olyanok, mint a cicák, ha akarnak valamit jönnek, de nem fognak megkérdezni, hogy vajon Te akarod-e, ha nem néztek a szemébe.

Tényként állítom, hogy minden gyűlölet és erőszak azért jön létre, mert hosszú időn keresztül kiegyensúlyozottságot hazudtak és kikerülték azokat a feltételezett találkozásokat, témákat, amik valószínű, hogy konfliktussal jártak volna.

Életveszélyes mindenkire nézve az, ha elfojtjuk és kerüljük az érzelemdús helyzeteket, más emberekkel való konfliktusokat csak azért, mert tartunk attól a következménytől, ami két ember összecsattanásából adódik.

Persze jelen esetben a verbális és érzelmi összecsapásról van szó, de a fizikai erőszak is az őszinteség hiányából és a szembenézés kerüléséből jön sok esetben létre.

Fel kell ebből az éjszakából világosodni! Meg kell világítani azokat az érzelmeket, amelyeknek talán egyáltalán nem vagy tudatában, mert csak a tudatosság fényében lehet feloldani azokat.

Ha meglátod az anyóst és megfájdul a fejed, dühös meg haragos leszel a látványtól, és szeretnél egy tányért a földhöz vágni, akkor tedd meg! Ne fogd vissza magad, engedd ki aminek ki kell jönnie!

De súgok, nem kell ezt látványosan mindenki jelenlétében egy stand upos show műsor kereteiben megtenni, lehet ezt egyedül is csinálni azaz a dühöd magányában is.

Az érzelmeket ki kell fejezni, különben beleragad a lelkünkben és senki sem szeretné a szép és tiszta lelkét ilyen sokknak kitenni.

Ne csinálj belőle eszközt, ne akarj másnál elérni azzal, hogy Te most épp levezeted. Ez a tiéd és nem kell belekeverni senki mást, még az anyós őrült viselkedését sem. Ne legyél az anyósod anyósa azzal, hogy látványos oktatásban részesíted.

Gyilkos, mindenkit elsöprő indulat csak akkor jöhet létre, ha már elégszer lenyelted az anyós látványából adódó dühödet és eljátszottad, hogy „minden rendben van veled, azaz a tökéletes harmóniát”.

Valahol egyébként rendben vannak a szerepek, amiket eljátszunk. Úgy vagyunk összerakva, hogy a cselekvésekből tanuljuk az élet működését, ezért kellenek azok a szerepek, hogy játszhassunk a többiekkel.

Csak a többiek által ismerhetjük meg magunkat. Rá vagyunk utalva szinte kényszerítve a többiekre az által, hogy cserélni kell velük. Másképp nem tudjuk megteremteni a lehetőségeinket!

A gyerekek csodálatosak, még akkor is ha versengenek egymással, meg erőpróbákat rendeznek, vagy épp kergetik egymást. Szerinted miért? A konfliktusok elkerülhetetlenek ahhoz, hogy ismeretre tegyenek szert!

Illetve ha tudatosan ránézel az életedre és tényleg vállalod, hogy Te éled az életedet, akkor látni fogod, hogy mi hozzuk akár „őrült és idióta” helyzetekbe is magunkat azért, hogy megtanítsunk magunknak valami lényegeset az életből.

Nézz meg egy kamaszt! Te is voltál kamasz! A szüleivel való konfliktusból, azzal, hogy ellenáll és dacol a világgal is, ezzel a konfliktussal ismeri fel a saját erejét, na meg saját maga nagyságával is barátkozik.

Az a gyerek aki soha nem áll ellen és mindig jó, megfelelő, annak felnőtt korára nagyobb lesz önmaga megismerésének a feladata is.

A konfliktuskerülés alkalmazkodás és félelem. Attól való félelem, hogy a konfliktus miatt meg fognak ítélni, nem fognak szeretni és lehet, hogy el is nyomnak mások véleményei.

Ha kerülöd, akkor lényegében csak forrongsz magadban, lehet, hogy bevágod a durcát is, de ez nem igazán egy szeretetteljes kifejezése önmagadnak.

A konfliktus leküzdése egészen más falat. Azzal kezdődik, hogy megvizsgálod az érzelmi világodat. Beazonosítod azt, hogy mi történik veled és megengeded minden ítélkezés nélkül azt, hogy érezz.

Nem kell azonosulni velük, személyessé tenned. Ezek csak érzelmek! Nem a tieid, csak veled vannak. Úgy fogadod őket, mint mikor valaki becsenget hozzád és kinyitod az ajtót.

Beengeded azt, aki jött! Mit csinálsz velük? Ha már itt vannak veled és bejöttek a házadba, akkor megvizsgálod az érzelmeket amiket érzel, mint egy idegent aki most jött be a házba.

Valakit vagy egy dolgot csinálsz belőle! Engedd be teljesen és most ne szeresd, meg utáld azt amit tapasztalsz… legyél üres és befogadó! Semlegesen megfigyelő! Hagyd és ne ítélkezz! Ő csak egy érzelem! Nézd meg milyen? Hogy néz ki? Mit hord? Milyen a természete? Mit akar? Mit akar tőled? Miért van itt? Beszélgess el vele, teljes nyitottsággal!

Kerülj el minden ítéletet, előítéletet, most azt fogadod el, ami van! De ahhoz kell látnod tisztán, hogy mi van!

Igen, van, hogy negatívnak és nehéznek élsz meg érzelmeket! De valójában azért negatív, mert nem tudod mire használd.

Inkább ő használ ki téged és kicsavar mint egy narancsot. Talán ettől félsz, a kiszolgáltatottságtól és a „nem tudok vele mint kezdetitől” megértem! De, ha elnyomod, nem leszel közelebb a megszelidítésükkel!

Ismerd meg és fogsz tudni velük bánni is! Szóval ne szorítsd sarokba, inkább kávézz vele! Elfogadod, hogy most leültél kávézni a haraggal, dühvel, irigységgel, féltékenységgel vagy bármi olyannal, amit eddig eldugtál magad elöl.

Most, hogy már egy csomó mindent tudsz róla, búcsúzz el tőle és engedd ki az ajtón! Mikor megértjük a másikat, akkor könnyebb dolgunk van vele, akkor igaz szeretni nem fogod, mert nem fog akkor sem jól esni a jelenléte, de akit értesz az már nem ellenség.

Akit megértesz, empatikusan kezelsz, azzal bánni is fogsz tudni, mert látod Őt, átlátod, ismered! De ettől függetlenül, nem biztos, hogy benne kell lennie az életedben.

Ha el tudod engedni, akkor lesz az a pont az életedben, amikor nem azért lesz konfliktusmentes az életed, mert elkerülted, hanem azért, mert ezt a szerepet már ismered és tényleg nincs szükséged újabb csatákra.

Persze csatázni fogsz, mert mindannyian nem érthetünk egyet, de nem hagy nyomot a lelkedben. A konfliktus nem veszekedés lesz, hanem eszmecsere.

Illetve mikor vége a heves eszmecserének, el tudod engedni azt az érzelmet, amire nincs szükséged. Azaz egyik pillanatban hajba kaptok, a másikban pedig együtt nyaraltok boldogan! Ez csak úgy történhet meg, ha hátra hagyod azokat az érzelmeket, amik nem a boldogságodról szólnak. Nem elnyomod! Hátra hagyod és akkor már kiengedni sem lesz mit, na meg elnyomni sem.

A legnyomasztóbb számomra azokba a kapcsolatokba belelátni, ahol duzzadnak a problémák és elapad az a szeretet, ami egyben tartaná a kapcsolatot.

Mivel nincs letisztázva, nincs megbeszélve, pont azért, mert muszáj távolságot tartaniuk… mert a közelség már nem egy jó ágyjelenettel zárul, hanem komoly vitával, hajbakapással, azaz konfliktussal, ezért egyre csak bonyolódik minden azzal, hogy nincs semmi egyeztetve, csak az elégedetlenség.

Ha így megy tovább, teljes káoszba és végtelen összefüggéstelenségbe omlik az egész. Végül már senkinek nincs bátorsága ahhoz, hogy megtegye az első békülő lépést.

Előkerül az egó és ugye „nehogy már elveszítsem a méltóságom” kérdéskört készít a békülésből. Mindenki lehazudja a fájdalmas érzelmeit és ezzel a másik nyakába varja a saját „dühét, haragját, elégedetlenségét”!

Így a saját elnyomott, elhazudott érzéseivel feldíszített másikon látja meg a gonoszt!

Ha megengeded magadnak azokat a kiborító érzelmeket és utána szabadjára engeded azokat, akkor a konfliktus még ha heves is volt, olyan lesz mint egy magasnyomású tisztító! A legmakacsabb részt is tisztává varázsolod! Nem ragadsz bele! Elengeded! Illetve megengeded magadnak azt, hogy nélküle élj, boldogan és kiegyensúlyozottan!