Miért vagy tehetetlen az életed megváltoztatásában

Van egy visszatérő helyzet, amit sokan átélnek. Tudod, mit kellene tenned, rendet kellene raknod a dolgaidban, és tudod, hogy ez fontos. Mégis, valahányszor szembe kerülsz a feladattal, az elméd egyetlen dolgot akar, elmenekülni előle. Leülsz dolgozni vagy tanulni, és néhány perc múlva azon kapod magad, hogy inkább bármi mást csinálsz, csak azt nem, amit kellene.

Ez sokszor úgy néz ki, hogy elkezdesz egy munkát, alig bírod ki egy órát, aztán otthagyod, mert az elméd egyszerűen nem tudja kezelni. Túl nagy értéket ad a játéknak, az alvásnak, a barátokkal lógásnak vagy a sorozatoknak, és valahányszor szembe néznél a komoly döntéssel, megfutamodsz. Egy idő után az ember rájön, hogy talán kevésbé a probléma gyökerével van a baj, sokkal inkább azzal, hogy nem ura a saját elméjének.

A legtöbben azt hisszük, hogy ha menekülünk a problémáink elől, akkor a megoldás az, hogy mélyre ásunk, és megtaláljuk az okot. Félünk a kudarctól, az elköteleződéstől, és ha ezt a félelmet megfejtjük, megszűnik a menekülés. Ez sokszor tényleg hasznos. De van egy másik út is, ami a hétköznapokban gyakran többet ér. Ahelyett, hogy az elme mélyén próbálnál megjavítani valamit, megtanulod kívülről irányítani az elmédet.

Ha valaha úgy érezted, hogy az elméd a saját feje után megy, és téged csak sodor magával, akkor érdemes közelebbről megnézni, miért érzed tehetetlennek magad az életed megváltoztatásában, és milyen lépésekkel veheted vissza fölötte az irányítást.

Mit jelent az, hogy az elméd irányít téged?

Az elménk nem mindig értünk dolgozik, és pont ettől válik az élet nagyon nehézzé. Saját céljai, vágyai és törekvései vannak, és ezek gyakran nem ugyanazok, mint a mieink. Ilyenkor megrekedünk, mert te akarsz valamit, az elméd meg valami mást, és nem ugyanabba az irányba húztok. Amíg az elméd nem érted dolgozik, addig olyan, mintha féllábbal lennél megbéklyózva, hiszen a lényednek egy fontos része, ami a javadat szolgálná, közben azt csinál, amit akar.

Furcsán hangzik, de valójában nem irányítjuk az elménket. Az elme a saját feje után megy, gondolatokat termel, amelyeket nem kértünk, bizonyos dolgokat felértékel, másoktól óva int, és sok mindent tesz, ami nincs igazán a kezünkben. Ezért lehet úgy érezni, hogy a menekülés vágya erősebb nálad, pedig pontosan tudod, hogy nem ez vinne előre.

Itt érdemes észrevenni egy csapdát. Néha találunk magunknak egy olyan életformát, ami épp a menekülő elménknek kedvez. Például egy olyan munkát, amit bármikor otthagyhatunk, és bármikor visszamehetünk, így nincs valódi következménye, ha ma feladjuk. Az elme erre rögtön rászáll, hiszen ha nincs következmény, akkor nyugodtan halogathatsz, kihagyhatsz egy hetet játékkal és sorozatokkal, aztán majd jövő héten újrakezded. Így a kényelmes helyzet észrevétlenül a menekülést táplálja.

Amíg az elméd a saját feje után megy, addig olyan, mintha az életed legfontosabb eszköze ellened dolgozna.

Megjavítani vagy irányítani az elmét?

Amikor menekülünk a feladataink elől, a legtöbben azt gondolják, hogy a megoldás az elme megjavítása. Megkeressük, mi a baj odabent, a kudarctól való félelem, a halogatás oka, és megpróbáljuk feloldani, hogy többé ne irányítson minket. Ez egy létező út, és sokszor működik is.

De van egy másik út, ami gyakran egyszerűbb és gyorsabb. Ennél nem nyúlunk hozzá ahhoz, ami az elme mélyén van. Az elme gondolhat odabent bármit, félhet a kudarctól, vágyhat a menekülésre, mi mégis meg tudjuk mondani neki, mit tegyen. Olyan ez, mint amikor a kezedet megtanítod zongorázni, a lábadat futni, vagy a tested edzed valamire. Az egyik dolog, amit szinte sosem tanítanak meg nekünk, az épp az, hogyan eddzük az elménket.

Vegyünk egy egyszerű példát. Ha szorongsz egy esemény miatt, az egyik út, hogy megpróbálod feloldani a szorongásodat, hogy aztán nyugodtan elmehess. A másik út, hogy egyszerűen azt mondod az elmédnek, most akkor is megyünk, ha kicsit szorongsz, ettől még nem dől össze a világ. Az elme tiltakozni fog, de ha jól betanítottad, akkor is megteszi. Vagyis nem kell mindenáron megjavítanod, ami benned zajlik, elég, ha átveszed fölötte az irányítást.

Az elme három állapota, a tompaságtól az egyensúlyig

Ahhoz, hogy uralni tudd az elmédet, érdemes észrevenni, hogy az elme nagyjából három állapotba kerülhet. Az egyik a tompaság, amikor fásult, nehézkes és tehetetlen vagy. A másik a felpörgött, lendületes, már-már túlfűtött állapot. A harmadik a kiegyensúlyozott, higgadt, megnyugodott állapot, ahol jól tudsz gondolkodni és dönteni.

A menekülés mindig a tompaság felé húz. Otthon maradsz, játszol, halogatsz, és egyre fásultabb leszel, mert a kényelem inkább elaltat, mint feltölt. Ha motivációs gondokkal küzdesz, akkor a cél az, hogy minél kevésbé csússz ebbe a tompa állapotba. Nem kell egyből a teljes egyensúlyt elérni, elég, ha először a tompaságból kilépsz a lendület felé, onnan pedig fokozatosan a higgadt egyensúly irányába.

A lényeg, hogy az elméd belsején túl azt is alakíthatod, melyik állapotba kerül. Bizonyos dolgok, amiket eszel, amit nézel, akikkel együtt vagy, a tompaság felé húznak, mások felpörgetnek, megint mások lecsillapítanak. Ha tudatosan választod ezeket, azzal közvetve magát az elmédet irányítod, anélkül, hogy a mélyén bármit meg kellene javítanod.

Hogyan vedd vissza az irányítást, lépésről lépésre?

A módszer egy láncolat, ahol minden lépés megkönnyíti a következőt. Nem kell egyszerre mindent megcsinálnod, sőt épp az a lényeg, hogy az elsővel megteremted az alapot a többihez.

Először az alvás, mert ez tölti fel az akaraterőt

Az akaraterő kimerülő erőforrás. Ha egész nap kisebb kísértéseknek állsz ellen, estére elfogy, és sokkal könnyebben engedsz a menekülés vágyának. Az akaraterő legfőbb feltöltője pedig az alvás. Ezért ha vissza akarod venni az irányítást az elméd fölött, az első és legfontosabb lépés, hogy rendbe teszed az alvásodat.

Nem kell tökéletesen aludnod minden éjjel. Annyi a cél, hogy fokozatosan javíts rajta, mert minél jobban alszol, annál több akaraterőd lesz, és annál könnyebb lesz a többi lépés. Egy hasznos szempont, hogy az ébredést könnyebb irányítani, mint az elalvást. Az ébresztőre fel tudod kényszeríteni magad, és ha nagyon kell, kávézhatsz is, majd estére, amikor kifáradsz, magától jön az álom. Pár nap alatt kialakul a ritmus, és innen már minden gördülékenyebb.

Aztán az étel, ami felpörget vagy lehúz

Ha már egy kicsivel több akaraterőd van az alvástól, jöhet az étel. Az, amit eszel, közvetlenül hat arra, melyik állapotba kerül az elméd. Vannak ételek, amelyek elnehezítenek, lelassítanak és fásulttá tesznek, és vannak, amelyek könnyebbé, frissebbé és munkaképesebbé teszik a fejed. Nem kell semmilyen szigorú étrendre váltanod, elég néhány könnyű, jó döntés.

Kezdd kicsiben, mert ezek a változtatások alig igényelnek akaraterőt, neked pedig az alvástól már van egy kevés tartalékod. Cseréld le a cukros üdítőt szénsavas vízre, válts a gyorséttermi reggeliről egy laktató, egyszerű fogásra, például almára egy kis mogyoróvajjal, vagy egy tál zabkására, amit gyümölccsel és fűszerrel ízesítesz. Ezek jóllaktatnak, nem húzzák le a fejed, és tovább kitartanak, mint a gyors, üres ételek.

Mozdulj ki otthonról

Ha jobban alszol és könnyebben eszel, a következő lépés, hogy kimozdulsz otthonról. Lehet, hogy csak elmész egy boltig, ennyi is elég. A friss levegő, a fény és a mozgás együtt sokat tesz a hangulatodért, főleg, ha szorongsz. Ráadásul a szemed is megpihen, hiszen napközben többnyire közeli dolgokra meredsz, és amikor kint a távolba nézel, a szemed végre ellazul.

Ez a lépés azért is fontos, mert a kimozdulás kimozdít a fásult állapotból is. Aki egész nap a négy fal között ül, az könnyen tompul el. Egy rövid séta, egy kis mozgás megtöri ezt, és felkészíti a fejed a következő lépésre. Ha rossz idő van, és tényleg nem tudsz kimenni, akkor halaszd addig, amíg engedi az időjárás, de amint lehet, tedd meg.

Iktass be egy napi nyugtató gyakorlatot

Miután kimozdultál és felfrissültél, jöhet egy napi nyugtató gyakorlat. Ez lehet néhány perc tudatos, lassított légzés, ahol csak a be- és kilégzésedre figyelsz, vagy néhány egyszerű, átmozgató gyakorlat, ami kiegyensúlyoz. Húsz-harminc perc bőven elég belőle naponta. A cél, hogy a fejed a felpörgött vagy fásult állapotból a higgadt egyensúly felé mozduljon.

Ha összeadod, az egész nem több napi egy-két óránál, egy egyszerű étel elkészítése, egy kimozdulás és fél óra nyugtató gyakorlat. Cserébe viszont elkezded visszavenni az irányítást az elméd fölött. És itt jön a lényeg, az elme belül továbbra is vágyhat a menekülésre, de ha az akaraterőd a helyén van, és higgadtabb vagy, akkor egyszerűen azt mondod neki, ma ezt nem csináljuk, és állni fogja a szavad.

Nem kell kijavítanod azt a részedet, amelyik menekülni akar, elég, ha eléred, hogy ne ő üljön a volánnál.

Haladó gyakorlat, mondj nemet az elmédnek a kis dolgokban

Amikor az alapok megvannak, jöhet egy gyakorlat, ami igazán megerősíti az irányítást. Válassz néhány teljesen ártalmatlan helyzetet, ahol tudatosan nemet mondasz az elmédnek. Például evés közben nem nézel semmit, csak eszel, vagy a mosdóban nem nyúlsz a telefonodhoz.

Figyeld meg, mekkora ellenállás támad benned ezektől. Sokan simán elfogadják, hogy korábban feküdjenek le vagy egészségesebben egyenek, de attól, hogy evés közben ne nézzenek semmit, fellázadnak. Pedig mi a valódi ára ennek? Semmi. Nem kérlek, hogy adósságba verd magad vagy lemondj bármi fontosról. Az egyetlen ár az, hogy az elméd tiltakozik, és pont ez teszi tökéletes gyakorlattá.

Amikor az elme nem kapja meg, amit akar, először tiltakozik, érvel, és megpróbál átverni. Azt súgja, milyen hasznos dolgot csinálhatnál közben, mennyi mindent megnézhetnél, milyen hatékony lehetnél. Ez az utolsó trükkje, a jól hangzó indok. Ha bedőlsz neki, akkor ő irányít téged. Ha viszont kitartasz, az elme idővel kezd hallgatni rád, és innentől nagyobb dolgokban is hajlandó követni a döntéseidet.

A kulcs, hogy minden alkalom, amikor engedsz az elme kívánságának, akár a legkisebb dologban is, egy olyan rendszert épít, amelyben ő van fölényben. És fordítva, minden alkalom, amikor megtartod a határt, megtanítja az elmédet arra, hogy te döntesz. Kis dolgokban kezdődik, és onnan épül fel a képesség, hogy a nagyokban is ura legyél önmagadnak.

Mi az, ami segíthet az indulásban?

Néhány hétköznapi forma, ami kapaszkodó lehet, ha vissza szeretnéd venni az irányítást az elméd fölött.

• Egy alvási rutin, amit néhány napon át fokozatosan javítasz, hogy egy órával többet és pihentetőbben aludj.
• Néhány könnyű étel, például alma mogyoróvajjal vagy zabkása, amivel kicseréled a gyors, lehúzó fogásokat.
• Egy napi kimozdulás otthonról, akár csak egy rövid séta a friss levegőn, ami megtöri a fásult állapotot.
• Egy rövid napi gyakorlat, néhány perc tudatos légzés és egy kis átmozgatás, ami a higgadt egyensúly felé visz.
• Egy kis napi határhúzás, például evés közben nem nézel semmit, hogy gyakorold a nemet mondást az elmédnek.

Gyakori kérdések az elméd irányításáról

Miért éppen az alvással kell kezdeni?

Mert az akaraterő kimerülő erőforrás, és elsősorban az alvás tölti fel. Ha rosszul alszol, már délután elfogy az erőd ahhoz, hogy ellenállj a menekülés vágyának, és így a többi változtatást is nehéz végigvinni. Amint javul az alvásod, a többi lépéshez is lesz tartalékod.

Tényleg számít, mit eszem, ha az elmémet akarom irányítani?

Igen, mert az étel közvetlenül hat arra, melyik állapotba kerül a fejed. A nehéz, gyors ételek elnehezítenek és fásulttá tesznek, a könnyű, tápláló fogások viszont frissebbé és munkaképesebbé. Nem kell szigorú étrend, elég néhány egyszerű csere, ami kevés akaraterőt kíván.

Mi van, ha nem tudom feloldani a menekülés mélyebb okát?

Ehhez nem feltétlenül kell hozzányúlnod. A menekülés okát megérteni hasznos, de van egy másik út is, amikor egyszerűen átveszed az irányítást az elméd fölött. Az elme belül vágyhat a menekülésre, te mégis dönthetsz úgy, hogy ma nem engeded a volánhoz.

Miért épp a telefon letétele a legnehezebb?

Mert ezekben a kis helyzetekben mutatkozik meg a legjobban, ki irányít. Az elme rögtön tiltakozik, és jól hangzó indokokat keres, hogy miért lenne hasznos közben a képernyő. Pont ezért jó gyakorlat, mert a valódi ára szinte semmi, a haszna viszont az, hogy edzed az önuralmadat.

Honnan tudom, hogy szakemberhez kell fordulnom?

Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a menekülés tartósan akadályoz a munkádban vagy a kapcsolataidban, eladósodsz miatta, vagy ha erős szorongás, levertség kíséri. Ezek a jelek nem szégyenről árulkodnak, csak arról, hogy a folyamatot érdemes nem egyedül vinni.

Ami a visszanyert irányítás mögött vár rád

Ha tehetetlennek érzed magad az életed megváltoztatásában, az gyakran nem azt jelenti, hogy gyenge vagy. Sokkal inkább azt, hogy az elméd jelenleg erősebben húz a saját irányába, mint te a magadéba. Ezt az erőviszonyt pedig át lehet billenteni, és ehhez ritkán kell egyetlen nagy elhatározás, sokkal inkább az, hogy sorra megteszed a kis lépéseket, amelyek visszaadják az irányítást.

Ha eddig úgy érezted, hogy hiába tudod, mit kellene tenned, valahogy mégis mindig megfutamodsz, lehet, hogy nincs is veled semmi baj. Lehet, hogy egyszerűen még nem tanítottad meg az elmédet arra, hogy téged kövessen. És amikor ezt elkezded gyakorolni, valami meglepő történik. Az a rész, amelyik menekülni akar, ott marad ugyan, a döntés viszont már a tiéd lesz, nem az övé, és innentől az életed is elindul abba az irányba, amerre tartani szeretnél.