Miért gondoskodsz mindenki másról – csak magadról nem?
Öt mély ok, amiért másokat választasz – önmagad helyett!
Lehet, hogy sokszor érzed azt, hogy könnyebb másokra odafigyelned, mint saját magadra. Hogy te vagy az, aki mindig meghallgat mindenkit, aki ott van mindenki mellett, aki gondoskodik és törődik – de közben, amikor rólad lenne szó, valahogy elfogy az idő, az energia, a figyelem-
Talán már fel sem tűnik, mert annyira természetessé vált ez a működés. De mélyen belül mégis motoszkál valami. Egy kérdés. Egy hiány. Egy fáradtság, amit egyébként nem képes pótol senki más, csak te…
Ez az útmutató neked szól. Ahhoz szól, aki mindig ad, de egyre ritkábban kap. Ahhoz, aki szeretne magára találni, de nem tudja, hol kezdje. És ahhoz is, aki már sejti, hogy nem lehet mindig másokat úgy megmenteni, miközben önmagát elhanyagolja.
Itt az ideje, hogy kicsit magaddal is törődj. És ez a pár perc most rólad szól.
Nézzük azt az 5 okot, ami miatt inkább foglalkozunk másokkal, mint magunkkal.
1. ok: A megfelelési kényszer és a határok hiánya.
Az első ok: a megfelelési kényszer. És hidd el, teljesen megértem, ha ez neked is ismerős. Én magam is hosszú ideig próbáltam mindenkinek a kedvében járni úgy, hogy közben lemondtam magamról. És pontosan tudom, mennyire erős tud lenni az a vágy, hogy mások szeressenek, hogy elégedettek legyenek velünk.
És tudod mi történik ilyenkor? Szépen lassan a mások igényeit előrébb helyezed, mint a sajátjaidat. És ez még nem is lenne olyan óriási gond, ha közben nem felejtenéd el teljesen, hogy neked mire van szükséged.
Gondolj csak bele: ha állandóan azon aggódsz, mások hogy vannak, mit gondolnak rólad, akkor hol maradsz te ebben az egészben? Mikor kérdezted meg magadtól utoljára, hogy „Hogy vagyok én most, valójában? Hol vagyok én most a saját életemben”?
A megfelelési kényszer sokszor nem más, mint egy illúzió, hogy irányítani tudod, mások hogyan érzik magukat. Hogyha mindent jól csinálsz, akkor majd szeretni fognak, értékelni fognak, és jól lesznek tőled.
De hadd mondjak el valamit: nem tudsz mások helyett érezni. Nem tudod helyettük megoldani az életüket. Ők döntenek arról, hogy hogyan reagálnak, mit éreznek, és hogy törődnek-e veled. Ez nem a te kezedben van.
Ezért fontos, hogy észrevedd: mennyi energiát adsz mások véleményének, és milyen áron próbálod mindenki szeretetét elnyerni. Mert ha túl sok az ár, akkor lehet, hogy észrevétlenül háttérbe szorítod saját magad – és a saját mentális jóllétedet is feláldozod.
2. ok A szeretet és az elfogadás iránti vágy.
A következő ok lehet az, hogy annyira szeretnél valahová tartozni, szeretve lenni, hogy emiatt másokat helyezel előtérbe – még saját magaddal szemben is. Tudom, ez elsőre kicsit hasonlít a megfelelési kényszerre, de hidd el, ez mélyebbre nyúlik annál.
És szeretném, ha tudnád, hogy ez az igény nem valami „hiba” benned. Ez mindannyiunkban ott van, az emberi létezés része. A kérdés inkább az, hogy ez a vágy mennyire írja felül azt, hogy önmagaddal törődj. Mert ha fontosabb neked, hogy tartozz valakihez, mint az, hogy magaddal jól legyél, akkor az hosszú távon bajt okozhat.
Azt fontos megérteni, hogy mit jelent az összetartozás és a beilleszkedés közötti különbség… és az összetartozás azt jelenti, hogy önmagadként vagy szeretve, míg a beilleszkedés azt, hogy mások kedvéért meg kell változnod, hogy elfogadjanak. Gondold csak végig: ha csak akkor tartozol valahova, ha mindig azt csinálod, amit mások akarnak, ha háttérbe szorítod saját igényeidet, akkor az nem valódi összetartozás. Az csak alkalmazkodás.
És őszintén mondom, nekem ennek a különbségnek a felfedezáse – a „beilleszkedés” és az „összetartozás” között – egy igazi aha-pillanat volt. Azóta is sokszor eszembe jut a saját kapcsolataimban.
Szóval kérlek, nézz rá a saját kapcsolataidra is. Tényleg önmagad vagy bennük? Vagy csak próbálsz megfelelni? Mert ha folyamatosan el kell rejtened magad, hogy elfogadjanak, akkor valójában nem szeretnek téged – csak azt a verziódat, akivé mások miatt váltál és az csak egy szerep, aki mégha el is játszod, nem te vagy.
3. ok: Menekülés önmagunktól – a figyelemelterelés csapdája.
A következő ok, ami miatt könnyebb lehet másokkal foglalkoznod, mint saját magaddal, az az, hogy egyszerűen el akarod terelni valamiről a figyelmet. És tudod mit? Teljesen megértem. Az élet sokszor kemény. Dolgozni magadon meg még keményebb. Néha sokkal kényelmesebb valaki más problémájába mélyedni, mint a saját sebeiddel szembenézni.
De ez nem jelenti azt, hogy veled van a baj. Mert az is fárasztó lenne, ha állandóan csak magaddal kellene foglalkoznod. Ez senkinek nem menne hosszú távon. Nem az a cél, hogy csak magadra koncentrálj – hanem az, hogy megtaláld az egészséges egyensúlyt: mikor van itt az ideje annak, hogy adsz, és mikor van itt az ideje annak, hogy töltekezel.
A figyelemelterelés időnként hasznos lehet. Lehet egy lélegzetvételnyi szünet a belső munkából. De ha ebben a menekülésben kezdesz élni, ha minden erődet másokra irányítod, akkor közben te szépen lassan kiürülsz. És ha a saját poharadat nem töltöd meg, akkor előbb-utóbb nem lesz mit adnod másoknak sem.
Nemrég olvastam egy gondolatot Dr. Caroline Leaf Instagramján, és nagyon betalált. Azt írta: a figyelemelterelés lehet eszköz, ami segít szusszanni, de nem lehet megoldás azokra a problémákra, amikkel szembe kellene nézned. És őszintén? Maximálisan egyetértek vele.
Szóval ha mostanában úgy érzed, hogy másokkal könnyebb törődni, mint magaddal – lehet, hogy csak pihentetőbb egy idegen történettel foglalkozni, mint saját magaddal. De kérlek, ne feledd: a te életed is megérdemli a figyelmet, a törődést, a gyógyulást.
4. ok: Az önértékelés és az önbizalom hiánya.
Egy másik ok, amiért könnyen beleesel ebbe a csapdába, az lehet, hogy küzdesz az önbizalommal és az önértékeléssel. Mert ha legbelül úgy érzed, hogy nem vagy méltó figyelemre, támogatásra vagy valódi segítségre, akkor miért is fordítanál energiát saját magadra? Sokkal könnyebb másokat előtérbe helyezni, és nekik adni azt az elfogadást, amit magadtól megvonsz.
De az igazság az, hogy ezen lehet és kell is dolgozni. És tudom, nem egyik napról a másikra történik. Először is figyeld meg, hogyan beszélsz magaddal. Mert sokszor észre sem veszed, hogy bántó és durva dolgokat mondasz saját magadról. És ha nap mint nap ezt hallod belül, az nyilván nem fogja növelni az önbizalmadat.
Szóval kezdd ott, hogy észreveszed ezeket a belső mondatokat, és próbálod átformálni őket. Tudom, nem lehet azonnal pozitívvá tenni mindent. Ezért is léteznek az úgynevezett hídmondatok. Ezek olyan átmeneti gondolatok, amik segítenek átlépni a negatívból a lehetőségek felé. Olyasmik, mint:
„Lehet, hogy nem is vagyok annyira rossz, mint amilyennek látom magam.”
Ez még nem egy „boldog mantra” – de már nem is önutálat. Egy lépés előre. És ez már önmagában hatalmas dolog. Ha csak annyit viszel el most ebből a részből, hogy lehetséges, hogy nem igaz minden rossz, amit gondolsz magadról, akkor már tettél egy lépést.
És tudod, mit tehetsz még? Keresd meg a bizonyítékokat, hogy ezek a negatív belső mondatok nem igazak. Nehéz lesz, de ez segíthet kiszabadulni abból az ördögi körből, ahol másokkal törődsz, miközben saját magadat elhanyagolod.
5. ok: A múlt sebei – trauma és szégyen.
Az utolsó ok, ami miatt nehezen tudsz magaddal ugyanolyan szeretettel és figyelemmel bánni, mint másokkal, az az, ha trauma vagy bántalmazás van a múltadban. Mert a trauma mélyen gyökerező meggyőződéseket tud beléd ültetni. Olyanokat, mint például: „valami alapvetően nem oké velem”, vagy „túl elromlottam ahhoz, hogy valaha is meg lehessen gyógyítani”, „nem érdemlem meg a törődést”.
És ez a fajta érzés… ez nem más, mint a szégyen. A szégyen az, ami azt súgja: mások igen, de te nem vagy elég. Hogy nekik jár a szeretet, a támogatás, a megértés – de neked nem. És emiatt minden energiádat másokba teszed, mert legbelül azt hiszed, te nem vagy méltó rá.
De most hadd mondjak valamit, amit lehet, hogy senki nem mondott még neked elégszer – vagy soha:
Igenis megérdemled.
Nem vagy túl megtört, nem vagy selejtes, nem vagy kevés.
Te is megérdemled a szeretetet. A gyógyulást. Az együttérzést. Egy boldog, teljes életet.
Ne hagyd, hogy azok az emberek, akik valaha bántottak, még most is elvegyenek belőled. Ne engedd meg nekik, hogy továbbra is benned éljenek azzal az üzenettel, hogy te nem vagy elég jó.
Vedd vissza az életed. Kezdd el feléd fordítani azt az együttérzést, amit másoknak gond nélkül adsz. Mert neked is szükséged van rá. És meg is érdemled.
És tudod, mi a szégyen valódi ellenszere? A sebezhetőség. Az, ha mered elmondani, mi történt. Ha mersz segítséget kérni. Mert a szégyen sötétben él – de a kimondás fénye el tudja űzni.
Nem leszel egyedül ebben. És igen, idővel jobb lesz.
Összegzés: Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt?
Remélem, hogy ez a gondolatmenet egy kicsit fénybe tudta emelni azt, ami miatt sokszor másokra figyelsz, miközben saját magadat háttérbe szorítod. Mert ez nem gyengeség. Ez nem hiba. Ez egy minta, ami felismerhető – és amin lehet változtatni.
Fontos, hogy tudd: törődhetsz másokkal, és közben magaddal is. A kettő nem zárja ki egymást. De az egyiknek mindig elöl kell járnia – és ez te vagy. Először magadra kell figyelned.
Ha magadat helyezed előtérbe – nem önzésből, hanem szeretetből – akkor lesz benned energia, belátás, türelem. Akkor tudsz valóban adni másoknak is.
Köszönöm, hogy itt voltál. Hogy végigolvastad. Hogy hagytad, hogy ezek a gondolatok megérkezzenek hozzád.
És most… figyelj egy kicsit magadra. Mert megérdemled.
