Miért mondunk le az örömről?

Annyira sikerorientáltak vagyunk, hogy gyakran meg sem látjuk az értéket abban, hogy azok a lépések amik előttünk állnak milyen nagy jelentőséggel bírnak.

Mert úgy hisszük, hogy attól leszünk boldogok, sikeresek, ha a végére járunk a dolgainknak, elérünk célokat és megvalósítjuk az álmainkat. Pedig az élet megtapasztalása az, ami teljes és Önazonossá teszi a mindennapokat.

Miért mondunk le az örömről? Miért hisszük azt, hogy szenvedni kell, meg harcolni csak azért, mert el akarunk jutni A-ból B-be? Az oda vezető út is az élet és valljuk be őszintén, hogy sokkal hosszabb és több időt vagyunk úton!

Egyik célt, követi a másik, még meg sem érkeztünk, de ott a következő, ahová el szeretnénk jutni. Az út élvezetének az elutasításával az életet tagadod meg, vagyis annak az életnek az élvezetét, ami abból az elégedetlenségből fakad, hogy „nem érzed önmagadnak magad” csak akkor, ha megérkeztél.

Ez a túlélő üzemmód és a sikerorientáltság félreértése. Fontos a cél és fontos az odavezető út is. Minden fontos, ami veled történik. Nem lehetsz úgy önbeteljesítő, ha egyszer is visszautasítod önmagad az életedben.

Azért, mert még nem érkeztél meg, nem tagadhatod meg magad. Pedig hajlamosak vagyunk arra az elégedetlenségre, ami azt mondja „ez nem én vagyok, ez nem az én utam” és ezt többnyire azért állítod, mert kitaláltál magadnak egy képet, amit még nem festettél meg!

De kérdem én? Ki lesz az aki megfesti, ha azt állítod, nem vagy Önmagad addig, ameddig kész nincs az a kép. Addig ki leszel?
Tudom, hajtanak a vágyaid, lendületesen csinálod a dolgod, de mi lenne, ha most ezt abbahagynád?

Lépj túl a sürgető vágyaidon. Ne ítélkezz, hagyd abba azt az őrültséget, hogy megítélsz mindent amivel találkozol. A csoda, amire vágysz, nem valamikor fog megtörténni!

Az ilyen jövőbeli ítéletek azok, amik azt sugallják, valami baj van veled. Ítélet, mert addig le kell töltened a szenvedéseidet, aminek a jutalma majd a nagy csoda lesz, ami létrejött.

De a csoda most is történik, egy képet ma is festettél! Pont olyat, amire ma vagy korábban képes voltál. A csoda bennünk él és abban, ahogyan megéljük a jelent és nem abban, amilyen majd lesz a jövő.

Lásd az igazságot, mert az most megkönnyíti a dolgod! Semmilyen erdő sem képes virágba borulni, ha nem éri a napfény és a víz. Semmi sem képes belőled kivirágozni, ha nem gondozod a lelked.

Fejlődni, haladni akarsz, megértem! Ki az aki nem? De ne legyen megváltás a jövőkép! Mert, ha az marad, akkor tönkre teszed a jelenlegi életed akkor is, ha a végcél csodálatos. Nem lesz az! Mert amilyen az út, olyan a cél is!

Ha úgy érzed, hogy most leváltál erről a csodáról és elakadást tapasztalsz, akkor ne siettesd a dolgokat. Pont, hogy állj le és nézz körbe, hol vagy most. Érzékeld, ízleld, fogd meg, halld! Ez most az élet, most történik veled és benne vagy, ha bele teszed magad.

Engedd, hogy az élet energiái felkavarják a benned lévő leülepedett energiákat. Ne bántsd a világot! Érezz vele együtt és legyél benne teljesen! Nem baj, ha nem az ízlésednek megfelelő dolgok történnek.

Hagyd abba a kritizálást és elégedetlenséget! Ahhoz, hogy ne undorodj attól, amiben benne vagy nyakig, el kell engednek azokat az ízeket, amiket megkívántál. Mert az élet nem ízlés dolga, hanem felébredés kérdése.

Nem ítélet, ami ha „finom”, akkor minden rendben van, ha pedig „nem ízlik”, akkor valami baj van. Az ítélet harcokat szül és egyébként undort is.

Vonzódást a jövőhöz és mivel nem tetszik amiben benne vagy, azért harcoltatni fog, de undorral nem tudsz jól teljesíteni. Értem, hogy szeretnéd és jól esik még csak a jövőre gondolni is, de ez a fajta vágyakozás teszi visszataszítóvá is azt, ami jelenleg az életed.

A vágyaink addig fontosak, ameddig lendületet adnak. És a lendület akkor csendesedik el, mikor belekevered a türelmetlenséget és elveszed a szeretetet abból az útból, ami létrehozza a célt.

A cél út nélkül, semmilyen. Azaz a vágyaidat akkor kapod meg, ha kijárod azt az iskolát, aminek tanulságai, ismeretei szükségesek ahhoz, felkészítenek arra, hogy tudj is mit kezdeni, értékelni tudd a célt is.

Akkor tudsz teljes emberként célba érni, ha az út adta értékeket nem visszautasítod, hanem megéled. Nem baj ha nehezen, nem baj, ha gürcölve, attól a lelked még repülhet.

És egyébként minden könnyűvé válik akkor, mikor nem elutasítod, hanem megéled azt, ami jön. Ha bármi is nehéz számodra, az az elutasítása annak ami van és a vágyakozás valahová máshová, mint ahol most is vagy.

A mai nap is a régi életed egy fontos „állomása” célja, amit fogadj maximális elfogadással azért, mert ma építed a vágyott jövőt is. Nem kell végig rohanni az életet csak azért, mert van egy inspiráló és szép jövőképed. Tök jó, hogy tartasz valamerre, vannak céljaid, de ne hagyd ki a most is folyó életed belőle.

Ne hagyd ki magad a legnagyobb csodából! Éld meg és akkor lesz könnyebb most, ha nem törsz pálcát a fölött, ami éppen zajlik veled. Érted zajlik! Érted van és soha nem ellened!