Miért történik másképp, mint ahogy elterveztük?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Az előadás tartalma:

Milyen gyakran bántjuk magunkat és nyirbáljuk meg saját szárnyainkat az által, hogy nem engedjük be az életünkbe a szeretetet és az új dolgokat. Tudom, hogy sok benne a kockázat, de utálattal és kétségbeesett csapkodással nem vagyunk képesek olyan magasra szárnyalni, mint amennyire szeretnénk és ezzel meg is tagadjuk annak a lehetőségét, hogy fejlődjünk és haladjunk.

A céljaink és álmaink felé való szárnyalás módját, csak is a szeret erejével lehet elsajátítani. Csak gondolj arra vissza, hogy hányszor léptél hátra azok a dolgok elöl, amiket lendületünkkel és teljes szárnyszélességgel tudtál volna megtenni… csak azért, mert nem tűnt biztonságosnak vagy csak nem láttad részleteiben, hová vezettek volna a lépéseid.

Az is lehet, hogy rosszul számoltál, mert nem tetted bele azt a változót, ami az eddig nem tapasztalt tehetségedben mutatkozott volna meg.

Óckodunk a kiszámíthatatlantól, ennek ellenére vágyunk a fejlődésre, a változásra… de mégis mikor változásra vágyunk, változatlanul a múlt tapasztalataira építjük a jövőt, ezzel pedig a múltat ismételjük.

Ez így maximum csak a régi ismereteidnek az újra csoportosítása, talán új körülmények között. Ha nem fedezünk fel önmagunkból új személyiség jegyeket, akkor az új sem képes megjelenni.

Ha a régi önmagunkat visszük új helyekre, akkor is saját magunkat fogjuk a régi módon megtapasztalni, más körülmények között. Az egyetlen lehetőséged a változásra az, ha önmagadat fedezed fel újra és a már kihullott tollaidat, újra növeszted.
Szárnyalni csak akkor tudsz, ha önmagadban fedezed fel azokat a feltételeket, amik a szárnyaláshoz szükségesek.

Milyen gyakran keressük az útmutatót pedig. És úgy általában azt várjuk, hogy ez az útmutató valamilyen szépen csendő dal formájában mutatkozik meg… a fülünkkel keressük a válaszokat, de a fülünk nem hallhatja ezeket a keresett dalokat, csak is a lelkünk és a szívünk.

Belülről jön az az ének, amit talán a világból vagy valakitől vársz. A szemináriumokon, ennek a belső dalnak a hangját fogod meghallgatni. Mi együtt csak behangolunk és gyakoroljuk az igazi és mély hallást.

Tisztában vagyok azzal, hogy az életünk során a félelmek és az elvárások mentén, mindenki elméje összegyűjtötte és felhalmozta azokat a füldugókat, amik bezártak egy olyan világba, amik lekorlátozták a lehetőségeinket.

De van két kezünk, amikkel képesek vagyunk kihúzni az elménk gyúrta dugókat azért, hogy meghalljuk a saját lelkünk valódi hangját.

Az elméd talán azt kántálja, hogy még annyi mindent kell megszerezned, meg el kell menned még egy csomó helyre azért, hogy ne legyél lemaradva.

De egészen biztos vagyok abban, hogy ezek az elvárások és verseny helyzetek, a szeretet tűzében elégnek és mint főnix madár a hamvaiból, új életre kelsz akkor, ha tudatosan éled az életed.

Engedd meg a lehetetlent és engedd el az elméd által beléd égetett elvárásaidat és maga a folyamat, mikor elvárások nélkül, elfogadásban történik, akkor találsz a valódi és önazonos céljaidra, na meg az élet küldetésedre. Biztos vagyok benne, hogy megfeszített tempóban próbáltál teljesíteni… nem kell!

Az Önazonos életben nincs megfeszülés, ott szeretet van, ami nem igényel sem kitartást, sem megfeszülést. Bármi amit szeretettel teszel, azt abbahagyni nehéz és nem csinálni.

Az életünkben a legfontosabb feladatunk az, hogy önmagunkra találjunk és minden másodlagos ami a világi ambíciókról szól.

A madarokhoz hasonlóan mi is hasítani akarunk az életünkben és végig énekelni annak minden másodpercét.

Csak ennyit akarunk… élvezni az életet és örömben, boldogságban, na meg szeretetben lenni. És egyébként, mikor önmagadat éled önazonosan, akkor minden régi terved, ami nem hozható veled párhuzamban, csak egy gally lesz abban a fészekben, ahonnan kirepültél…. és te repültél ki felnőttként!

Korábban mikor követeltél és elvártál csak gyerek voltál, aki kereste önmagát is. A felnőttek igazi ismérve az, hogy olyan életet élnek, ami hű hozzájuk és azonosak velük.

Azt megértem, hogy a legalapvetőbb az az igény, hogy enni tudjunk és legyen hol aludnunk. Ezek a legalapvetőbb igényeink, amiket ki kell tudnunk elégíteni és minden ami ez után jön luxus.

Ezt addig hiszed így, ameddig problémát jelent bármelyik és talán ez az az illúzió, amit felül kell tudnod bírálni.

Részben igaz, de a belső életnek is van egy ennyire alapvető és szükséges igénye, amit nap mint nap ki kell tudni elégíteni, másképp olyan érzeted van, hogy éhes vagy a lelkedből és olyan lehet, mintha soha nem lennél otthon.

Ezek a belső alapvető igények nélkül, csak csontok, szövet és hú vagyunk és egyszerű biológiai gépekké minősülünk vissza. Aki ezt nem érti meg, az lelketlenül él olyan életet, ahol nincs szeretet. Ott ahol a belső élet táplálva van, ott megjelenik a szerethető élet is.

A budapesti Szemináriumokon arra kapsz lehetőséget, hogy megtapasztald a szeretetet. Köztünk nem számít a kor, vagy hogy mid van és mid nincsen… nem azért van a rendezvényeinken szeretet, mert adsz valamit érte, még ki sem kell érdemelned. Ez egy hihetetlen megtapasztalás, amit én is nagyon várok.

Emberként, gyakran blokkol, meg megzavar minket a bizonytalanság, a szívünk azon gyengesége, amely az érdemtelenség érzetével tölt el minket.

Megérdemeljük vajon azt, hogy szeressenek minket, vagy képesek vagyunk még szeretni fenntartások nélkül? És elgyengülve és összezavartan, talán nincs meg az a lélekjelenlétünk, ami engedné a meleg áramlatok lehetőségeit kihasználni.

Pedig annyira egyszerű! Bizonytalanul és összezavartan is képes vagy széttárni a szárnyaidat akkor is, ha az elméd abban erősített meg, hogy már nem lehet darab tollad sem.

Én tudom, hogy van! Akkor is van, ha most úgy hiszed vagy talán meg vagy arról győződve, hogy nincs!

Én tudom, hogy mindenkinek vannak olyan lehetőségei, amiket ma is meg lenne képes lovagolni. Ma és nem tegnap!

A tegnap már halott és kőkeménnyé dermedt. A mai szeretet viszont képes előre repíteni és felismerni, hogy mit kell tenned.

Az élet jelenidőben történik és még soha nem mondtam azt, hogy végre holnap van… de azt már talán említetted Te is, hogy „ ma van az a nap”.

Mert mindig ma van az a nap, amit ha megélsz és felhasználod önmagad kifejezésére, mindig biztonságot fog jelenteni a holnap jelenében is.

A biztonságot ma tudod megszilárdítani azzal, hogy minden kétséged és bizonytalanságod, félelmed ellenére, bele teszed a mai napba magad és odafigyelsz tudatilag is arra, ki az aki éli a mai napot!

A jövőd Te vagy és senki és semmi más! Az „igen, de…, na meg a mi lesz, ha -k” fordítják a feje tetejére a valódi Önazonos életed lehetőségeit és meggyőznek arról, sőt nem is engedik, hogy a szíved és lelked, azaz a szárnyad szélesre emeld! Ne légy buta!

Emelkedni fogsz, ha a valódi és fontos belső értékeidet tartod szem előtt!