Miért nem elég csak akarni?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach) 

Nem elég akarni, na meg álmodozni! Szükséges és szuper érzés álmodozni, de egy ponton túl, teherré válik, ha nem valósul meg.

Mindannyian kik álmodozunk, fél lábbal a földön, fél lábbal az égben állunk. De mikor elveszítjük az egyensúlyunkat, felborulunk és túlzottan is földhözragadtak leszünk, na ilyenkor kell szárnyakat ereszteni, mert az is van nekünk.

De kiegyensúlyozottság nélkül, csak bukfenceznénk a kifutópályán és nem tudnánk felemelkedni.

Bukfenc alatt, azokat gondterhelt, stresszel teli, feszült napokat értem, amikor tényleg csak csapongsz egyik hangulatból a másikba. Ez csak akkor történhet meg, ha elveszítetted a belső hangodat és csak a külső zajokkal foglalkozol.

Ha az ember hallja a belső hangját, nem zavarják a külső zajok… ha túlságosan is kifelé figyelsz, akkor érzed a stresszt, a feszültséget és akkor terhel az élet gondokkal.

A kifutó pályád előtt állsz! Állj meg! Figyelj befelé és engedd meg, hogy a szárnyad szélesre emeld! Ne szédülj…. vagyis akkor imbolyogsz, ha nincs meg a belső egyensúly!

A figyelem az nagyon nagy erő és súlya van a szemednek. Hol az egyik szárnyadra figyelsz, hol a másikra, persze, hogy dülöngélsz és szédítő a látvány! Az egyensúly mindig belülről fakad, figyelj befelé, a mellkasod közepébe és megszólal az a belső hang, ami elkalauzolja a pilótádat.

Az élet megváltoztatására tett kísérlet azért paradox egyébként, mert a felborult életet akkor tudom rendbe tenni, ha én magam egyensúlyban kerülök, ami egy felborult élethelyzetben, nagyon komoly tudatosságot igényel… de semmi sem megoldhatatlan, ha tudatos!