Miért szeretjük a problémákat?

Miért szeretjük a problémákat? Nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Van előtted egy szép, számodra gusztusos ember, aki nagyon vonzó számodra és van előtted egy visszataszító, gusztustalan, gonosz és fárasztó ember.

Vajon melyikkel fogsz foglalkozni? Valószínű, hogy elméletben az elsővel.
De ha megvizsgálod azt, ami történik a fejedben, mást fogsz tapasztalni.
A társadalmi neveltségünk az oka annak, hogy nem a szép, hanem a szörnyű dolgokkal jobban foglalkozunk és könnyebben jön létre. Az akinek az élete rendben van, jól keres, szép családja van és tökéletes harmonikus életet él, nem kap semmilyen figyelmet.

Sőt, az akinek mindene van, bántják, irigykednek rá és csalónak is tartják. Az aki elesett, megkap minden támogatást, figyelmet, adókedvezményt, sajnálatot. Valamiért olyan mintha ragaszkodnánk azokhoz, akik csúnyák és visszataszítóak.
Őrület, hogy a problémáidban is jobban bele tudsz ragadni. Még aludni sem tudsz, annyira foglalkoztat „a visszataszító csúnya ember”. A nyomorúság a mai világban megkap mindent, ezért sokan ragaszkodnak öntudatlanul is a szenvedéseikhez.

A figyelmed tudatos iránya az, ami úgy teremti az életedet olyanra, amilyenre ténylegesen vágysz. Amikor világosak és állhatatosak a gondolataid, vállald fel őket. Mond el mindenkinek. Javaslom, ami megszületett benned, ne titkold el a világtól. Vállald fel és hamarabb megtörténik. A felelősségnek és az adott szónak, óriási ereje van.

Ha bujkálsz és titkosítod magad, akkor még nem vagy biztos a dolgodban, van mit csiszolnod. Le kell számolnod az aggályaiddal, kétségekkel, a félelmeiddel. Tudatosan oda kell figyelned arra, amit ténylegesen szeretnél.