Miért vonzódunk valakihez és miért taszítanak mások?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Mások a Te tükörképeid! Csak akkor szerethetsz vagy gyűlölhetsz valamit a másikban, ha valami olyat látsz meg a másikban, ami számodra elfogadható vagy elfogadhatatlan. Mikor először találkozol valakivel, már az első pillanatban benyomást alkotsz az illetőről. Az első pár percben eldöntöd, még ha nem is tudatosan, mit szeretsz, és mit nem kedvelsz a másikban.

Biztos vagyok benne, rólam is van egy véleményed, lehet, hogy kedvelsz, lehet, hogy gyűlölsz. Vajon miért teszed? Elgondolkodtál már rajta? Ezek sokszor öntudatos és máskor meg öntudatlan reakciók. Általában egy régi emlékképen alapszanak, egy régi tapasztalatra vezethetőek vissza.

Másokra adott reakcióid azonban tényleg csak azt jelzik, hogyan észleled magadat. Másokkal kapcsolatos benyomásaid többet mondanak el rólad, mint a másikról, vagy épp rólam. Nem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valamit igazán egy másik emberben, hacsak az nem olyasvalamit tükröz, amit önmagadban szeretsz vagy gyűlölsz.

Valljuk be, sokszor keveset tudunk a másikról, mégis az alapján ítéljük meg, amit érzünk vele kapcsolatban. Tehát a saját érzelmeink alapján ítélkezünk.

Amit érzünk, amilyen hangulatban vagyunk, olyannak látjuk a másikat, tehát ha odafigyelsz önmagadra, akkor rengeteget megtudhatsz magadról és az élethez való viszonyulásodról. Ebben nagyon sokat segítenek a többiek. Az, hogy ő milyen, teljesen mindegy, viszont a saját indíttatásod, a saját szándékaid, szinte mindent elárulnak rólad.

Rendszerint vonzódunk azokhoz, akik a leginkább hasonlítanak hozzánk, és hajlamosak vagyunk ellenszenvet érezni azok iránt, akikben önmagunk számára ellenszenves vonásaink mutatkoznak meg. Múltbéli tapasztalatink, érzéseink és gondolataink hálózatán keresztül nézünk másokra.

Általában meggyőzzük magunkat, hogy velünk kapcsolatos észleléseink tárgyilagosak, logikusak és semmiféle összefüggésben nem állnak velünk.

Sokan nagyon szeretik hangoztatni, milyen reálisan is látják a másikat és okot, magyarázatokat keresnek az igazuk bizonyítására. Mindenre lehet tárgyilagos magyarázatot gyártani, olyan hihető okot gyártani, amit még Te is elhiszel.

Jól gondold meg, mire keresed a magyarázatot, mert mindenképp megtalálod! Lehet a szeretetre és a gyűlöletre is, viszont amit találsz, az nem a másikat fogja meghatározni, hanem téged!

Vedd fontolóra életed egy olyan megközelítési módját, amely szerint a többi ember nagyon fontos információkat tükröz vissza önmagadról! Ha elfogadod ezt az előfeltételt, akkor minden egyes találkozás alkalmat ad az önmagadhoz fűződő kapcsolatod feltárására és a tanulásra.

Tételezd fel egy pillanatra, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket másokban csodálsz – az erejük, kitartásuk, képességeik és pozitív sajátosságok – valójában olyan jellemzők, melyeket önmagadban már elfogadtál. Ezért is engeded meg ezeknek az embereknek, hogy még tisztábban rávilágítsanak önértékeléseddel kapcsolatos érzéseidre.

Persze, van fordítva is. Az általad negatívan megítélt embereket is tekintheted ajándéknak, amit azért kaptál, hogy megmutassák neked, mit nem fogadsz el önmagadban. Ezt sokan félreértik. Azért mert látsz egy gyilkost, nem kell elfogadnod, nem cél, hogy meglásd magadban a gyilkost és azzá válj. Ez butaság. Azt vizsgáld meg, mit érzel vele kapcsolatban.

Mert Te az vagy, ahogy reagálsz a másikra, ahogy érzed magad. Nem kell szeretned, nem kell gyűlölnöd sem. Nem tudsz csak magadnak ártani vagy kedvezni azzal, ahogy viszonyulsz a másikhoz.. attól ő még gyilkos marad, bármit is gondolsz vagy érzel róla.

Ha látod mások gyengeségeit, botlásait, talán egy lehetőséget kaptál arra, hogy az együttérzés szerető karjaiba vond őket; esetleg ez lehet a tökéletes pillanat arra, hogy kigyógyulj a tudatalatti kritikáiból, amelyet titokban önmagad ellen fordítottál.

Ha így közelíted meg az életet, a többieket, akkor egyaránt tekintesz tükörként azokra, akik ellen súlyos panaszaid vannak, és azokra, akiket csodálsz és szeretsz; olyan tükörként, amely útmutatást nyújt önmagad elutasított részinek felfedezéséhez, és legnagyszerűbb tulajdonságaid felfedezéséhez és összegyűjtéséhez.

Azt hiszem ennek a leckének a legnagyobb kihívása az, hogy a másik bírálata helyett, önmagadhoz jutsz el. A feladatod az, hogy felmérd a másokkal kapcsolatos összes döntésedet, ítéletedet és kivetítésedet, és kezdj úgy tekinteni a többi emberre, kapcsolataidra, mint kulcsra önmagad meggyógyításához és kiteljesedéséhez.

Ennek a lecke elsajátításának kulcsa az, hogy létfontosságú lépést teszel afelé, hogy figyelmedet átváltsd másokról, önmagad felé. A kulcs mindig Te vagy, még akkor is, ha a többiek nem épp kedvesek veled. A Te viszonyulásod, attól még lehet kedves, mert téged, a saját indíttatásod fog meghatározni.

Én Imádok megfelelni… de az sem baj, ha nem sikerül. Az igazi lázadó, kamaszkori énünk az aki vagy szembe szeretne menni a többiekkel vagy velük párhuzamosan, de valójában fogalma sincs, hogy mit szeretne ő maga.

A megfelelési kényszert, inkább nevezném figyelemzavarnak. Vagy kényszeres figyelés másokra és az ő iránymutatásukra. A figyelmed, ha nem foglalkozik veled, akkor mindegy, hogy megfelelsz-e másoknak vagy sem.

Persze vannak akik trükköznek, mert hallották valahonnan, hogy maguknak akarnak megfelelni… itt is az a kérdés, hogy kihez viszonyítod a megfelelést. A saját céljaidnak, mindig meg fogsz felelni, mert a Tieid… nem lehet opció a tiltakozás. Miért tiltakoznál önmagad ellen? Csak is a többiek ellen tudsz tiltakozni vagy megfelelni.

De nézd meg az apró gyerekeket is. Anyukák, apukák, a kis apróság elsírja magát ha nem tud megfelelni ugye? Tudjátok mi a közös a pici gyerek és a nagy kamasz között?

Hogy egy felnőttől függnek. Egy véleménytől, mindegy, hogy fellázadnak vagy megcsinálják amit mondanak neki. A felnőtt és a gyerek között az a különbség, hogy a gyerekben még kevés az önállóság, viszont a felnőtt önálló. Fel kell nőnie minden felnőttnek, aki még mindig ott van elakadva, hogy megfelelje-e vagy sem.

Nagyon nagy szlogen lett, hogy „nem akarok megfelelni”, meg „megfelelési kényszer” és még egy tucat a megfelelésről. De a lényeget nem tartalmazza, téged. A többiekről van szó és nem rólad, ha megfelelésről beszélünk.

A többiek akarata érvényesül, vagy nem, de valójában mind a kettő nézőpont, dettó ugyanazt az eredményt hozza… azt, hogy szét fogsz tőlük szakadni, pici apró darabokra és eltűnsz, nem fogod látni, ki is vagy.

Mert a saját akaratodról nem tudunk semmit… csak reagálsz egy másik akaratra. Az akaratnak pedig van egy építő oldala is, de csak akkor, ha tőled indul ki.

Mindegy, hogy az árral szembe úszol vagy az árral, ha az ár útját járod szembe vagy vele, akkor is az árról van szó. Mindegy, hogy behódolsz vagy ellenállsz, mással foglalkozol és nem saját magaddal. Te hol vagy az életedben? Te hol vagy ebben az egészben?

Azt értem…. hogy szembe mész a dolgokkal, mert most ez nagyon nagy divat. Ne állj be a sorba, járd a saját utadat, mert a többség birka. Szuper! Legyünk igazi lázadók!

De vajon, tudod, hogy Te mit szeretnél? A lázadó kamasznak a legfontosabb az ellenállás. Mindegy mi jön! A harc a fontos számára, mert fogalma sincs arról, hová tartozik, mit képvisel, hová tart és merre megy. Csapong!

Ha nem akarsz vagy ha meg szeretnél felelni, akkor is csapongsz. Hol jobbra, hol balra fúj a szél, még akkor is, ha széllel szembe mész. Mert a szél határozza meg az irányt, a szélről van csak szó.

Te tényleg csak egy reakció akarsz lenni a saját életedben? Ezek a megfelelésről alkotott elképzelések valójában csak reakciók, más akaratára. Ha tudsz magadról, akkor Te vagy az alkotó, Te vagy az, akire reagálnak. Te vagy a szél is!

Te hozod létre az életedet, mert tudod, hol a helyed, tudod hová tartasz, ismered a céljaidat, az álmaidat. Ezekre nézz rá, ezekkel foglalkozz tüzetesebben és részleteiben, mert ez hozza azt az életet, ami tényleg rólad szól.

Járd a saját utadat és már nem az ellenállás vagy a megfelelés lesz a fő szempontod, hanem a saját utad és célod.

Ha tudom, hogy mit szeretnék, akkor lesz, hogy az árral szemben utazok és lesz, hogy vele együtt. Akkor már jól esik az, ha valaki hasonlóan gondolkodik, elismer vagy csak egy kicsit megcirógat.

Akkor persze az sem lesz baj, ha épp valaki ellenem van és nem ismer el. Csak azért, mert tisztában vagy a saját életeddel, csak azért, mert tudod, hogy mit szeretnél és ismered a saját magad, hovatartozásod.
Viszont jól esik a megfelelés, de nem borít ki, ha esetleg nem sikerül megfelelned másoknak.

Ha keresed a biztonságot, keresed a nyugalmat és az eredményeket. Akkor tudnod kell, mit képviselsz. Ha nem tudod, akkor vagy ellenálló leszel, vagy olyan, aki beáll a sorba.
Ide oda fognak dobálni a nézetek… lehet, hogy érsz el eredményeket, de ha itt megfelelsz, akkor ott a másik oldalon az ellennek, nem fogsz tudni.

Ha mégis, akkor előbb vagy utóbb a csapongásodnak köszönhetően, hiteltelen leszel és a kezdeti eredményeid, mivel nem rajtad múltak, mert Te sehol nem voltál az egészben, hanyatlani fognak.

Ha fontos az ellenállásod, tehát senkinek nem akarsz megfelelni, a kezdetekben sikeres lesz és eredményes, de nem tudsz mindenkivel kesztyűzni, nem tudsz mindenki ellen állni. Ez lehetetlen, de inkább esztelen.

Akkor fogod tudni a saját utadat járni, ha kicsit többet törődsz magaddal. Azért mert törődsz magaddal, nem jelenti azt, hogy a többiekkel nem.

Sokan esnek ebbe a csapdába, mert más nem foglalkozni a többiekkel és egészen más, önmagaddal törődni. A kettő együtt működik csak igazán, mert ha magaddal törődsz, akkor megvan az a valaki is, aki törődhet a többiekkel is.

Ha magadat kihagyod, akkor marad a megfelelés vagy a nem akarok megfelelni kérdésed. Fontos, hogy tudj magadról, fontos, hogy tudd mit szeretnél, ki vagy és mit képviselsz.

Így jól fog esni megfelelni, mert az utunkhoz tartozik az is, amikor más is azt kívánta tőlünk, amit megtettünk. De ez egészen más, mert a saját életünket éljük, a másikkal csak találkoztunk.

Azért mert megkérnek minket valamire és mi megcsináljuk, nem jelenti azt, hogy az ellenünk van. Azt jelenti, hogy megteszem, mert ezzel, hozzáteszek a saját életemhez is.

A kiborulós „nem akarok többet megfelelni”, az valójában a saját céltalanságunkkal kapcsolatos kellemetlen érzéseink megmagyarázása a többiekkel.

Mindig a belső érzéseinkre, gondolatainkra keressük a válaszokat. Van aki befelé fordul és ott keresgél és az általánosabb, akik a többiekkel magyarázzák öntudatlanul is a saját belsőjüket.

Még mindig egyszerűbb a többiekkel foglalkozni mint magunkkal. De a megoldás, mindenre, mi vagyunk! Amikor rendben vagy, valójában mindenki jópofának tűnik! Ez az igazság!

Ülj le vagy sétálj egy nagyot egyedül és gondolkodj el kicsit magadon. Ne bántsd magad és az életed milyenségét, mert annak semmi értelme, hogy bünteted magad.

Keresd meg az értékeidet, keresd meg a hovatartozásod, a céljaidat azért, hogy többet ne kelljen a megfeleléssel vagy az ellenállással ennyit foglalkozni. Ha tudod melyik úton jársz, akkor az azonos és a különböző is csak része lesz a saját életutadnak. Csak része és nem célja.