Mi az oka annak, hogy nem élsz úgy, ahogyan megálmodtad?

Annak, hogy nem élsz úgy ahogyan azt megálmodtad, ahogy az a vágyaidban szerepel, annak több oka is lehet. De sokkal egyszerűbb a válasz és nem annyira szerteágazó, mint hinnéd. Egyetlen egy okra visszavezethető.

Igaz a többség meg tudja magyarázni, miért vall rendszerint kudarcot, miért csalódik és miért kell lemondania az álmairól. Miért él olyan kapcsolatban, amiben nem boldog és miért nem éli meg a szerelmet.

Vagy csak úgy összességében, miért nem érzi jól magát a bőrében és ezek a magyarázatok többnyire nagyon felszínesek és erőtlenek, mégis hihetőnek tűnik és kézzelfoghatónak. A valódi ok sokkal de sokkal mélyebben van és sokszor láthatatlanok, ha valaki nem szembesít velük.

Az igazság az, hogy mindent meg lehet magyarázni, így az aki az ellenséges környezetre vagy emberekre gondol magyarázatként, lehet, hogy elő tudja adni magát és olyan heves érzelemdús, hogy el is hisszük, de a mélység egyetlen emberre vezethető vissza hitelesen, önmagunkra.

Furcsán hangzik, mert ha kivesszük a „miért nem élünk olyan életet, amilyet szeretnénk” egyletből a környezetet és a többieket, akkor csak mi maradunk és az érzéseink.

Tehát önmagunk ellen fordulunk és magunkat kezdjük hibáztatni akkor, amikor már nem tudjuk másra fogni és bizony az ellenségeskedés, a felháborodottság, a zaklatott érzéseinkkel előbb vagy utóbb egyedül maradunk, pont azért, hogy szembesüljünk a mélységekkel… azért dob az élet ekkorát, hogy rádöbbenjünk nem a többiekkel és nem a helyszínekkel van gond, hanem azzal, ahogy élünk. Így a felszínes magyarázatok a mélységbe taszítanak azért, hogy szembesüljünk magunkkal.

Ez eleinte félelmetes és kétségbeejtő, nagyon nem könnyű szembesülni, hogy mi vagyunk azok, akik az életüket éljük és mi vagyunk mindenre a magyarázat. Ha már ennyire lemásztunk a gödörbe, akkor lehetnénk jóban is magunkkal. Lehetnénk sokkal kedvesebbek a gyengeségeinkkel és őrült önbántalmazás helyett támogathatnánk magunkat abban, hogy fejlődhessünk.

Kisegíthetnénk magunkat a gödör mélyéről. Észrevehetnénk, mennyi szépség rejlik az életünkben és élvezhetnénk a szürkének tűnő hétköznapokat is, amiket mi magunk alkotunk meg, mi teremtünk és utána magyarázhatunk is meg. Megadhatnánk mindazt magunknak, amiknek a hiányát a többiek miatt megvonunk magunktól és a többiektől várjuk, hogy megadják nekünk.

De sajnos most is tudom, hogy vannak akiket kihúzni sem lehet a gödrükből. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy miért? Miért nem tudnak felnézni és miért hiszik azt, hogyha a gödör mélyén oda vissza aktívkodnak fáradhatatlanul, az a tevékenység kiemeli őket onnan. Tudom, hogy sokatok kidolgozza a belét is és egy perc szabadidejük sincs, de mégsem jutnak egyről a kettőre.

Talán azért, mert nem néznek fel, még csak meg sem merik felemelni a fejüket, hogy lássák merre van a felfele és hol van a változás, az emelkedés, a mindennapjaik kielégítő gyümölcse. Tudjátok mi hiányzik ilyenkor a legjobban, a hit. Hinni abban, hogy másképp is van, hogy van feljebb és nem kell belepusztulni az életben és élhetnek kényelmes, de gyümölcsöző életet. Talán nem hiszik el, hogy többet érdemelnek. Túl sokan önmaguk korlátai.

A saját értékeiteket vonjátok kétségbe. Kevesebbnek, butábbnak, csúnyábbnak vagy nem elég fontosnak érzitek magatokat ahhoz, hogy ellássatok egy feladatot. Általában ez a méricskélés eredménye, mert mindig lesz több és jobb, ha valakihez méred magad, tehát semmi értelme az egésznek. Mert így eleve csalódottan indulsz a legújabb dolgokhoz is.

Már előre kitalálod, hogy kudarcot fogsz vallani. Van egy egyszerű tény, amit visszaigazolásként meg fogsz kapni. Mindenképp igazad lesz, bármit is akarsz magyarázni. Amilyennek vallod magad, az élet az orrod alá fogja tolni. Most kicsit közhelyes szeretnék lenni, mert amilyen az önértékelésed, olyan az életed.

Amekkora vagy, akkora az életed is. Egyszerűen nem tud más lenni, mert az életed téged igazol vissza mindig. Ebben viszont van egy szépség is, hiszen bizonyíthatsz magad és mások előtt is, hogy Te igen is egy értékes ember vagy.

Ha magadat kiemeled és a fontosságodon legalább két emeletet emelsz, akkor azt fogod látni az életedben is. Két emelettel fentebb vagy két emelettel közelebb leszel ahhoz az élethez, amit szeretnél élni. Nem túl bonyolult ugye? De mégis megmagyarázhatatlanul ellentétesen történik sokszor.

Mert belül ott az a kismanó aki kételkedik és Te hiszel a kétségeknek, pedig nem kéne. Kételkedned kéne a kétségbeejtő hírekben és hinni abban, hogy igen is az életed jó irányba halad akkor is, ha most nem épp a legszebb minden és nehezen emeled a lábaidat fölfelé.

Nagyszerű hír, hogy változtatni bármikor tudsz. Lehet, hogy nem egyik percről a másikra, de egyik pillanatról a másikban a fejedben élhet egy másik kép, egy másik folyamat. Igen is a változás, egy pillanat a szívedben, a lelkedben. Hát a fizikai világ egy kicsit le van maradva mindig.

De itt belül, ami alapján történik a világ, ami alapján éljük a világot, ami alapján teremtjük a világunkat, az egy pillanat alatt át tud állni. Csak nézz mélyen a szívedben és ott a válasz, onnan ki tudod olvasni, mit is szeretnél most legszívesebben megtenni. Ne mérlegelj tovább, csak tedd meg végre amit szeretnél.

Mert ha megért benned és ott bimbódzik, akkor ki kell nyílnia most. Tényleg állj oda elé, hívd el randizni, kérj fizetésemelést vagy menj el állásinterjúra. Nyisd meg azt az éttermet vagy hagyd ott az egészet a fenébe. Tedd meg őszintén azt amit szeretnél és ne vacakolj azzal, hogy mennyi minden kell még és hova kell hozzá fejlődnöd.

Csináld és legyél végre tökös. Ne hidd azt, ha majd később több lesz a tudásod vagy okosabb leszel és jobbak lesznek a feltételek akkor majd minden sinen lesz és tökéletes lesz. Nincs ilyen. Soha nem lesz semmi tökéletes, soha nem lesz semmi eléggé adott ahhoz, hogy jobb legyen mint most.

A mostani, jelenlegi tudásod a legtöbb az eddigi életedben, már most is többet tudsz. Ne tartogasd magad és ne zárd el képességeidet, értékeidet a világtól, mert nagyon nagy szükség van rád és a tudásodra, értékeidre.

Engedd ki, hagy csodáljuk, engedd meg, hogy élvezzük a társaságod. Te egy értékes ember vagy, mert minden ember valamiben zseni. Éld meg a zseniséged és ha még nincs meg, hogy miben tudsz kiteljesedni, később rá fogsz találni.