Miért szivárog el a motivációd, mielőtt belekezdenél

Sokan azt gondolják, hogy a visszahúzódóbb, szűkszavúbb emberek hátrányban vannak egy olyan világban, amely a hangos magabiztosságot jutalmazza. Pedig van egy meglepő előnyük, ami a motiváció megtartásában mutatkozik meg. Az pedig, hogy a motivációd elszivárog, mielőtt egyáltalán belekezdenél valamibe, gyakran épp azzal függ össze, mennyit beszélsz a terveidről.

Ismerős lehet a helyzet. Van egy célod, lelkesen mesélsz róla mindenkinek, élvezed, ahogy bólogatnak és biztatnak, aztán amikor tényleg neki kellene állni, valahogy elfogy a lendület. Ez ritkán a lustaság jele, sokkal inkább arról árulkodik, hogy valami egészen máshogy működik bennünk, mint ahogy hinnénk. A célokról való beszéd ugyanis nem semleges dolog, sőt komoly ára van.

A lényeg egy alapelv. Amikor kibeszélsz valamit, amit tenni szeretnél, azzal csökkented azt az energiát, ami magához a cselekvéshez kellene. Mintha egy edényben gyűlne a nyomás, és minden mondattal, amivel kiengedsz belőle, kicsit kevesebb marad arra, hogy tényleg meg is tedd. Pont ezért van, hogy a szűkszavúbb emberek, akik kevésbé hajlanak rá, hogy mindent kibeszéljenek, sokszor többet visznek véghez.

Ha valaha úgy érezted, hogy tele vagy tervekkel és lelkesedéssel, mégsem jutsz el a megvalósításig, akkor érdemes közelebbről megnézni, miért szivárog el a motivációd, hogyan függ ez össze azzal, mennyit beszélsz a céljaidról, és mit tehetsz azért, hogy az energiád megmaradjon a tetteknek.

Miért csökken az energiád, ha kibeszélsz valamit?

Az alapelv egyszerű. Amikor beszélsz valamiről, amit tenni szeretnél, azzal csökkented azt a feszültséget, ami a cselekvéshez hajtana. A pozitív energia, ami egy cél körül felgyűlik benned, kétféleképpen viselkedhet. Vagy kiengeded a szavakon keresztül, vagy bent tartod, és hagyod, hogy összegyűljön, amíg végül tettekbe fordul. A kettő ugyanabból a forrásból táplálkozik, ezért amit szavakra költesz, az hiányozni fog a tettekből.

Figyeld meg az embereket magad körül, főleg a közösségi médiában. Vannak, akik folyamatosan arról beszélnek, mit fognak csinálni, milyen vállalkozásba kezdenek, hogyan változtatják meg az életüket. És feltűnő, hogy épp ezek az emberek posztolnak róla a legtöbbet. Akik viszont tényleg sikeres dolgokat építenek, általában nincsenek folyamatosan kint az interneten azzal, hogy mit terveznek. A tetteik beszélnek helyettük.

Amit szavakra költesz, az hiányozni fog a tettekből, mert ugyanabból a forrásból merítenek.

Ez a megfigyelés elsőre talán ellentmond a megszokott tanácsnak, miszerint mondd ki hangosan a céljaidat, mert az elkötelez. A valóság ennél árnyaltabb. Amikor egy szűk, megbízható körnek mondod el a tervedet úgy, hogy ők számon is kérik rajtad, az tényleg segíthet. De amikor csak úgy szétkürtölöd, hogy mit fogsz csinálni, és cserébe azonnal elismerést kapsz, az pont az ellenkezőjét éri el. A különbség az, hogy az előbbi felelősséget teremt, az utóbbi viszont jutalmat ad anélkül, hogy bármit tettél volna.

A jutalom, amit a beszédért kapsz

Van itt egy rejtett csapda. Képzeld el, hogy fiatalon elmondod, hogy egy nap orvos leszel. Az emberek erre lenyűgözve reagálnak, és máris büszkék rád, pedig még semmit nem tettél. És ekkor történik valami észrevétlen. Abban a pillanatban, hogy jutalmat kapsz pusztán azért, mert beszéltél valamiről, kétféle dolgot erősítesz meg magadban.

Az első, hogy a beszéd jutalmat hoz. A második, és ez a veszélyesebb, hogy a jutalmat úgy kaptad meg, hogy közben semmit nem csináltál. Így aztán minél többet beszélsz a terveidről, annál inkább elszivárog a hajtóerő, ami a megvalósításhoz kellene. Az elismerés, ami a szándék bejelentéséért jár, becsapja az agyadat, mintha már el is végezted volna a munkát.

Ezt látni a játékok világában is. Vannak, akik folyamatosan arról posztolnak, milyen jók egy játékban, kivel szállnának vitába, kit győznének le. Aki viszont tényleg legyőz másokat, az épp azzal tölti az idejét, hogy játszik, nem azzal, hogy kifejti az interneten, mennyire jó. Minél többet hangoztatja valaki, mit fog tenni, annál kevésbé motivált, és annál kevésbé jut el odáig, hogy meg is tegye.

Érdemes ezt a saját életedre vetíteni. Gondolj egy célra, amit sokat emlegettél a környezetednek, és vesd össze azzal, ami végül megvalósult belőle. Aztán gondolj valamire, amit tényleg megcsináltál, és idézd fel, beszéltél-e róla előtte sokat. A legtöbb embernél kirajzolódik egy minta, a leghangosabban bejelentett tervek maradnak leggyakrabban tervek, a megvalósult dolgok pedig sokszor szinte észrevétlenül, nagy felhajtás nélkül indultak el.

Amikor a szó a tett helyébe lép

Van ennek egy további rétege is. A beszéd képes a cselekvés helyettesítőjévé válni. Ez elsőre furcsán hangzik, mert hajlamosak vagyunk a szavakat és a tetteket két külön dolognak tekinteni. Pedig a kettő szorosan összefügg.

Gondolj egy gyászoló emberre, aki nem tudta még elmondani egy szerettének, mennyire szereti, mielőtt elveszítette. Ő mégis odamehet a sírhoz, és kimondhatja, amit szeretett volna. Attól, hogy szavakba önti, valamelyest megkönnyebbül, pedig a tett már soha nem történhet meg. A kimondás itt a cselekvés helyébe lép, és ez sokat segíthet egy gyászban. Csakhogy ugyanez a mechanizmus dolgozik ellened, amikor a céljaidról beszélsz, mert a kimondás ott is becsempészi a befejezettség érzését, mielőtt bármit tettél volna.

A kimondás könnyíthet a gyászon, de ugyanez veszi el az erőt a céljaidtól.

Így alakul ki kétféle ember, a beszélők és a cselekvők. Vannak, akik vállalkozásokat építenek, és vannak, akik egész nap a vállalkozásépítésről beszélnek. Mindkettőnek megvan a maga szerepe, de aki sokat beszél, az ritkán ugyanaz, mint aki sokat tesz. A kettő ugyanabból a közös energiakészletből merít, ezért nehéz egyszerre csinálni mindkettőt.

Nincs ezzel semmi baj, ha valaki tudatosan választja a beszélő szerepét, hiszen a jó magyarázat, a tanítás vagy a mások biztatása értékes dolog. A gond akkor kezdődik, amikor valaki cselekedni szeretne, mégis a beszélő helyzetébe csúszik anélkül, hogy észrevenné. Ilyenkor a sok megbeszélés, tervezgetés és bejelentés a haladás illúzióját kelti, miközben a tényleges munka egyre csak halasztódik. Érdemes tehát őszintén megnézni, melyik szerepben töltöd az idődet, és vajon ez az, amit valóban szeretnél.

Hogyan tartsd meg az energiád a tetteknek?

Ha azt veszed észre, hogy a motivációd elszivárog, néhány egyszerű szempont segíthet abban, hogy az energiád összegyűljön, és a szavak helyett a tetteket táplálja.

Figyeld meg, mennyit beszélsz a terveidről

Az első lépés, hogy odafigyelsz arra, mit mondasz. Milyen gyakran beszélsz arról, mit szeretnél csinálni, és mi a kapcsolat aközött, hogy ezt hangoztatod, és aközött, hogy a végén tényleg meg is teszed. Gondolj vissza azokra az alkalmakra is, amikor valamit valóban megvalósítottál. Vajon sokat beszéltél róla előtte, vagy egyszerűen egy nap nekiláttál? Sok esetben fordított az összefüggés, minél többet beszélt valaki egy dologról, annál kevésbé valósította meg.

A céljaidat tartsd meg magadnak

Ha van egy konkrét célod, ne mondd el senkinek. Ha könyvet szeretnél írni, ne áruld el, hogy könyvet írsz. Tartsd magadban azt az energiát, és ne engedj ki belőle egyetlen cseppet sem. Hagyd, hogy összegyűljön, és a nyomás, ami a megvalósításra ösztönöz, épüljön benned, ahelyett, hogy a beszéden keresztül elszállna. Ez nem azt jelenti, hogy soha senkivel nem oszthatsz meg semmit, csak azt, hogy a konkrét, fontos célodat addig őrzöd, amíg tetté nem érik.

Először furcsa lehet ellenállni a késztetésnek, hogy megoszd a lelkesedésed, hiszen jó érzés, amikor mások visszaigazolják a terveidet. De pont ez a jó érzés az, ami becsap. Ha kibírod, hogy egy ideig feltűnés nélkül dolgozz a célodon, és csak akkor beszélj róla, amikor már látható eredmény áll mögötte, akkor egészen más lesz a tapasztalat. Az elismerés ilyenkor már nem a puszta szándékodnak szól, sokkal inkább annak, amit valóban létrehoztál, és ez a fajta visszajelzés tovább táplálja a lendületet, ahelyett, hogy elszívná.

Ha kiengedsz valamit, vedd is vissza

Mi a helyzet a naplózással? Itt van egy fontos részlet. Ha kiírsz magadból valamit, akkor érdemes vissza is olvasnod. A naplózás lényege ugyanis, hogy kiengedd az energiát, ezért ha valami pozitívról írsz, mindenképp olvasd el újra, hogy visszahozd magadba. Különben ugyanúgy elengeded, mintha kibeszélted volna. Ez teszi a naplót valódi eszközzé, ha a kiírás után tudatosan vissza is fordítod magad felé, amit fontosnak tartasz.

Tartsd céltudatosnak a beszélgetéseidet

Örökre persze nem kell titokban tartanod a céljaidat, és beszélgetni is lehet róluk. A kulcs, hogy tudatos légy abban, kivel, miről és mennyit beszélsz. A sok parttalan beszélgetés, ahol mindenki csak arról áradozik, mit szeretne csinálni, többnyire semmilyen tettben nem folytatódik. Ha viszont a beszélgetéseidet célhoz kötöd, vagyis ezzel az emberrel, erről a dologról, ezért a célért beszélsz, akkor a beszéd nem pazarlás, sőt maga is a cselekvés része lesz. Érdemes észben tartani, hogy minden szó, amit kimondasz, valamennyit elvesz a motivációdból, ezért a beszélgetésnek ára van, és akkor éri meg, ha a haszna egyértelműen nagyobb ennél az árnál.

Mi az, ami segíthet?

Néhány hétköznapi forma, ami kapaszkodó lehet, ha szeretnéd megtartani a motivációd, és a szavak helyett a tetteket táplálni.

• Egy önmegfigyelés arról, milyen gyakran beszélsz a terveidről, és ez hogyan függ össze azzal, mennyit valósítasz meg belőlük.
• Egy kimondott cél elhallgatása, amiben a konkrét, fontos célodat megtartod magadnak, amíg tetté nem érik.
• Egy visszaolvasott napló, amiben ha valami pozitívat kiírtál, később el is olvasod, hogy visszahozd magadba az energiát.
• Egy céltudatos beszélgetés, amit egy konkrét emberrel, konkrét célért folytatsz, a parttalan áradozás helyett.
• Egy tudatos visszafogottság a közösségi médiában, ahol a tervek hangoztatása helyett inkább a tetteidre fordítod az energiát.

Gyakori kérdések a motiváció elszivárgásáról

Tényleg árt, ha beszélek a céljaimról?

Gyakran igen, mert a célok kibeszélése elismerést hoz, és ez a jutalom úgy hat, mintha máris elértél volna valamit. Ettől csökken a tényleges cselekvés iránti hajtóerő. Ez nem azt jelenti, hogy soha ne beszélj semmiről, csak azt, hogy a konkrét, fontos céljaidat érdemes megtartanod, amíg meg nem valósítod őket.

Miért vannak előnyben ebben a szűkszavúbb emberek?

Mert a visszahúzódóbb emberek kevésbé hajlanak rá, hogy mindent kibeszéljenek, így a céljaik körül felgyűlt energia bennük marad, és tettekbe fordul. Kevésbé a beszéden keresztül engedik ki, sokkal inkább a cselekvésen át. Ez nem érdem kérdése, csak abból fakad, ahogy a figyelmükkel és az energiájukkal bánnak.

Akkor a naplózás is árt?

Nem, ha jól csinálod. A naplózás kiengedi az energiát, ezért ha valami pozitívról írsz, érdemes később visszaolvasnod, hogy visszahozd magadba. Így a napló segít rendezni a gondolataidat anélkül, hogy elszivárogtatná a lendületedet. A lényeg a visszaolvasás.

Sosem beszélhetek a terveimről?

Dehogynem, csak tudatosan. A kulcs, hogy kivel, miről és mennyit beszélsz. A parttalan áradozás elviszi a motivációt, a célhoz kötött, szűk körű beszélgetés viszont a cselekvés része lehet. Akkor éri meg beszélni, ha a haszna egyértelműen nagyobb, mint a motivációból elvesztett energia.

Honnan tudom, hogy szakemberhez kell fordulnom?

Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a lendülettelenség tartósan fennáll, ha semmibe nem tudsz belekezdeni, vagy ha mindezt levertség, reménytelenség kíséri. A célok elhallgatása sokat segíthet a motiváció megtartásában, de nem pótolja a személyes támogatást, ha tartós nehézségről van szó.

Ami a kimondatlan célok mögött vár rád

A motiváció elszivárgása ritkán a gyengeséged jele. Sokkal inkább annak a következménye, hogy a céljaid körül felgyűlt energiát a beszéden keresztül engeded ki, mielőtt tettekbe fordíthatnád. Ha megtartod magadnak, amit fontosnak érzel, és hagyod, hogy összegyűljön benned, akkor a lendület megmarad arra, ami igazán számít, magára a cselekvésre.

Ha eddig úgy érezted, hogy tele vagy tervekkel, mégis újra és újra elakadsz a megvalósításnál, lehet, hogy nincs is veled semmi baj. Lehet, hogy egyszerűen elbeszélted azt az energiát, ami a tettekhez kellett volna. És amikor elkezded megtartani magadnak a céljaidat, a szavak helyett egyre több jut a tetteknek, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem beszélsz arról, amit szeretnél, csak szó nélkül csinálod.